logo

Szeretettel köszöntjük a Nagyteveli Óvoda honlapján!


FalusiVakáció csoport
Megosztó gombok
Megosztás
FalusiVakáció csoport

AJÁNLÁSOK,NYOMTATVÁNYOK

Olvasószoba rovat-itt találhattok hasznos információkat az óvodai élettel kapcsolatosan.

 

Ki kitől tanul? - Élet a vegyes óvodai csoportban

 

Mindannyian a legjobbat szeretnénk gyermekeink számára, így az óvodában is. Inspiráló környezetet, ami segíti folyamatos fejlődésüket, családias légkört és játszótársakat. Ezért szülőként sokszor elbizonytalanodunk, hogy vajon gyermekünk fejlődése számára előnyös-e, ha vegyes életkorú csoportba kerül. Gerber Anita, a pécsi Istenkúti óvoda óvodapedagógusa osztja meg tapasztalatát a vegyes csoportokkal kapcsolatban, a leggyakoribb szülői kételyek megválaszolásával.

 

Évkezdés a vegyes csoportban
Az azonos életkorú gyermekekből álló tiszta csoporttal ellentétben, a vegyes csoportokban az óvodát kezdő gyermek egy már kialakult közösségbe kerül, ami a nagycsalád mintájára különböző életkorú gyermekekből áll, ezért a beszoktatás időszaka is gördülékenyebb. Az egymást már korábbi évekből ismerő gyermekek elfogadó magatartása és vidám játéka, a családias hangulat nagyban segítheti az újonnan érkezett gyermek beilleszkedését.

Minden év elején természetes módon rendeződik át a csoport, hiszen minden gyermek egy évvel idősebb lett. A korábban mintaadó nagyobb gyerekek iskolába távoztak, szerepüket az őket követőknek kell átvenniük. Ezt az átrendeződést igyekszünk segíteni oly módon, hogy tudatosítjuk az eddig mintakövető gyermekekben, hogy nagyok lettek, figyelniük kell arra, hogyan viselkednek, milyen mintát nyújtanak a kisebbeknek.
Osztatlan csoportban tudatosan hosszabb időt szánunk a szokásrendszer teljes elsajátítására is; ez az egész szeptembert kitölti. A későbbiekben erre építjük ugyanis a napi tevékenységek zökkenőmentes megvalósulását, ami elengedhetetlen a csoportok megfelelő „életének” kialakításában.

Kicsik és nagyok: együtt?
A vegyes csoportban nevelődő gyermekek jellemzően fogékonyabbá válnak a toleranciára, nagy mértékben fejlődik empátiás készségük, segítő-gondoskodó magatartásuk. Év elején megszokott, hogy a kisebbeket „pátyolgatják”, dajkálják, ringatókat, mondókákat énekelnek nekik, hiszen ők is ezt érezték, látták az óvónéniktől és a nagyobbaktól, amikor ők kerültek a csoportba. A nagyobbak később is szeretnek maguktól „gondoskodni” a kicsikről, sokszor kérni kell őket, hogy ne tegyék meg a „kicsi” helyett, amire az már maga is képes…

A vegyes csoportformában szívesen érvényesítjük „az együtt és külön elvét”, amely rugalmasan igazodik a gyermekek egyéni igényeihez. A vegyes csoportban nevelkedő kicsikre jellemző, hogy önállóbbak, vonzzák őket a nagyobbak tevékenységei, előbb ügyesednek. Nem jelent majd később problémát akár a kötött tevékenységeken való részvétel sem, mert látják, hogy a nagyoknak olyan „teendőik” vannak, amin azok szívesen részt vesznek. Van idejük a kicsiknek „felkészülni” arra, hogy majd az ő életükben is eljön ez az idő, - de addig csak akkor vesznek részt benne, amikor késztetést éreznek rá.

Ugyanakkor a kicsiknek szükségük van néha az „elkülönülésre”, elbújásokra, amelyre a csoportban szintén lehetőségük van. A gyerekek ilyen jellegű többsíkú magatartása gyorsítja a szocializációt.

Hogyan tervezhető a csoport tevékenysége?
A tiszta csoportokból álló óvodákban könynyebben tervezhető a csoportok éves illetve havi terve, hiszen minden csoport esetében az adott életkorhoz kapcsolódó követelményszintet kell figyelembe venni. Azonban itt is számolni kell az egyéni különbségekkel és képességekkel. A vegyes csoportokban a tevékenységeket mindig a nagyok szintjéhez tervezzük, majd ezt egyszerűsítjük le a kisebbekhez. A kisebbeknek nagy húzóerőt jelentenek a játékos, komplex kezdeményezések, amibe életkoruk és fejlettségük szerint kapcsolódnak be, majd a foglalkozásból kilépve, zavartalanul folytathatják játékukat.
Az egyéni fejlődésbeli különbségek az azonos életkorú gyerekek között is gyakran felmerülnek, feszültséget okozva ezáltal a lassabban fejlődő gyermekekben. A vegyes csoportokban természetes módon van jelen az eltérő fejlettség. Az életkori lemaradásokat csak az óvónő észleli, és ehhez igazítja a fejlesztési lehetőségeket. Így a gyermekek észrevétlenül hozhatják be lemaradásukat, azt nem kudarcként élik meg. Amennyiben pedig iskolakezdésük egy évvel kitolódik, akkor sem válik szükségessé a csoportváltás, hanem maradhat a gyermek megszokott csoportjában még egy esztendőt.

A legproblematikusabbnak vélik az óvónők és szülők a vegyes életkorú csoportokban a tanulást, annak megszervezését, tartalmi kérdéseit, a differenciálás lehetőségeit, módszerhasználatát, ami valójában az óvodapedagógusra mér feladatot, nem a gyermekekre.

Testvérek az óvodában
Nagy előnye a vegyes csoportnak, hogy az egy családból érkező, különböző életkorú testvéreket nem kell szétválasztani egymástól az óvoda intézményén belül. Az óvodai gyakorlat szerint a testvérkapcsolatokat két fázisban kezeljük. Első lépésként erősítjük kötődésüket, hogy nagyobb legyen a családból kilépő testvérek biztonságérzete, majd második lépésként oldjuk a testvérek zártabb világát, ezzel erősítve, hogy „nyissanak” társaik felé.

Amelyik gyermeknek nincs otthon testvére, annak szintén gazdag élményt nyújt a vegyes csoport. Átélheti a testvérkapcsolatok megfigyelését, majd „testvért” választhat magának. Vagy egy kisebb pajtását, vagy egy számára mintaadó, nagyobb gyermeket. Érdekes megfigyelés, hogy a tiszta csoportokban a nemek közti elkülönülés általában erőteljesebben van jelen, főleg a nagycsoportban.
A fiúk számára sokszor hiányzik a megfigyelhető és utánozható „nagyfiú” minta, amit az óvónéni természetesen nem tud megadni, a legjobb szándékkal sem. A megfelelő arányú vegyes csoportokban ezzel ellentétben a nagyobb fiúk mintaként szolgálnak a kisebbek számára.
Szintén a vegyes csoport előnyének tartom, hogy a gyermeknek nem kell akarata ellenére csoportot váltania, amennyiben egy évvel késleltetik az iskolakezdés. A gyermek az óvodakezdéstől az iskolakezdésig egy csoport tagja marad.

Összegezve tehát minden óvodapedagógusnak és szülőnek tiszta szívből ajánlom a vegyes életkorú gyermekekből szerveződő csoportokat, hiszen az abban tapasztalható állandó megújulás, önmagába visszatérő körforgás nagyban elősegíti a szociális tanulást, egymásra figyelést és alkalmazkodást.

 

BESZOKTATÁS

Egymásra hangolódást, beszoktatás helyett!

Amikor mi, szülők először visszük óvodába az alig három éves gyermekünket, - még akkor is, ha jártunk már bölcsödébe – izgulunk, olykor összeszorul a torkunk. Megpróbálunk felkészülni a váratlan eseményekre, gyermekünk reakcióira, de titokban, legbelül érezzük, rólunk is szól a helyzet: kiáll­juk-e a próbát? Hogyan fognak ránk nézni, ha sírunk, esetleg hisztizik a gyermekünk, vagy éppenséggel, mit gondolnak majd rólunk, ha túl könnyen ott­hagy bennünket?

Ha bemegyünk az óvodába, azt szeretnénk, ha valaki velünk is foglalkozna, minket is fogadna. Hiszen mi adjuk át a gyermekünket, a mi szívünk „szakad meg”. Szeretnénk, ha az óvónők velünk beszélnének először, hiszen a két felnőtt találkozásában, egymásra hangoltságában érzi magát biztonságban a gyermekünk. Ha azt érzi, hogy mi ketten megértjük egymást, ha látja, hogy az óvó néni nem akarja őt „kivenni”, „trükkökkel kicsalogatni” a kezünkből, ha azt látja, hogy mind a két felnőtt leguggol hozzá, az óvó néninek van türelme kivárni, amíg mi elbúcsú­zunk, és „átvenni” őt tőlünk: kézből kézbe, akkor nem lesz sírás, nem kell hirtelen mozdulatokkal elválni. Megtanuljuk mi magunk is, hogyan tudjuk szépen átadni gyermekünket. Örömmel mondani eleinte neki, hogy „Gyere menjünk be együtt, nézzük meg a többieket, a szobát, a játékokat” , majd a későbbiekben: „Jó játszást, érezd jól magad, jövök érted….”.

