AJÁNLÁSOK,NYOMTATVÁNYOK

Olvasószoba rovat-itt találhattok hasznos információkat az óvodai élettel kapcsolatosan.

Fejlődési mérföldkövek

3-4 év

Észlelési folyamatok

Egészséges gyermek 3 évesen

· Képes a nem túl részletes alakok egymástó való megkülönböztetésére.

· Egy-egy jelenséget csak néhány kiemelkedő részletének segítségével ragad meg.

· A tárgyakat inkább cselekvések útján igyekszik felfedezni, mintsem módszeresen letapogatni.

· Felismeri és megnevezi a környezet jellegzetes hangjait (harangzúgás, autók zaja).

3 és 4 éves kor között

A kisgyermek észlelése még általában cselekvés közben jön létre: miközben mozog, rajzol, szöszmötöl, „dolgozik”, észleli önmaga körül a tárgyakat. Még csak saját pillanatnyi szemszögéből képes érzékelni a jelenségeket. A három év körüli gyerekek a kezükbe adott tárgyakat egy-egy kiemelkedő részlet alapján azonosítják, ami általános jelenség, és a tapintásra éppúgy igaz, mint a látásra vagy ízlelésre. A világ jelenségeit, tárgyait inkább csak egy-egy kiemelkedő tulajdonságuk szerint csoportosítják, így a világot nem folytonosságában érzékelik, hanem kicsit szakadozottan, hézagosan. Például ha a három év körüli gyermek kezébe adunk egy tárgyat, akkor azt inkább ütögeti, játszik vele, nyomogatja, rázza, megpróbálja a cselekvések által kitalálni, mi van a kezében – még nem képes módszeresen megvizsgálni. A figyelmét is csak rövid időre tudja összpontosítani egy tárgyra, könnyen elterelődik róla. A hallásban mindez még lassabban történik: egy-egy zajt ismer fel, hall ki az általános zajkulisszából. Idővel képes lesz kezdeti különbségeket tenni a tárgyak tulajdonságai között – de ezeket a gondolkodás és a nyelv még nem képes mindig megragadni, kifejezni (pl. válogatni tudja már a színeket, de még nem tudja megmondani, milyen színt lát).

Úgy segíthetjük gyermekünk fejlődését, ha a sokfajta érzékelési csatornát (látás, hallás, tapintás, ízlelés, szaglás, hőérzékelés) aktív működésre késztetjük. Erre valójában teljesen megfelelnek mindennapi tevékenységeink, mivel a gyermekek ebben az időszakban már nemcsak megnevezni képesek a tárgyakat, hanem rendszerezik is azokat. Például jó szolgálatot tesznek a bevásárlások, mivel a korosztály legfőbb tevékenysége a válogatás, szortírozás. A piacról hazajőve bátran segítségül hívhatjuk a kicsit, hogy szedje ki az almákat a kosárból, aztán a banánt, stb. Ezzel rögtön a szókincset is rendszerezzük. Ezt követően jó játék, hogy illatról ismertetjük fel ezeket az élelmiszereket úgy, hogy letakarjuk a szemét, és megkérjük, szagolja meg az egyes odanyújtott tárgyakat. Amennyiben nem tudja megnevezni, akkor a kupacba visszatesszük a tárgyat, és a kicsi a szemét kinyitva megmutatja a kupacban, mit szagolt. A feldolgozandó tárgyak azonban jócskán térjenk el egymástól, mivel a gyermekek az apró részleteket nem ismerik fel. A leírt játékokat a mindennapi életben nap mint nap használt tárgyakkal kell végeznünk, amelyekkel találkozott már a gyermek. Érdemes a tárgyaknak egy-egy jellemző tulajdonságát is kiemelni és megnevezni (puha baba, kemény kocka stb.).

A legelemibb tapasztalás a saját test észlelése. Jó játék, ha a saját arcunkat egy kendővel eltakarjuk, és a kicsit arra kérjük, mutassa meg az orrunkat, szánkat, füleinket a kendőn át, majd ugyanezt fordítva is lehet: a kicsit takarjuk le egy takaróval, és miközben felsoroljuk, mutogatjuk testrészeit,  jó kis csiklandozó játék alakulhat ki belőle.