Az óvodai csoportba belépve éreznünk kell, hogy időt adhatunk magunknak és gyermekünknek arra, hogy megtalálja a hangot az óvodás társakkal csak­úgy,­ mint a felnőttekkel. Ha van időnk, ne sürgessük se magunkat, se gyermekünket. (Nincs eleve meghatározott idő, ameddig „be kell szoktatni a gyermeket”) Engedjük, hogy ebben az új világban felfedezze a tárgyakat, a társakat, megtalálja, meglássa önmagát. Mindezt a számára biztonságot adó felnőttek körében. Legyen minden reggel egy gyönyörű rituálé, ami kiszámíthatóvá teszi a helyzetet, magabiztossá a benne lévőket, a megérkezés, a búcsúzás és az átadás pillanataiban.  

Az egymásra hangolódás a csoportban két szinten megy végbe: a felnőttek és a gyermekek szintjén. Mindegyikhez sok idő kell. Felnőtt szinten sok segítséget jelent az, hogy a nevelők jól tudják, a sze­retet nem csak érzés, érzelem, hanem leginkább elkötelezettség, dön­tés a Gyermek mellett. Ehhez társul a különböző hőfokú érzelem, és találkozik a gyermek odafordulásával. A gyermekek szinte azonnal érzik, mennyire nyitottak, készek az egymásra hangolódásra, az elfogadásra az óvónők és a dajka néni. 

 Kedvesen, lágyan, vagy akár erőszakosabban, a gyereknek meg kell szoknia az óvodát, a csoportot, a felnőtteket, a gyereknek kell megszoknia, elfogadnia az óvoda szabály- és szokásrendszerét.

Az egymásra hangolódás megengedi az óvónőnek, hogy megengedhesse a gyermeknek megmutatni önmagát, va­lamint, hogy az egymáshoz közeledést ő maga is szabályozhassa felnőtt és gyermek között egyaránt. A gyermekek egymásra hangolódásában is sokat segíthet az óvónő. Közös játékok, éneklések, zenélések teremtenek kö­zös nyelvet, jó hangulatot.

Csak a tiszteletben kialakított kapcsolat válik mindenki számára értékessé, egymást értővé, szeretettel átöleltté.


 

ELSŐ ÉV, KISCSOPORT

MIT VIGYÜNK AZ OVIBA?

Az első szülői értekezleten, és/vagy a családlátogatás alkalmával érdemes ezt megbeszélni. A legtöbb oviban, ruhás zsákban, és polcon tartják a ruhákat. Ennek módja eltérő, intézményenként változó.A ruházat a csoportszobában legyen kényelmes játszóruha, amitWC-használat esetén a gyerek kis segítséggel, vagy önállóan is kezelni tud. A benti cipő, szandál célszerű, ha kényelmes, fogja a pici bokáját.Udvari ruházat, cipő szintén legyen kényelmes, és az időjárásnak megfelelő. A ruhazsákban praktikus dolog pótruhát, zoknit,alsóneműt tenni 1-2 darabot, „baleset” esetén. Azoknál a gyerekeknél is számítani lehet ilyenre, akik már régen szobatiszták.Ennek oka az új közösség, a rengeteg élmény, egyszerűen hajlamosabbak „eljátszani az időt”. Tartsák szem előtt, az ovi nem divatbemutató. Felesleges a drága, divatos holmi. Mindenképp olyan ruházatot válasszanak, amit nem sajnálnak, ha piszkos, esetleg gyurmás, festékes lesz. A gyermeknek ne az legyen a legnagyobb gondja, hogy vigyázzon a ruhájára.Intézményenként eltérő, hogy kérnek e saját ágyneműt, pizsamát. ( Nálunk mindkettő szükséges)Apró plüss állatot mindenképp tegyünk be a zsákba. Az ismerős barát, az otthont idézi, megkönnyíti majd az elalvást a pihenőidőben.Fontos: Mindenbe rajzolják/varrják bele a gyermek jelét. A sok hasonló közt nem fogja a kisgyermek biztonsággal megismerni a saját ruháit. A pedagógusoktól sem várható el, hogy 20 kisgyermek összes holmiját megjegyezze.

BESZOKTATÁS

Szeptemberben új környezetbe kerül gyermeke. Kíváncsian,érdeklődve érkeznek a kicsik az oviba. A nyári időszakban sok alkalmat lehetett találni az óvodára való készülődésre (látogatás az oviban, az óvó nénik családlátogatása,óvodai felszerelések beszerzése, elkészítése).Az intézmények ma már nagyon családbarát módon szervezik az első napokat, hetet. Célszerű a munkahelyen erre a pár napra, maximum egy hétre szabadságot tartani. A nyugodt, fokozatos beszoktatásba fektetett energia meghozza a gyümölcsét. Általában az óvodapedagógusok nagy rutinnal rendelkeznek, amivel a gyermekeket fogadják, és megkönnyítik az anyától/családtól való elválást.. Az első napon rövidebb, szülővel együtt eltöltött idő után induljanak haza, megbeszélve az óvó nénivel, hogy másnap találkoznak, és újra játszanak majd.Fontos: bízzon a szülő a pedagógus ítélőképességében, s legyen együttműködő. Ha az óvónő úgy látja, hosszabb-rövidebb időre kiküldi a szülőt a teremből. Cél, a gyermek körüli teendőket fokozatosan a pedagógus vehesse át.

Buktatók:

A szülő ragaszkodik jobban a gyermekhez, esetleg nem esik jól a lelkük mélyén, hogy kicsinyük jól érzi magát másokkal az anya/apa nélkül is, talán észre sem veszi a hiányukat.A gyerek sír, ez természetes, hiszen eddig csak ő volt egyedül, esetleg másod-harmad magával. Itt egy nagyobb létszámú közösségbe került. A szülő úgy érezheti, gyermeke háttérbe szorul. Ez tévedés, valójában az óvodapedagógusnak minden kisgyermek egyformán fontos. Általában a gyerekek az elváláskor sírdogálnak egy kis ideig. Majd a sok játék, mese, tevékenység feledteti velük az első megszeppenést. Jellemző még, a szülő megérkezésekor a sírás, hiszen akkor tudatosul a gyermekben újra, hogy az anya/apa nélkül volt.Néha, érzékenyebb kisgyermek a napirend változását nehezen érti,elbizonytalanodik, ilyenkor sírva fakadhat. Az állandóság egy bizonyos idő után megteremti azonban benne a biztonságérzetet, s ezek a sírdogálások elmúlnak.

PRAKTIKUS ÖTLETEK

Mit tehet a szülő?

· Esténként beszélgessen a gyermekével, milyen jó is lesz az oviban, mi mindent lehet majd ott megint játszani.

· Reggel nyugodtan, nem kapkodással készülődjenek, egy-két korty folyadékot, ételt mindenképpen adjon a kicsinek indulás előtt. Ezzel megelőzhető, hogy esetleg éhség miatt rossz legyen a gyermek komfortérzete.

· Beszéljék meg mikor is érkezik érte (ebéd után, alvás után,uzsonna előtt stb.). Mindig valamilyen napirendi ponthoz és ne órához kösse az érkezés időpontját, mivel a gyermeknek a cselekvés a támpont.

· A megbeszélt időben érkezzen, lehetőleg ne késsen, mert ezzel csalódást okoz, bizonytalanságot válthat ki. Inkább későbbi időpontot mondjon, mint megalkuvásként kiharcolt korábbi időpontot, amit nem tud betartani.(az úgynevezett kegyes hazugság sokat árthat!)

· Délutáni érkezéskor lehetőleg csak pár szóval érdeklődjön a pedagógusnál, gyermeke aznapi élményeiről. Egyrészt, mert a pedagógusnak a többi gyerekre kell figyelnie, nem célszerű hosszú ideig elvonni a gyermekcsoporttól, másrészt, ettől az időtől kezdve a gyermeknek azt kell éreznie, az anyu/apu most már csak az övé, csak őrá figyel. A délutáni, esti időszakban keressék az alkalmat a napi élmények felelevenítésére: Mit evett? Kivel játszott? Mit énekeltek, melyik mesét mondta az óvó néni a pihenés előtt?. Este ismét együtt készüljenek a másnapi óvodába indulásra (ruha, alvós játék kiválasztása stb.)

Mire számíthat a szülő?

A környezet változása, a nagyobb közösség kellemetlenségeket is okozhat. Az egyik, a gyermek betegségei. Amíg meg nem szokja a közösséget, sajnos a legtöbb kisgyermek gyakrabban betegszik meg. Fontos, hogy csak teljesen meggyógyult, egészséges kisgyermek térjen vissza a közösségbe. Ha csak épphogy kilábalt a lázból, és máris bent van az oviban, nagyobb a valószínűsége az újbóli, többszöri betegségnek. Másik kellemetlen „tünet” a fejlettségi szintben való visszalépés.Leggyakrabban a szobatisztaság átmenetileg kétségessé válik, gyermek újra bepisil. Ez természetes reakció a gyermek részéről,ezzel jelzi a család, az anya hiányát. Türelemmel, az óvó nénikkel, dajkákkal való bizalmas viszony kialakulásával ez a kellemetlen tünet megszűnik.

A KISCSOPORTOS ÓVODÁS

A kiscsoport életkori összetétele a 3-4 éves korosztály. Elsősorban a szocializáció terén történik nagy változás a kicsik életében. Bekerülnek egy nagy létszámú közösségbe. Bár sok játék és eszköz áll rendelkezésre, a vita elkerülhetetlen. A legnehezebb megtanulni a mással való kapcsolat kialakítása, a megosztozás, a lemondani tudás képességének elsajátítása. Ebben elsősorban az óvodapedagógus a kulcsfontosságú. Jó gyakorlattal, szép szóval, motivációval képes elérni az egyes kisgyermekeknél a békés megosztozást. Természetesen elkerülhetetlen a veszekedés, vita. Akik egynél több gyermeket nevelnek a családban, azok nagyon jól ismerik ezt, és tudják lehetetlen mindig mindenben a békés megegyezés. A vita tehát természetes velejárója ennek a folyamatban. A lényeg az, hogyan kezelik a gyerekek ezt a konfliktust. Az első év kezdetén mindenképpen a pedagógus személyes példamutatásán, és konfliktuskezelő módszerén múlik ennek sikere. A követendő pedagógiai megoldás a megmagyarázó, békésen megegyező viselkedésmintát preferálja.