Vannak olyan gyermekek, akik nehezen tudnak összpontosítani egy tárgyra. Ilyenkor segítsünk a gyermeknek egy-egy tárgyra odafigyelni, akár ölbe véve is. Főleg a tapintásra helyezzük a hangsúlyt, mert megfoghatóvá teszi az észlelést. Például az egymástól nagyon különböző játéktárgyakat (kisautó, baba, kocka, labda) tegyük be egy zsákba, majd kérjük a gyermektől, hogy a labdát vegye ki, vagy túrjon bele, és ne vegye ki a kezét, de mondja meg, melyik tárgy akadt a kezébe. Ezt a feladatot akár napról napra is lehet nehezíteni, más, egymáshoz egyre hasonlóbb tárgyak bevonásával. Vagy egy kosárnyi morzsolt kukoricába, napraforgómagba, vadgesztenyébe rejtsünk el apró tárgyakat, egyet húzzunk ki, majd biztassuk a gyermeket, tegye ő is ezt. Az előbányászott tárgyakkal aztán lehet játszani rövid ideig, majd jöhet a következő „kincs”, amit meg kell találnia. Ugyanezt a hallással is megvalósíthatjuk, ha néhány egyszerű hangszert vásárolunk vagy készítünk (pl. csörgő, síp, xilofon, csengő), és ezeket kell hang és tapintás útján felismernie a gyermeknek. Ezzel nemcsak az egyes érzékszervi csatornák működése, hanem azok együttműködése is gyakorolható. 

Gondolkodás

Egészséges gyermek 3 évesen

· Látásmódja, gondolkodása és emlékezete is egocentrikus, énközpontú.

· Általában a tárgyak felszíni tulajdonságaira összpontosít (pl. a vízbe merített pálcáról azt hiszi, valóban elhajlott).

· Egy tárgy jellemző részletéből kitalálja, milyen tárgyról van szó.

· Egy szempont alapján tárgyakat válogat (pl. ha felmutatunk egy tető alakút, tud ugyanolyanokat gyűjteni).

· Ismeretei kis szigeteket alkotnak.

3 és 4 éves kor között

Az énközpontú (egocentrikus) látásmód azt jelenti, hogy a három év körüli gyermek a dolgokat többnyire csak a saját szempontjából képes szemlélni. Például ha körbejárunk vele egy makettet, majd a gyermek az egyik, mi a másik oldalán megállunk – a három év körüli gyermek valószínűleg nem tudja megmondani, milyen lehet a makett a másik helyzetből szemlélve, akkor sem, ha már látta a másik oldalt korábban. Ugyanígy a kicsi gyermekek megijednek egy álarctól akkor is, ha tudják, hogy az anyjuk arcát takarja, mivel nem képesek a látszat mögöttire következtetni. Eleinte mások gondolkodásának megértése is nehézséget okoz számukra. A három-négy év közötti gyermekek a hiányzó ismereteiket magyarázatokkal igyekeznek pótolni, ám ezek a magyarázatok korántsem ok-okozati összefüggésen alapulnak, pl.:

– Milyen színű az ég?

– Fehér.

– Mit gondolsz, miből van?

– Kőből.

– És hogyan lett kőből?

– Fölmentek az égbe a bácsik és megcsinálták.

Ha meg akarjuk figyelni a három-négy év közötti kisgyermek emlékezetét és gondolkodását, mindig csak a cselekvésen át tegyük azt. Például egy-egy velük történt eseményre nem mindig képesek emlékezni a kis ovisok, de ha például elhaladunk az autóval egy olyan épület, például bevásárlóközpont előtt, melyben régebben már jártak, a gyermekben azonnal felidéződik a korábbi helyzet, és mesél róla. Ha azonban egy teljesen más helyzetben, otthon rákérdezünk, nem biztos, hogy fel tudja idézni emlékezetéből a korábbi eseményeket. A gondolkodás tekintetében jellemző, hogy egy szempont szerint képes tárgyakat válogatni, szortírozni. Segítsünk neki felfedezni a közvetlen környezet játéktárgyait különböző tulajdonságaik alapján is. Például válogassuk szét a játékokat aszerint, melyik piros és melyik nem. Ilyenkor elég azt mondanunk: „Segíts nekem ilyen színű tárgyakat keresni!” – miközben felmutatunk egy piros kisautót. A válogatás szempontja mindig csak egy, kezdetben egyszerűen látható tulajdonság legyen, de később már más és más tulajdonság szerint válogattassunk a gyerekkel (szín, nagyság, egyszerű forma, nehézség, puhaság), így segítve elő a gondolkodás rugalmasságát.