PRAKTIKUS ÖTLETEK

Mit tehet a szülő?

Naponta beszélgessenek gyermekeikkel, mi is történt az oviban. Ha veszekedésről, vitáról számol be a gyermek, kérdezzük meg ki, mit tett. Ő miért tette/mondta azt. Jelezzük felé, hogy helyesen/helytelenül viselkedett-e. Magyarázzuk meg, mit kellett volna tennie. Erősítsük benne a bizalmat óvónői iránt, tudatosítsuk benne, hogy sérelem esetén szóljon az óvó néninek.

Fontos: Soha ne biztassák otthon gyermeküket az agresszív

viselkedésre (sem szóbeli, sem pedig tettleges), mivel ez az

intézményes nevelés módszerein belül elutasítást vált ki.

A kiscsoportban kiemelt terület a gondozás, önkiszolgálás.Az év elején különböző fejlettségű, jártasságú gyerekek kerülnek egy közösségbe. Az óvodapedagógusok elsődleges feladata a gyerekek egyéni képességeinek megismerése. Más praktikus ügyességgel érkeznek a bölcsődéből a gyerekek és más szinten állnak az otthonról jövők. Megint különbség van az úgynevezett „egyke”, és a testvér gyerekek közt. Nincs két egyformán ügyes gyermek. A cél, hogy önmagukhoz képest minél nagyobb önállóságot, szokás-szabályrendszert sajátítsanak el. Nagy segítség ebben a következetes pedagógusi viselkedés minta. Az óvodában, amit az egyik nap nem szabad, azt a másik napon sem szabad. Ez adja a gyermeknek a legnagyobb biztonságot. Az önállóságot az öltözés, a WC-, és mosdóhasználat, étkezés, rendrakás terén fokozatosan és folyamatosan alakítják ki az óvónők. Nagyon hamar megismerik, melyik gyermek mit tud és mire képes. Erre építve egyéni, differenciált bánásmóddal fejlesztik a gyerekeket. Különböző helyzetekben, dicsérettel motiválva érik el a gyermekeknél, az önálló tevékenykedést.

Év végére:

Tudnak nadrágot, pulóvert, cipőt húzni, zippzározni. Segítséggel összehajtják a ruháikat. Jelzik, ha fáznak, melegük van. Önállóan viszik a tányérjukat, poharukat, széküket, evőeszközüket, megterítenek maguknak. Kanállal segítség nélkül, tisztán étkeznek,isznak. Meg tudják mondani, melyik ételből kérnek sokat vagy keveset.A WC-t önállóan, igény szerint használják, kezüket alaposan körbemossák, segítséggel szárazra törlik. Segítséggel fogat mosnak, tisztálkodó eszközeiket segítséggel tisztán tartják.A környezetük rendjét irányítással, segítséggel helyreállítják(játékelrakodás).

PRAKTIKUS ÖTLETEK

Mit tehet a szülő?

Otthon is legyen a gyermeknek önálló feladata. (játék elrakás,szennyes ruha kirakása) Amit már tud az oviban, azt kérjék/engedjék, hogy otthon is végezze el. Ebben az életkorban a tanulás játékba ágyazott ismeretszerzés. Az óvodában töltött napok minden perce tanulási folyamat a gyermek életében, hiszen az eddig leírtak mind megkövetelik a gyermektől a tanulást. Klasszikus értelemben nem tanulnak a gyermekek, de azóvodapedagógus, alkalmazkodva a gyermekek fejlettségéhez, a játék szituációkhoz, olyan játékos helyzeteket teremt, mely során újabb és újabb élmények nyomán bővülhet a kisgyermek ismerete. Alapvető tevékenységek a játékhelyzeteken belül a mese-vers, énekzene,ábrázolás, külső világ tevékeny megismerése (matematikai,környezetismereti tartalmak), vizuális nevelés, testnevelés. A gyerekek számára mindez kötetlen, érdeklődésétől függő. Sikere az óvodapedagógus motiváló készségén, a gyerekek érdeklődési aktivitásának múlik. Egyszerű mondókák, mesék, versek, énekek megismerése mozgással kísérve, bábbal, képekkel kísérve történik. A külső világ megismerésére a csoportszoba és az udvari játékok mind alkalmasak. Megismerik a színeket, számlálnak 3-as, 4 –es számkörben, megfigyelik az állatokat, élőlényeket, saját testrészeiket. A mozgásigény kielégítése minden életkorban fontos.A kiscsoportban elsősorban a természetes mozgásformák minél összerendezettebb kivitelezésére törekszünk (csúszások, mászások,járások, futások).

PRAKTIKUS ÖTLETEK

Mit tehet a szülő?

Beszélgessenek minél többet a gyermekkel. A vásárlásban, házimunkában, egy-egy utazásban, közös játékban, mesekönyv nézegetésben rengeteg lehetőség rejlik. Megismeri a különböző tárgyak, cselekedetek, munkások neveit. Számlálhat, különböző és azonos dolgokra felhívható a figyelme.Fontos: az élő beszéd, a személyes kommunikáció! Ha felelős szülőkén viselkedve, időben szeretnék megalapozni gyermekeik tanulási képességét, azt az anyanyelvi neveléssel kell kezdeni. Ehhez elengedhetetlen a minél több személyes, „élőbeszéd”. A TV, DVD és egyéb elektronikai eszközök hallgatása heti 1 óránál nagyobb időtartamban már káros! Helyette a közös játék, a mesekönyv nézegetése, beszélgetés,kirándulás, séta hatékonyabb fejlesztőeszköz, s minden szülő feladata.

KAPCSOLAT AZ ÓVODÁVAL

Minden intézmény törekszik a szülőkkel, családokkal való harmonikus kapcsolat kialakítására. Első lépése volt az első szülői értekezlet, a családlátogatás.

· A tanév folyamán szeptember- május közt- általában 2-3

alkalommal van „Szülői Értekezlet”. Ennek a fórumnak a célja a

közösséget érintő kérdések megvitatása. Kerülendő gyermekekről

egyénenként történő tájékoztatás, a személyiség jogok védelme érdekében.

· Erre a szintén tanévenként 2 alkalommal megtartott „Fogadó

óra” alkalmas. Itt csak az érintett gyermek szüleivel történik

személyes beszélgetés. Itt van mód tájékozódni a gyermek fejlődéséről. Érdemes fontolóra venni a pedagógusok segítő tanácsait. Mivel ők az első szakemberek, akik a gyermekkel találkoznak, igen jó érzékkel meg tudják állapítani, ha kicsi valamiben, lassabban, vagy eltérő módon fejlődik kortársainál. Segítségnyújtás lehetőségeit a kerületi Nevelési Tanácsadó és/vagy a szakértői Bizottságok szakemberei tudnak nyújtani. Érdemes mielőbb igénybe venni a segítséget. A korai, célzott fejlesztés sokkal hatékonyabb, mint az iskolai életkorban megkezdett„korrepetálások”

· Ma már általános gyakorlat, hogy az intézmények internetes elérhetőséget, honlapot működtetnek. Itt is minden közérdekű információ, és program megtekinthető.

· Sok óvoda szervez családi programokat, kirándulásokat. Ezek mindenképpen jó alkalmak az intézményes és a családi nevelés összhangjának megteremtésére, egymás megismerésére.

· A szülői segítségnyújtás elengedhetetlen az intézmények számára. Elmondható, hogy az a közoktatási intézmény, ahol a szülők segítenek a környezet alakításában, szépítésében,sikeresebben működnek.

A MÁSODIK ÉV, KÖZÉPSŐCSOPORT

ÚJRA AZ OVIBAN

A nyári szünet után a gyermekeknek újra be kell szokni az óvodai életbe. Ez már sokkal zökkenőmentesebben zajlik, mint az a kiscsoportban tapasztalható volt.

Visszaszoktatás

Szeptemberben visszakerül gyermeke abba csoportba, ahol egy évet töltött. A pedagógusok, társak ismerősek. Mégis néha, mintha „elfelejtődött” volna, amit előző évben tanult. A hosszú nyár után ez természetes. Az óvodapedagógusok tudják, ismerik ezt a helyzetet. Számítanak rá, és megfelelő módon készülnek is erre.

PRAKTIKUS ÖTLETEK

Mit tehet a szülő?

A gyermekükkel beszéljék meg, mikor megy ismét óvodába. Neki a nyári szünet beláthatatlan hosszúságú. Ahogy közeledik a nap, készítsék fel arra, hogy újra találkozni fog barátaival, társaival, az óvó nénikkel. Esténként beszélgessen a gyermekével, milyen jó is lesz az oviban, mi mindent lehet majd ott megint játszani.  A tartalmas nyár jó útravaló a gyermek számára. A szülővel töltött napok élményét szívesen fogja megosztani társaival. Szervezzenek a nyárra minél több gyermekprogramot (séták, kirándulások stb)

A KÖZÉPSŐ CSOPORTOS ÓVODÁS

A középső csoport életkori összetétele a 4-5 éves korosztály. A szocializáció terén ismét nagy változás történik a gyerekek életében. Elindul az első barátságok kialakulásának időszaka. Majdnem minden kisgyermeknek egy idő után állandó játszótársai lesznek. Egyre jobban ragaszkodnak barátaikhoz. Ezt néha túlzásba is viszik. (nem akarják megfogni más gyerek kezét, más mellé ülni). Az óvodapedagógusok feladata a közösség összekovácsolása, úgy erősíteni a baráti kapcsolatokat, hogy közben a csoport egységes közösségi érzését is elősegítsék. Kiemelten fontos feladat, elkezdeni a gyermekek konfliktuskezelési képességüket fejleszteni. Pozitív megerősítéssel hamar megtanulják a nézeteltérések kulturált megoldását.