A gyermeki gondolkodás ebben a néhány óvodás évben meglepően sokat fejlődik. Ugyanarról a tényről a hároméves mást gondol, mint a négyéves, és megint mást az ötéves, nem is beszélve az iskolába készülőkről. Az, hogy egy gyermek milyen magyarázatot ad egy-egy jelenségre, nemcsak a gondolkodás fejlettségétől függ, hanem attól is, mi iránt érdeklődik, és hogyan emlékszik az eseményekre. Minden gyermeket más és más érdekel, nem ugyanazokhoz a dolgokhoz vonzódnak. Ezért ne essünk kétségbe, ha a mi gyermekünk esetleg nem tudja azt, amit a másik. Az egyiket a madarak érdeklik, a másikat a dinoszauruszok, a harmadikat a sport, stb. Az óvodáskor a tapasztalatszerzés legfontosabb időszaka. Ilyenkor még nem az a lényeg, hogy minden területről rendelkezzenek valamilyen információval a gyerekek, ez az iskolai oktatás feladata. Sokkal fontosabb, hogy figyelmi, emlékezeti és gondolkodási funkcióik fejlődjenek. A mi feladatunk ebben az életkorban az, hogy kérdéseinkkel gondolkodásra késztessük a gyermeket.

Igyekezzünk minél változatosabb játékokat kínálni a gyermeknek. Egyszerű háztartási eszközökkel vagy ruhákkal is lehet szortírozóst, válogatóst játszani (pl. a kiteregetett ruhát közösen szedjük be: a gyermek válogassa ki a nagyokat vagy a hosszú ujjúakat). Mindig mutassunk egy példát, és kérjünk ahhoz hasonlókat. Később funkció szerint is válogathatunk (pl. a szoknyákat, a nadrágokat, a zoknikat), vagy jó játék az ellentétek szerinti válogatás (pl. egyik kupacba kerülnek a kis zoknik, a másikba a nagy zoknik; vagy a kertben tépjünk hosszú vagy rövid füvet, vagy mutasson vékony ágat, vastag ágat). Először mindig mutassuk meg, majd csináljuk együtt, és csak ezután várjuk el a gyerektől az önálló szortírozást. 

Kommunikációs és nyelvi képességek

Egészséges gyermek 3 évesen

· Képes tíz-tizenöt perces történetet végighallgatni.

· Bonyolultabb, összetett mondatokat is megért.

· Érti a helyre vonatkozó névutókat, toldalékokat.

· 700-900 szót használ (aktív szókincs), ennél jóval többet ismer (passzív szókincs).

· Három-négyszavas szószerkezeteket használ.

· Használ néhány grammatikai elemet (tárgyrag, személyes névmás, birtokjel stb.), de ezeket nem mindig helyesen alkalmazza.

· Képes kérdezni (pl.: Mikor?, Milyen?, Miért?).

· Kiejtése nagyrészt érthető.

3 és 4 éves kor között

A beszédértésben előtérbe kerül a tárgyak, jelenségek közötti kapcsolatok felismerése és nyelvi kifejezése. Ez a „Miért?” korszak. Már maga is toldalékok, névelők, kötőszók segítségével „tapasztja össze” a szavakat. Már nemcsak azt kérdezi: miért, hanem azt is, hogy: hol, mikor, milyen.

A beszéd fejlődésében ez az időszak a gondolatok gyors mozgásával és a természetes megakadások megjelenésével jár. Ezek a megakadások nem számítanak dadogásnak, mivel a nyelvi és gondolati fejlődés szükségszerű velejárói, és általában fél éven belül a legtöbb gyermeknél teljesen megszűnnek.

A „Mi ez?” korszakhoz hasonlóan itt is fontos, hogy legyen türelmünk a kérdések megválaszolására, ezzel nemcsak a gyermek beszédét, hanem a figyelmét, megfigyelőképességét, emlékezetét, gondolkodását is fejlesztjük. Válaszaink legyenek egyszerűek, érthetők, és olyan terjedelműek, amennyit a gyermek fel is tud dolgozni.