PRAKTIKUS ÖTLETEK

Mit tehet a szülő? 

Segítse gyermeke baráti kapcsolatainak erősítését. Mutasson példát a más gyermekek elfogadására. Ha szülinapi zsúrt rendez, annyi gyermek meghívását tervezze, hogy abba a kedvenc barátok mellett más társak meghívása is lehetséges legyen.  Ebben az életszakaszban alakul ki a tágabb környezet elfogadásának, a toleranciának a képessége. A gondozás, önkiszolgálás terén még mindig nagy eltérés tapasztalható. A folyamatos magyarázattal, mintaadással egybekötött gyakorlási lehetőségekkel ezek az eltérések év végéig fokozatosan csökkennek.

Év végére:

 A gyermekek kis segítséggel, szinte önállóan öltöznek, gombolnak. A ruhájuk, cipőjük helyét tudják, igyekeznek segítséggel rendben tartani. Igény szerint öltöznek, vetkőznek, ha fáznak, vagy melegük van. A WC-t önállóan, igény szerint használják, kezüket alaposan körbemossák, szárazra törlik. Önállóan, vagy kis segítséggel fogat mosnak, tisztálkodó eszközeiket segítséggel tisztán tartják.  A környezetük rendjét irányítással, többnyire segítség nélkül helyreállítják (játékelrakodás).

PRAKTIKUS ÖTLETEK

Mit tehet a szülő? 

Legyen a gyermeknek feladata, ezt otthon is önállóan végezze el (hétvégén takarítás a játékos polcon), Amit már tud az oviban, azt várják el, hogy otthon is önállóan végezze. Ebben az életkorban a tanulás még mindig játékba ágyazott ismeretszerzés. Alapvető tevékenységek a játékhelyzeteken belül a mese-vers, énekzene, ábrázolás, külső világ tevékeny megismerése (matematikai, környezetismereti tartalmak), vizuális nevelés, testnevelés. Az óvodapedagógusok hetente úgynevezett kezdeményezéseket szerveznek. Ezek 1-1 műveltségterületet fognak át. Igyekeznek a gyermekekkel minél több szempontból megismertetni a környező világot. Egyre hosszabb meséket, verseket, énekeket hallhatnak és tanulhatnak, megismerik a népi mozgásos, táncos játékokat. Az óvoda közvetlen környezetét kisebb séták alkalmával ismerik meg. Gyakorolják a gyalogos közlekedés szabályait is. A mozgásnevelésben a torna jellegű gyakorlatok is szerepet kapnak. A testnevelés foglalkozáson kötelező részt venni. Év vége felé anyanyelvi játékokat játszanak, báboznak, dramatizálnak. Gyarapodik a szókincsük, nyelvtanilag egyre pontosabb mondatszerkesztést használnak. Matematikai ismereteik bővülnek: számlálnak 5-ig, megismerik a több- kevesebb, alacsonyabb magasabb fogalmakat. A környezetük védelmének lehetőségeit is megismerik. Egyre több házi és vadonélő állatot ismernek meg, tudják nevüket, élőhelyüket, hasznukat, kicsinyeik nevét. Tapasztalják az emberek munkáit (eladó, postás, orvos stb.) A játéktevékenységben előtérbe kerülnek a szerep-, és konstruáló építőjátékok. Néhányan már egyszerűbb társasjátékot (memória, képdominó) is szívesen játszik. ​

PRAKTIKUS ÖTLETEK

Mit tehet a szülő?

Továbbra is fontos a sok tapasztalat és ismeretszerzési lehetőség biztosítása családi, otthoni környezetben. Azok a gyermekek mutatnak jobb fejlődési ütemet, akik otthonról sok ismeretet, élményt hoznak.  A rohanó társadalom egyik hátránya az autóval közlekedés. Az intézmények nem tudnak minden programot, különjáratú autóbusszal megoldani. A közlekedésre nevelés otthoni alapjai nagy segítséget nyújtanak egy-egy óvodai kirándulás, séta megvalósításában (látogatás a könyvtárban, piacon, stb.) Ha a gyermek biztonsággal tud fel-, leszállni a járművekről a szülő kíséretében, akkor sokkal gördülékenyebben közlekedik a csoporttal is. Gyakoroljanak a gyerekkel gyalog, járművön közlekedni.

KAPCSOLAT AZ ÓVODÁVAL

A kiscsoportban megismert kapcsolattartási módokon kívül ebben a tanévben 1-2 nyitott napot is szerveznek az intézmények. Ezt a délelőtti időszakra szervezik. Lehetősége van a szülőnek megfigyelnie gyermekét a közösségben a különböző tevékenységek és feladathelyzetekben. Erre a lehetőségre előre készülnek a pedagógusok, a gyerekekkel közösen megbeszélik miként, és miért látják vendégül a szülőket.

PRAKTIKUS ÖTLETEK

Mit tehet a szülő? 

A gyermekkel mindenképpen meg kell otthon beszélni, hogy ki lesz bent a csoportban (apa, anya).  Azt is tisztázni kell, hogy ha vége a látogatásnak mi történik. Apa, anya dolgozni megy, és a gyerek marad az oviban, vagy együtt hazamennek.  A váltópapucs minden intézményben egészségügyi okokból kötelező.  A szülő ezen a napon „csak” megfigyelő. Nem szólhat bele a pedagógus módszereibe, nem fegyelmezheti, védheti meg a gyermekét. Igen nehéz feladat a szülőnek, óvónőnek, gyermeknek egyaránt.  A legtöbb intézményben alkalom van a nyitott nap után a tapasztalatok megbeszélésére is. Ezt mindenképpen érdemes igénybe venni. Sok minden megtudható gyermekükről. 

ÓVODAI ÜNNEPEK, ALKALMAK 

Fotózás- nem kimondottan ünnep, de mindenképp más szervezési módot igényel a pedagógustól, szülőtől egyaránt. Általában csoport, egyéni és testvérképeket készítenek. Igény szerint elő-, és utánrendelhető. Mikulás: általában zárt ünnepség, délelőtt látogat el a gyerekekhez. Apró ajándékot hoz, cserébe verset, éneket, rajzot vár a gyerekektől.  Karácsony: intézményenként változóan szervezik, csak gyermekekkel, vagy szülőkkel közös szervezésű is van. Általában énekelnek, verset mondanak a gyerekek. Apró ajándékot kapnak, amit haza is vihetnek, azzal együtt, amit ők készítettek a szüleiknek. Ekkor a csoportok is kapnak ajándékot, ezeket nem lehet hazavinni.  Farsang: Móka, és kacagás egész délelőtt. Tánccal, tréfás vetélkedőkkel, dínomdánommal. Húsvét: intézményenként változó szervezésben, általában vagy a csoportba hozza a nyuszi a csoki ajándékokat, vagy az ovikertben tojásvadászatot tartanak. A lényeg a nyuszi varázsa, a gyermekek öröme.  Anyák napja: Édesanyák köszöntése verssel, énekkel, virággal.  Nagyok búcsúja: Az iskolába menő nagycsoportosok intézményenként más és más szervezéssel búcsúznak az ovitól, társaiktól, óvó néniktől. Általában a középsősök búcsúajándékot készítenek, verssel, énekkel búcsúznak a nagyoktól. Évzáró: A csoportok kis műsor keretében vendégelik meg a szüleiket, családtagokat az oviban. Ekkor az év során tanult verseket, énekes játékokat, meséket elevenítik fel.  Egyéb: Sok óvodában szerveznek gyermeknapot, családi sportnapot, majálist, amelyre a szülőket, családtagokat is szeretettel várják. 

PRAKTIKUS ÖTLETEK

Mit tehet a szülő?

 A gyermekkel minden esetben meg kell beszélni, mikor és meddig lesz ott a szülő a programon, mi történik utána vele.  A nyitott programokra a kezdés előtt 10 perccel érdemes megérkezni. A gyermekek nagyon izgatottak ilyenkor, fontos, hogy láthassák szüleiket, egy puszi, ölelés, mindenképp megnyugtató, fontos a gyermeknek.  Az alkalomhoz illő ruha, cipő mindenképpen legyen kényelmes. Tudjon mozogni benne a kisgyermek.  Ha gyermekük megilletődik, nem szerepel, nem kell katasztrófaként megélni. Ez nem vizsga, csak egy lehetőség.

MIT JÁTSZUNK A GYEREKKEL A NYÁRI SZÜNETBEN? 

Egyszerűbb társasjátékokat, memória, kép dominó, ki nevet a végén stb.  Gyurma, festék, olló, ragasztó segítségével különböző dolgokat alkothatnak.  Labda, újságpapírgombóc a legjobb móka, még a szobában is.  Utazás, vásárlás, csupa „unalmas dolog”. Figyelem fejlesztés különböző szempont szerint (pl: hány kutyát láttál, míg elértünk a postáig? Szólj, ha szemüveges bácsit látsz! stb.)  Szógyűjtés: csak gyümölcsök/állatok/ szerszámok/ eszközök. Nehezítés: csak piros gyümölcs lehet, csak 2 lábú állat lehet, csak olyan szerszám lehet, ami éles, csak konyhai eszköz lehet.  „Ollóka”: a szógyűjtés mintájára képgyűjtés, képek kivágása különböző szempont szerint. Tökéletesen alkalmas erre a sok reklámújság.  Fejezd be a mesét! Ismert vagy ismeretlen meséhez befejezést találjon ki a gyermek.

 

AZ UTOLSÓ ÉV, NAGYCSOPORT

VISSZASZOKTATÁS 

A gyereke már, mint ismerős jön vissza szeptemberben az oviba. Már nagy, ennek ő teljesen tudatában van, ezt érdemes is erősíteni benne. Az elérendő cél, hogy betöltve a 6. életévét, biztonsággal kezdhesse meg az iskolai tanulmányait. 

PRAKTIKUS ÖTLETEK 

Mit tehet a szülő? 

 A gyermekünkkel beszéljük meg, mikor megy ismét óvodába. Ahogy közeledik a nap, készítsük fel arra, hogy újra találkozni fog barátaival, társaival, az óvó nénikkel.  Elevenítsék fel együtt, milyen óvodai szokásokra, szabályokra emlékszik még, mit szokott játszani, kik a barátai. 

A NAGYCSOPORTOS ÓVODÁS

A nagycsoport életkori összetétele a 5-6-7 éves korosztály. A szocializáció terén megint nagy változás történik a gyerekek életében. A kialakult barátságok megerősödni látszanak, de emellett erős önérvényesítési törekvések is előtérbe kerülnek. Kiemelten fontos a konfliktuskezelési képességük fejlesztése. Pozitív megerősítéssel rögzült szokássá érlelődik a nézeteltérések kulturált megoldásának képessége, a másság elfogadása, tolerancia.

PRAKTIKUS ÖTLETEK 

Mit tehet a szülő?

  Segítse gyermeke baráti kapcsolatainak mélyítését. Erősítse benne a más gyermekek elfogadásának képességét.  Ismerjen meg minél több gyermeket, felnőttet. Erre remek alkalmakat teremt a különböző gyermekeknek szervezett kulturális és sportprogramok kínálata. A gondozás, önkiszolgálás terén már csak kis eltérés tapasztalható. A folyamatos magyarázattal, mintaadással egybekötött gyakorlási lehetőségekkel ezek az eltérések év végéig fokozatosan eltűnnek 

Év végére: 

 A gyermekek önállóan öltöznek, legtöbbjük a cipőt is be tudja kötni.  A WC-t önállóan, igény szerint használják, kezüket alaposan körbemossák, szárazra törlik. Önállóan, fogat mosnak, tisztálkodó eszközeiket tisztán tartják.  A környezetük rendjét irányítással, kérésre, önállóan helyreállítják (játékelrakodás).  Szívesen vállalnak kisebb munkajellegű feladatot a közösségért.  Önállóan, késsel, villával is tisztán tud étkezni, folyadékot tölteni kancsóból.

PRAKTIKUS ÖTLETEK

 Mit tehet a szülő? 

 Otthon is legyen a gyermeknek állandó feladata, ezt önállóan végezze el, emellett kisebb megbízásokat adjunk neki (pl. locsolja meg a virágokat) Amit már tud az oviban, azt várják el, hogy otthon is önállóan végezze. Ebben az életkorban a tanulás játékos helyzetekben történő ismeretszerzés. Alapvető tevékenységek a játékhelyzeteken kívül a mese-vers, énekzene, ábrázolás, külső világ tevékeny megismerése (matematikai, környezetismereti tartalmak), vizuális nevelés, testnevelés. Az óvodapedagógusok hetente kezdeményezéseket, valamint a gyermekek számára kötelező részvétellel foglalkozásokat szerveznek. Ezek 1-1 műveltségterületet fognak át. Igyekeznek a gyermekekkel minél több szempontból megismertetni a környező világot. Egyre hosszabb, és bonyolultabb szerkezetű meséket, verseket, énekeket hallhatnak és tanulhatnak, gyakorolják a népi mozgásos játékokat, táncos lépéseket. Az óvoda közvetlen környezetén kívül távolabbi séták alkalmával ismerik meg a tágabb környezetüket is. Gyakorolják a gyalogos és járműveken való közlekedés szabályait is. A mozgásnevelésben a torna jellegű gyakorlatok nagyobb szerepet kapnak. A testnevelés foglalkozáson kötelező részt venni. Év során folyamatosan anyanyelvi játékokat játszanak, báboznak, dramatizálnak. Gyarapodik a szókincsük, nyelvtanilag egyre pontosabb mondatszerkesztést használnak, cél a helyes kifejezőkészség kialakítása. Matematikai ismereteik bővülnek: számlálnak 6 10-ig, megismerik a több- kevesebb, alacsonyabb-magasabb fogalmakat, bontás, pótlás műveletét végzik eszközökkel. A környezetük védelmének lehetőségeit is megismerik, gyakorolják (őszi lombgyűjtés, ültetés, csíráztatás tavasszal). Egyre több házi és vadonélő állatot ismernek meg, tudják nevüket, élőhelyüket, hasznukat, kicsinyeik nevét. Tapasztalják az emberek munkáit A játéktevékenységben a szerep-, és konstruáló építőjátékok mellett lényeges helyet foglal el a bonyolultabb társas-, és logikai játékok. Saját maguk is találnak ki szabályjátékokat.

PRAKTIKUS ÖTLETEK

 Mit tehet a szülő? 

 Életkorának megfelelő, sokoldalúan használható játékokat biztosítson gyermekének. Fontos, hogy a gyermek kiélhesse kreativitását, fantáziáját a játék során. Célszerű „okos játékokat” vásárolni.  Fontos szerepet töltsön be a gyermeke mindennapjaiban a könyv. Tapasztalja, hogy könyvekből, újságokból hasznos, érdekes ismereteket lehet szerezni.  Sok „holtidő” kitölthető anyanyelvi játékokkal, keressék, és használják ki ezeket az alkalmakat.  A házimunka során minél több logikai gondolkodásra késztetheti a gyermeket (pl. itt van két alma, de öt kéne a sütihez. Mennyi almát kellene még kivenni a kosárból?)  Legyen feladata a gyereknek, melyet mindig el kell végeznie. Feladattudata, feladattartása stabilizálódik ezáltal. (pl. fürdés előtt rendet kell raknia a szobájában.). 

ISKOLAÉRETTSÉG KRITÉRIUMAI 

Testi vagy biológiai kritériumok  Hat éves korára egy gyermek kb. 110-120 cm magas és 20 kg. Természetesen ettől lehetnek eltérések, viszont fontos, hogy ha a gyermek súlya jóval az átlag alatt marad, felmerülhet, hogy bírni fogja-e az iskolával járó megnövekedett terhelést. Persze a szülők testméretei is befolyásolják a gyermek testtömegének alakulását, tehát ezt is mindenképpen figyelembe kell venni.  A gyerek teste megnyúlik, karcsúbb lesz, és eltűnik a kisgyermekekre jellemző pocak, tehát alakváltozáson megy keresztül.  Megkezdődik a fogváltás. Ez az idegrendszer megfelelő érettségéről nyújt tájékoztatást.  Fontos a jó egészségi állapot, a jó fizikai erőnlét, ami az iskolatáska cipelése és az egyhelyben ülés miatt fontos.  Testi szükségletei kielégítését késleltetni és irányítani képes (evés, ivás, wc)  Egyértelműen eldönthető a gyermek jobb- vagy balkezessége (ezen kívül fontos arra is figyelni, hogy a gyermeknek ugyanaz a lába, szeme és füle-e a domináns, amelyik kezével a ceruzát használja).  A gyermek mozgása összerendezett: tehát például nem okoz neki gondot a lábujjhegyen-, sarkon- vagy külső talpélen járás, a páros vagy fél lábon ugrálás vagy a fej emelgetése hason- vagy háton fekvés közben. Ezen mozgások pontatlan, hibás kivitelezése szintén idegrendszeri éretlenségre utal.  A gyermek finommozgása is összerendezett: képes a váll, a csukló, az ujjak független mozgatására. Ügyesen fogja a ceruzát, tud cipőt kötni, jól használ olyan eszközöket, mint pl. az olló, vagy az evőeszközök.  Jó az egyensúlyérzéke: pótkerék nélkül biciklizik, egyedül hajtja a hintát. II. Értelmi és képességbeli kritériumok  A gyermeknek megfelelő tisztaságúak a beszédhangjai, folyamatosan, gazdag szókinccsel, a nyelvtani szabályok használatával fejezi ki magát. A gyermek beszédhibájával, annak korrigálásával kapcsolatban érdemes kikérni az óvodai logopédus véleményét.  A jól rögzíthető, tartós figyelem elengedhetetlenül fontos az iskolába lépéshez. Az iskolába készülő gyerek legalább 20 percig legyen leköthető rajzolással, feladatlappal. A gyereknek feladatvégzése során ne legyen már szüksége állandó külső kontrollra, figyelmeztetésre. Annak a gyermeknek, akinek nehéz összpontosítania, figyelme könnyen elkalandozik sokkal nehezebb lesz az órán való odafigyelés és az ismeretek megszerzése is.  Emlékezetében mind a befogadás, mind a tanultak későbbi felidézése elvárható tőle. Tehát rövid- és hosszú távon is emlékeznie kell mind látott, mind pedig csak szóban közölt információkra. Például nem okoz neki gondot versek, rövid mesék megtanulása és elmondása.  Gondolkodásában fontos, hogy elvontabbá váljon, mint a korábbi években: felismerje a rész-egész viszonyát, képes legyen a lényeg kiemelésére, összefüggések meglátására, következtetések levonására, ítéletalkotásra.  Biztos legyen az alak-háttér megkülönböztetésében: ez azt is jelenti, hogy el tud vonatkoztatni a zavaró körülményektől és ki tudja választani a számára fontos információt.  Ismeri a saját testét, biztonsággal tájékozódik rajta: tisztában van testrészei nevével és helyével.  Jól tájékozódik a térben és a síkban, tisztában van az irányokkal (fent, lent, előtt, mögött, között, felé, bal, jobb, stb.) Ez fontos lesz a későbbiekben például a p-b, d-b betűk felismerésében, megkülönböztetésében, az írás és olvasás irányának kialakításában.  Képes soralkotásra, sorminta folytatására.  Tízes számkörben eszközzel biztonságosan számol. Ismeri a kisebb-nagyobb, több-kevesebb fogalmát.  Széleskörű ismeretekkel rendelkezik az őt körülvevő világról. Ismeri a személyes adatait: családtagjai nevét, lakhelyét. Tisztában van az évszakok, a napok, és napszakok nevével, azok váltakozásával. III. Pszichikus és szociális kritériumok  A gyermek várja az iskolát, készül rá, és ez a játékában, tevékenységében is megjelenik.  Érzelmileg kiegyensúlyozott.  Alkalmazkodik a szabályokhoz. Ezzel együtt nő a fegyelmezettsége, majd a figyelme is.  Képes megfelelő kapcsolatok kialakítására mind felnőttekkel, mind gyerekekkel. Igénye van arra, hogy közösségben legyen, és hogy oda be tudjon illeszkedni. Vannak barátai, és képes a közösség szabályaihoz igazodni.  Együttműködik és kitartó a feladatok elvégzésében: nem hagyja őket félbe. Kialakult a feladattudata. Megérti, hogy bizonyos feladatokat akkor is el kell végeznie, ha nincs hozzá kedve, fáradt vagy szívesebben játszana.  Önfegyelemmel rendelkezik, szükségleteit képes késleltetni: nem akar mindent azonnal, tud várni. Vagy például mozgási igényét legalább olyan mértékben képes kordában tartani, hogy ez a feladathelyzetekre és a fegyelmezettségre ne legyen negatív hatással.  Szembe tud nézni azzal, hogy valami nem sikerül rögtön. Nem veszíti el a kedvét, ha valamit ki kell javítania. Mer és akar újra és újra hozzáfogni egy-egy feladathoz. Nem esik kétségbe, ha nem az övé a legszebb rajz, vagy a legtökéletesebb munka  Elfogadja a felnőtt irányítását, szót fogad neki. Képes rá, hogy a felnőtt (a tanító) által kijelölt tevékenységet előbbre valónak tekintse minden más tevékenységnél. Ugyanakkor bizalommal fordul a felnőtt felé, és segítséget kér, ha arra van szüksége. 

PRAKTIKUS ÖTLETEK

Mit tehet a szülő?

 Mivel a gyermek az iskolába lépés előtt – valószínűleg – 3-4 évig óvodába járt, és sokszor az óvónőkkel több időt töltött, mint a szüleivel, fontos, hogy ők hogyan látják a gyermek fejlődését. Ugyanis ők látják a gyermeket többet közösségben, és ők tudják, hogy a többiekhez képest milyen lemaradásai vagy kiemelkedő képességei vannak. Valószínűleg a gyermek szociális érettségéről is objektív képet képesek alkotni, amit a szülőknek érdemes figyelembe venniük.  Egy-egy képességben való hiányosság vagy tökéletlenség még nem jelent iskolaéretlenséget, nem teszi lehetetlenné a tanulást, de kisebb-nagyobb zökkenőket okozhat. Viszont ha több területen teljesít gyengén a gyermek, felmerül az iskolaéretlenség gyanúja. Az óvodapedagógussal való konzultáció során lehetőség van kérni a Nevelési tanácsadó „iskolaérettségi vizsgálatát”  Csak indokolt- óvodapedagógus, és /vagy Nevelési Tanácsadó szakembereinek javaslatára tartsa még egy évet óvodában a gyermeket. Ne a kényelmi szempontok, hanem a gyermek fejlettsége legyen az irányadó.

ISKOLAVÁLASZTÁS

 Szinte azonos az óvodaválasztással foglalkozó résszel. Mindenek előtt az iskola megközelíthetőségét, körzetességet érdemes mérlegelni.  A nyitott napok, iskolakóstolgató programok kiváló lehetőség megismerni a leendő tanítókat. Szintén fontos a tanító személyisége, de most már érdemes a gyermeket is magunkkal vinni. Fontos, hogy a tanító ne csak a szülőnek, hanem a gyermeknek is szimpatikus legyen. A tanuláshoz való viszony kialakulásában kulcsfontosságú a szimpátia.  Tanítási, tehetséggondozási, felzárkóztatási-megsegítési lehetőségeket biztosít-e az iskola.

AZ ISKOLAI BEIRATKOZÁSHOZ SZÜKSÉGES IRATOK

 Az óvodai szakvélemény.  Ha vizsgálta egyéb szakember, akkor az iskolaérettségi szakvélemény.  Kerületenként változó, van ahol előzetes iskolai jelentkezési lap szükséges, más kerületekben, településeken 2befogadó nyilatkozatot”kérhetnek.  Készséggel adnak felvilágosítást az önkormányzatokon dolgozó, oktatásüggyel foglalkozó szakemberek is. A helyi rendeleteket, módosításokat is naprakészen ismerik, így korrekt, érthető felvilágosítást adnak személyesen és telefonos érdeklődésre is.  A gyermek és a szülő okmányai (lakcímkártya, személyi igazolvány) 

ISKOLAÉRETLEN A GYERMEK

Amennyiben a különböző szakemberek javasolják a még egy év óvodai nevelésben való részvételt, érdemes megfogadni a tanácsot. Mivel az iskolaérettségi kritériumok eléggé összetettek, az egyéni mérlegelés sokat számít. Van olyan kisgyerek, aki nagyon okos, de lelkileg nehezen viseli a változásokat, vagy a kudarcot. Ez is egy fajtája az iskolaéretlenségnek. Az óvodában maradó gyermekek nem tekinthetők butának, csupán valamely területen lassabban,kortársaiktól eltérő módon fejlődnek. Ezeknek a gyerekeknek a legtöbb óvodában biztosítható a differenciált, célzott részképesség fejlesztés. Erről a lehetőségről érdemes tájékozódni az óvodapedagógusoknál, óvodavezetőnél. 

A SAJÁTOS NEVELÉSI IGÉNYŰ GYERMEK

Azok a kisgyermekek, akiknek fejlődésüket veleszületett, vagy születésük után bekövetkezett tényezők lassítják, hátrányosan befolyásolják, sajátos nevelési igényű gyermekeknek nevezzük. A véleményt csak speciális szakemberekből álló Szakértői Bizottság állíthatja ki. Ellátásukat egyre több óvoda és iskola vállalja fel, integrált nevelés és oktatás keretén belül. Előnyös ez mind az ép fejlődésmenetű, mind pedig a sajátos nevelési igényű gyermekek számára. Az integrált intézményben tanuló gyerekekben sokkal hamarabb kialakul és rögzül a tolerancia, a másság elfogadásának képessége, jobb teljesítményt nyújtanak a szociális érzékenység, a segítőkészség terén. A sajátos szükségleteket speciális szakemberek bevonásával biztosítják az intézmények (gyógypedagógusok, terapeuták, konduktorok) az egyes gyermekek igényei szerint.

Óvodai beszoktatás – segítő könyvek, segítő mesék:

Janikovszky Éva: Már óvodás vagyok;
Szepes Mária: Pöttyös Panni az óvodában;
Finy Petra: Az ovi-ügy;
Bartos Erika: Anna és Peti: Irány az óvoda!,
Vackor az óvódában; Óvoda az őserdőben; Első nap az óvodában.- Diafilmek
Csesznák András – Csesznák Verka: Lapibaba oviba megy

 

 

Nézze vagy ne nézze? - A televíziózásról

 

Mit csináljak vele otthon?… Mit csináljak vele, hogy nyugodtan végezhessem a dolgomat?… Hogyan bírjam rá, hogy egy kicsit csendben legyen? …hogy ne rohangásszon ki percenként, hogy ő most unatkozik?” „Kapcsold be a TV-t!…Mit szeretnél nézni, válassz ki egy DVD-t!…Nézd meg újra azt a filmet!

Elcsendesedik minden, a háttérből, meszsziről szól a film. A gyerekek végre a TV előtt ülnek. Szemük előtt felfoghatatlan gyorsasággal elkezdenek peregni a képek, változnak a helyszínek, váltják egymást a szereplők. Képzeletüket, érzéseiket, önindította örömteli mozgásaikat, gondolataikat rabul ejti, betölti, aztán „szinte észrevétlenül” kisajátítja, ellehetetleníti, kifosztja, átírja, én-idegenné teszi a képhalmaz. Ha valaki megszólal a nézőközönségből, netán kér valamit, vagy mozog, a többiek azonnal leintik, mert zavaró. Senki senkire nem néz, nem is látják egymást, megszűnnek az érintések, az odafordulás, a beszélgetés, a kérdezés. Minden gyorsan történik, nem lehet lemaradni… Közben pedig fárad a szem, „kisül” az idegrendszer, kiszikkad a lélek.

Hogy mi a jó benne? Mozog, beszél, színes, fülbemászó a zenéje, olykor aranyos. De a történet a maga teljességében meg sem jelenik.
Van néhány mozzanat, amit a gyerekek felfognak, megértenek, aztán a gyorsaság okán megint „lemaradnak”, majd újra elkapnak egy pillanatot, amit képesek megfogni, feldolgozni, de a történet első látásra nem áll össze. A filmekből hiányzik az idő: a látásra, a meghallásra, felfogásra és megértésre. A képek nem kialakulnak, hanem fényképekké válnak, mozdulatlanná merevednek, ami feldolgozási idő, hely és energia hiányában így is marad. Az emlékezetbe való visszakerüléskor, felidézéskor vagy akár „véletlenszerű helyzetekben” villannak be ezek a rigid, merev képek, lefagyasztják az adott mozgást, ellehetetlenítik a velük való munkát, felesleges és idegen ballasztanyagot képeznek a személyiségben.
Végső soron elnyomják azt a hihetetlen gazdag belső, csodálatos világot, amivel minden gyermek rendelkezik.

A gyerekek az óvodáskorban képekben gondolkoznak, képeikhez az „anyagot” azokból a mesékben is használatos ősi képekből merítik, amellyel minden gyermek rendelkezik, intellektuális kapacitástól, egyéb nehézségektől függetlenül. A gyerekek szeretik megmozgatni saját belső képeiket, azokat lassan, lépésről- lépésre felépíteni, gazdagítani, színesíteni, lendületbe hozni. A képekhez és a mozgáshoz emlékek, érzések társulnak, „hőmérsékletük lesz”, emberivé válnak, és azt az élményt adják a gyerekeknek, hogy belső világukat széppé tudják varázsolni, képekkel, érzésekkel feltölteni, és az mind az övék. Nem szorulnak rá külső képekre oly mértékben, amennyire ezt egy film elárasztó képi világa teszi. A túl sok „előre gyártott” kép, (akár mozgókép, akár mesekönyv- kép vagy előrenyomtatott séma-rajz) megbénítja a kreativitást, a gyermeki kifejezésmód szabadságát, és állandó elvárásokat támaszt felnőttes tökéletességével a gyermek bontakozó grafikus kifejezésmódjával szemben.
A kész képek láttán minden gyerek nagyon jól tudja, ő OLYAT! nem tud rajzolni, ezért sokszor meg sem próbálja, vagy örökké elégedetlen saját rajzával, és inkább a felnőtteket kéri meg, hogy rajzoljanak neki. Nehezen fogadják el, hogy az a rajz, amit ők rajzolnak, az a maga nemében tökéletes, a sajátjuk, semmilyen más rajzzal össze nem téveszthető. A túl sok előre gyártott képpel, színezőkkel, sémákkal teli, „rajzolni tanító” foglalkoztató füzetekkel, könyvekkel egysíkúvá, színtelenné és unalmassá válik a rajzolás, a belső élmények megoszthatósága minimálisra csökken.
Reményeink szerint minden édesanya és óvónéni tudja, hogy a szárnyaló fantázia csak a sémarajzok és színezők nélküli világban mozdul meg. A belső képkidolgozás lehetősége adja alapját a helyzetek megértésének, a „képben levésnek”, a kreatív megjelenítési módnak, a gondolkodás rugalmasságának, az összefüggések felismerésének. Mindez tökéletes előkészítője a majdani iskolai helyzetek átlátásának, a szisztematikus szó -, és mondatépítkezésnek, a történetmesélésnek és fogalmazásnak, a matematikai és logikai képességek elsajátításának.

A TV helyzet „szociális analfabétává” teszi a gyermekeket, végső soron magányosságra ítéli őket azzal, hogy kiemel a családi történésekből, megfoszt a szeretet megnyilvánulás ezernyi apró jelétől, aminek következtében lassan kihűlnek. A szeretetteljes megnyilvánulások megtapasztalásának hiányában nincs minta a gyengéd kapcsolatkezdeményezésre, a viselkedésben megjelenik a szögletesség, a darabosság és a durvaság. Ha kilépnek ebből a magára hagyatott világból, nehezen találnak utat a társakhoz, testvérekhez, erőszakosan, vagy bohóckodva keresik a figyelmet, ami miatt az óvodában, iskolában hamar megkaphatják a beilleszkedési nehézséggel küszködő gyerek „priuszát”.

Higgyünk és bízzunk abban, hogy minden gyermek örömmel ajándékozza oda belső kincseit, ha a felnőtt szeretettel fordul felé, ha elfogadja a maga egyediségében. Minden belső kép kincs, és a gyerekeknek mindenre van saját képük! Ezek a képek a maguk gyermeki természete szerint nincsenek teljes fedésben a külső realitással, de tökéletes megegyezést mutatnak a gyermek belső realitásával. Gondoljunk a felnőtt számára elképzelhetetlen színű, formájú dolgokra, vagy akár az össze nem illő dolgok gyermeki összefüggésbe hozására, mint pl. a sárgatörzsű pillangófára, amit az írás illusztrációjának is választottam.

Varázslatos világ bontakozik ki a szemünk előtt, ha elfogadjuk ezt a gyermeki ajándékot minden realitáshoz közelítő - kényszerítő próbálkozás nélkül, minden javító szándékú megjegyzés, bírálat nélkül. A mi ajándékunk pedig az a felnőtt öröm, amit a gyermekek bizalmában megélünk.

A kisgyermek és a televizió

Dr. Neuwirth Magdolna országosan ismert gyermekneurológus elemzése neurológiai szempontból a tévézés kisgyermekekre kifejtett hatásáról így írt:

A neurológiai szakrendelőben megjelent gyermekek közel 50 százaléka nem szervi beteg, hanem érzelmileg labilis, pszichésen feszült, mely gyakran szervi panaszokban nyilvánul meg (hányás, hasfájás, étvágytalanság). Néhány kisgyermek időnként furcsa grimaszokat, mozdulatokat végez, nyugtalanul futkározik, egy pillanatig nem tud megülni, nem foglalkozik egy tárggyal kitartóan. Az orvos a vizsgálatok során nem talál szervi bajt, de észleli, hogy a kisgyermek izgatott, feszült, „pörög”. A gyermekek napi programja rendszerint riasztó. Kevés a pihenés, a nyugalom, a csönd és az egészséges testmozgás, ugyanakkor az információszerzés meghaladja az életkornak megfelelő mértéket.

A kisgyermek is sok érdekes dologgal ismerkedhet meg a jól megválogatott műsorokból. Előfordul azonban, hogy nincs annyi ismerete és tudása, hogy könnyedén beilleszthesse és értékelhesse a látottakat. Így az érdekes műsor is okozhat feszültséget, az ijesztő pedig félelmet és szorongást kelthet.
Nem elhanyagolható az sem, hogy TV nézés közben folyamatosan több tízszeres és százszoros hang és fényinger éri a gyermeket, melyet szorozzunk a tv nézés időtartamával. De a háttér-tévézés vagy a gyerekszobába beszűrődő esti film hangjai is nagy mértékben zavarják sok kisgyermek nyugalmát, amelyek számos tünetet okozhatnak.

A feszült, felhúzott idegrendszer sokáig nem tud ellazulni, nem jön álom a gyermek szemére, éjjeli felriadások jelentkeznek. Esetleg has és fejfájásról, szédülésről panaszkodik, félve kapaszkodik a szülőbe, Nem tudja kipihenni magát, nyűgös ingerlékeny, szeszélyes. Nem marad egyedül a szobában, fél a sötéttől, fél hogy elhagyja a szülő. A szülő nem tudja mire vélni a tüneteket. Vagy ingerült lesz, büntet, vagy kiszolgálja a gyermek vágyait nagyobb mértékben, mint kellene, s jönnek a további bonyodalmak.

A média által készen kapott ismeretek helyett a gyermek fejlődése szempontjából értékesebb az elmondott mese során meginduló fantázia, a séta közben látott tárgyak és személyek, események közvetlen tapasztalása (pl. kirándulásnál állatok, növények, tájak megismerése). A szeretetteljes családi környezet, a szülők odafigyelése, a kérdésekre adott válasz, vagy közös „munka” a háztartásban különösen emlékezetessé teszi az eseményeket a gyermek számára.

Ajánlom, elemezzük saját és gyermekünk napirendjét, lesz rajta alakítani való. Fontos a kenyérkereset, a házimunka, de a legfontosabb, hogy szánjunk gyermekünkre naponta legalább l/2- l órát, amikor mesélünk neki, sétálunk vele, közben beszélgetünk. Időt nyerünk, ha bevonjuk a házimunkába, még a piciket is , ahogy azt a nagycsaládosoknál látni. A gyermekek segítőkészek, s a közös munkából sokat tanulnak. Ne sajnáljuk rá az időt és vesződséget!

A televízió pedig kerüljön a helyére. A gyermek csak válogatott műsort nézzen, de naponta legfeljebb félórát. Tudatosan tervezzük meg napjainkat bevonva a családtagot, barátokat! A gyermek boldogabb és nyugodtabb lesz, s ritkábban kell orvoshoz, pszichológushoz fordulniuk.

 Tipp: hagyjuk a lurkókat elmélyülni a játékban, mesekönyv lapozgatásban. Igyekezzünk életkornak megfelelő meséket választani, még akkor is, ha a nagytestvér miatt hajlamosak vagyunk "komolyabb" könyvekhez nyúlni. Szerencsére van már néhány olyan közkedvelt, kisgyermekeknek szóló mesekönyv, melyeknek bájos figurái már társasjátékon is megelevenednek,ezzel is segítve a feldolgozás folyamatát. Érdemes igénybe venni ezt a lehetőséget is, a tévét pedig toljuk inkább a sarokba...

 

 

10 gyakorlati tanács – hogyan neveld akaratos gyermeked

Az akaratos gyerek nevelése – tíz gyakorlati tanács

Úgy érzed, akaratos a gyereked? De hiszen ez nagyszerű! Bizony ám, hogy nagyszerű, hiszen, ha egy önfejű gyereket okosan és megfelelően nevelünk, igazán karizmatikus felnőtt válhat belőle. Olyan valaki, akinek a benső ereje, önbizalma és tartása megóvja attól, hogy a nagy többség a saját akarata alá gyűrje. Ha a szülő nem ragaszkodik ahhoz, hogy megtörje ezt az akaratot, igazi vezetők lehetnek belőlük.

És hogy hogyan is kezeld okosan az akaratos gyereket? Álljon itt hozzá tíz gyakorlati tanács:

1. Hatalmi harcok helyett vezessetek be közösen lefektetett szabályokat!
Így nem te leszel a rossz, ha azt mondod: Először a házi feladatot kell megcsinálni, csak utána nézhetsz mesét! Ha előre megbeszélitek, hogy nálatok ez a szabály, akkor tudni fogja a gyerek, mihez tartsa magát, nem lesz alapja a hatalmi harcmodor beindításának.
2. Egy akaratos gyerek számára fontos, hogy főnöknek érezhesse magát!
Hát add meg neki a lehetőséget erre. Teremts olyan helyzeteket, ahol igenis lehet főnök, ahol ő mondhatja meg mit és hogyan akar tenni. (Az esti rutin a vacsora, fürdés, elrámolás, fogmosás, esti mese. Hadd döntsön ő, mivel kezdi a sort.) Természetesen csak olyan keretek között tegye ezt, amit te is megfelelőnek tartasz (azaz a fogmosás a vacsora után van). Ezzel a módszerrel remekül lehet felelősségvállalást tanítani nekik: a saját döntéseik eredményeit tapasztalhatják, legyenek azok jók vagy rosszak. Egy akaratos gyerek úgysem fogadja el, hogy valami csak azért olyan amilyen, mert te, szülő azt mondod neki. Saját magának kell megtapasztalnia. (Ha a rendrakással kezdi, utána már csak a jó dolgok maradnak hátra, ha viszont a végére hagyja, akkor sem fogja senki elvégezni helyette.)
3. Kínálj föl neki választási lehetőségeket!
Ha parancsokat osztogatsz, több, mint valószínű, hogy ellenkezni kezd. Zsigerből. Ha viszont választási lehetőségként tálalod a helyzetet, úgy fogja érezni, hogy ura a saját életének. Hogy saját döntéseket hozhat. Pl. ha indulnotok kell a boltba, de ő teljesen belefeledkezik a játékába, kérdezd meg tőle: Most induljunk, vagy inkább 15 perc múlva? Később? Oké, de ha így döntöttél, akkor 15 perc múlva el is indulnunk! Ha pedig akkor sem akar, mondd neki, hogy ez az ő döntése volt.
4. Hagyd, hogy a saját teste fölött ő rendelkezhessen!
Tipikus eset: anyuka ragaszkodik hozzá, hogy a gyerek sapkát vegyen föl, mert kint hideg van. Gondolj csak bele: teljesen érthető, hogy nem akarja felvenni a sapkát, érthető, hogy ragaszkodik az igazához hiszen bent meleg van, a teste azt mondja neki, hogy nincs szükség további melegítésre. Persze te, felnőtt tudod, hogy kint hideg lesz, de neki nehéz ezt a benti melegből elfogadnia. Ahelyett, hogy semmibe vennéd a teste által diktált érzéseit (most meleg van) és ráerőltetnéd a (te szempontodból teljesen jogos) akaratodat (Márpedig addig nem indulunk el, míg fel nem veszed a sapkádat!), próbáld meg elérni, hogy saját akaratából hozza meg a megfelelő döntést: Rendben, akkor ne vedd föl a sapkát, de berakom a táskámba, és ha úgy érzed (!), hogy fázol, fel tudod majd venni.
5. Ne szégyenítsd meg!
Az előző példánál maradva, ha már kint vagytok a hidegben, nyilvánvalóan fázni fog a füle és fel akarja venni a sapkát. Viszont így a saját döntést hozza meg, nem kell megszégyenülést éreznie, mert nem neki (a teste által diktált érzéseinek) volt igaza, hanem az okosabb felnőttnek. Ilyenkor kell aztán a szülőnek visszafognia az Nem megmondtam?!, Ugye igazam volt?, Máskor majd hallgatsz rám, ugye? típusú mondatokat. Ezek nem tanítanak semmire, csak igazolják a szülő jogosságát és egyben földbe döngölik a gyerek érzéseit. Míg ha hagyod, hogy a saját döntését hozza meg, azzal megtanítod neki, hogy nincs abban semmi rossz, ha új információk alapján megváltoztatja a véleményét.
6. Hallgasd meg az ő érveit is!
Sokszor mi felnőttek olyan biztosak vagyunk az igazunkban. Hiszen idősebbek vagyunk, tapasztaltabbak. De ha a gyerek ragaszkodik valamilyen gondolathoz, az azért van, mert meg van győződve az igazáról. Lehet, hogy számunkra nem elfogadható az érvelése, de valami mégiscsak arra ösztönzi őt, hogy higgyen benne. Ha nem hallgatjuk meg az ő okfejtését, soha nem fogjuk megtudni, mi ez a valami. Elég, ha csak leguggolunk hozzá és nyugodtan, annyit mondunk: Oké, értem, hogy nem akarsz még fürdeni. El tudod mondani miért? És csak hallgassuk meg. De ne csak színlelve, hogy túlessünk rajta, és aztán beparancsolhassuk a kádba, hanem valóban odafigyelve rá. Ha a számára fontos dologokban meghallgatjuk őt, akkor talán akkor is elmondja majd a gondolatait, ha a mi számunkra fontos dologról kérdezzük (igen, igen, erről már írtam, de hát ez a vesszőparipám)
7. Képzeld magadat az ő helyzetébe!
Szituáció: megígérted a gyerekednek, hogy megvarrod az elszakadt kedvenc játékát, de nem jutott rá időd. Számodra ez egy a nyolcvankét napi teendő közt, és tényleg nem jutott rá időd, energiád. Ilyen bizony mindenkivel előfordul. A gyereked számára viszont nincs nyolcvankét fontos dolog, neki a megvarrt plüssállat a legfontosabb. Érthető, hogy csalódott és mérges rád. Ilyenkor kérj bocsánatot (!), hogy nem tartottad be az ígéretedet, nyugodtan magyarázd el a gyerek szintjén, hogy miért nem tudtad megtenni, majd ígérd meg, hogy legközelebb mindent megteszel, hogy sikerüljön megtartani az ígéretet. És tegyél is úgy!! Hidd el, nem leszel kisebb a gyerek szemében, csak emberibb és elfogadhatóbb. Szerethetőbb, tisztelhetőbb.
8. Fogadd el gyereked érzéseit!
Természetesen vannak szabályok, amiket be kell tartani. Ha ezek tisztázottak, akkor joggal elvárhatók – a család összes tagjától, a szülőket is beleértve! De attól, mert a szabályok léteznek, még nem kell szeretni is azokat. A gyerekek is nyugodtan kinyilváníthatják az érzéseiket és véleményüket. Ezáltal aztán feszültségtől is megszabadulhatnak, amit egyébként a hatalmi harcokba fektettek volna.
9. Ne hagyd, hogy a nevelés a kapcsolatotok rovására menjen!
A veszekedés kellős közepén a gyerekek semmit nem tanulnak. Ugyanúgy, mint mi, felnőttek, ha felmegy a pumpa, olyat teszünk vagy mondunk, amit nem gondolunk át. Ilyenkor a gondolkodó, elemző, összefüggéseket tisztázó része az agyunknak begubózik. Próbáld meg elkerülni az elfajuló veszekedéseket, még ha ilyenkor neked is kell okosabban viselkedned. Hidd el, nem kell mindig bizonyítanod az igazadat! Sokszor az állandó nevelésben, jót akarásban nem látjuk meg, hogy pont a legfontosabb vész el: a meghitt kapcsolat a gyerekünkkel. Próbálj meg rugalmas lenni, tartsd észben, hogy a legfontosabb a szoros kötődés a gyerekeddel, a kölcsönös szeretet és tisztelet.
10. Tartsd tiszteletben a gyerekedet – és ezt mutasd is ki!
A legtöbb akaratos gyerek a tisztelet kivívásáért harcol. Ha ezt megadod neki, sokszor elvész a harc kirobbanásának igazi okozója. Mint minden emberi kapcsolatban, itt is oly sokat számít, ha az illető úgy érzi, hogy megértik őt! Ha olyan helyzet áll elő, ami szerinted nem elfogadható (piros tüllszoknyában akar temetésre menni), attól még mutathatsz ki együttérzést a gyereked felé: Sajnálom, szívem, hogy nem tudod ezt a szoknyát most felvenni, pedig értem én, hogy nagyon szeretnéd. Tudod mit? Berakjuk a táskába, és ha vége a temetésnek, utána felveheted, rendben így?
Írta: Hanula Erika

https://www.facebook.com/Aprajafalva-617295805389964/?__tn__=kC-R&eid=ARD7uD5oTZMXPqAPoewaLBhl13FZtSaZJTxsCukeZygwVkv3qo-r7ViqPVqohm0FOOrU0ePyE1lVL-8e&hc_ref=ARQVNBte_YLBtPGJHtsv_0K9JtJDbaYFhlXofbCtYtMpTMhyQCr_1cvxnLmiPRqamH8&fref=nf

http://www.csaladinet.hu/hirek/gyerekneveles/gyerekirodalom_hangos_mesek/26133/egy_konyv_aminek_minden_gyerek_orul

//okosjatek.hu/logico_jatek?gclid=CjwKCAjwwbHWBRBWEiwAMIV7EzzFp5F4BU81SeShLns69K_EKM-JnjM-J6OW4z_3usIUXtDkplu59xoC_S8QAvD_BwE

http://www.jatekliget.hu

https://www.jatekfarm.hu/crayon-rocks?utm_source=ListaMester&utm_medium=email&utm_content=JF+resp+ovi+Djeco+fejleszt%C5%91&utm_campaign=JF+%C3%93vod%C3%A1k&utm_date=2018-09-26+08%3A21%3A41


https://aranykapuzenekar.wixsite.com/aranykapuzenekar

https://www.facebook.com/pg/aranykapuzenekar/photos/?ref=page_internal


 

 

nanoweb kép

 


Szeretnél egy ilyen weblapot teljesen ingyen?
Ez a weboldal a Nanoweb honlapszerkesztővel készült.
© Minden jog fenntartva.