A kiejtési hibák is természetes velejárói ennek az időszaknak. Nagyon fontos, hogy ne utánozzuk a gyermek hibás beszédét, hanem tisztán ejtsük a szavakat, hiszen ez szolgál mintául a gyermeknek. Eddzük a gyermek beszédszerveit, például tanuljanak meg előbb vastag, majd vékony szívószállal inni, esetleg ne csak vizet vagy szörpöt, de kedvenc joghurtjukat is így fogyasszák. Rendszeresen adjunk természetes rágnivalót neki: répát, karalábét, más zöldségeket, mert a rágás nemcsak az állkapocs izmait erősíti, hanem a falat forgatása miatt a nyelvizmokat is. Ebéd után a szalvéta használata előtt nyalják körbe a szájukat, vagy kis lekvárt, mézet, mogyorókrémet nyaljanak le a szájzugból.

Lényeges még, hogy ahogy a gyermek beszédértése változik, úgy változzanak a mi közléseink is. Most már bátran beszélhetünk összetett mondatokban, alkalmazkodva ezzel a gyermek aktuális fejlődési szintjéhez.

Abban az esetben, ha hároméves korig nem jelent meg a szókincsrobbanás, a használt és értett szavak száma elmarad a fentebb jelzett mértéktől, akkor egy beszédindításban jártas korai fejlesztő központot vagy logopédiai szakszolgálatot keressünk fel, mivel ez olyan jelentős késés, hogy nem biztos, hogy a gyermek egyedül eléri az iskolába lépéshez szükséges nyelvi fejlettségi szintet.

A folyamatos mondatokban beszélést átmeneti elakadások is meg-megszakíthatják. Olyan sok gondolat cikázik a gyermek fejében, hogy néha nem tudja, hirtelen melyiket is kellene kimondani. Több időnek kell eltelnie ahhoz, hogy beszédszervei követni tudják a gondolatait. Ez természetes folyamat, általában fél évnél nem tart hosszabb ideig, azonban nem mindegy, hogy hogyan reagáluk ezekre a megakadásokra. Nem szabad nehezítenünk a helyzetét azzal, hogy korholjuk ezekért a megakadásokért, hiszen nem tehet róla, az érésnek ebben a szakaszában nem tud rajta változtatni. Éppen ellenkezőleg: azt kell elérnünk, hogy ne szorongjon a megszólalástól, hanem bátran beszéljen a megakadások ellenére is. Az a legfontosabb, amit meg kell értenünk, hogy nem szabad a gyermekben ezeket a megakadásokat tudatosítanunk, mivel ez megerősíti benne a dadogás élményét, mely egy ördögi körben nemhogy nem segíti legyőzni megakadásait, de még meg is őrzi azokat. Tehát TILOS: figyelmeztetni a gyermeket, hogy mondja el még egyszer folyékonyan, vagy ne dadogjon, ne akadozzon! Helyette több módon is segíthetünk: legfőképpen azzal, ha van időnk meghallgatni őt, ha vele vagy helyette elmondjuk még egyszer a már akadozva kiejtett mondatot minden kommentár nélkül (például: „Azt mondod, hogy vegyünk még egy kiflit?”). Szintén segít, ha a kisgyermek „más bőrébe bújva” mondja el mondanivalóját, például egy bábbal a kezén. Sokat énekeljünk, mondókázzunk, verseljünk vele, kísérjük egyszerű gesztusokkal a verseket, hiszen az a tapasztalat, hogy ilyen ritmikus, dallammal összekötött verselés közben kevesebb a megakadás. Amennyiben fél év múltán nem szűnnek meg vagy válnak egészen ritkává ezek a megakadások, érdemes logopédus segítségét kérni.

Szocializáció, énfejlődés

Egészséges gyermek 3 évesen

· Biztosan használja az „én” szót önmagára, és egyes szám első személyben beszél önmagáról.

· Rövid időre független tud lenni édesanyjától.

· A felnőtt figyelmét elfogadható módon képes magára irányítani.

· Kifejezi vonzalmát és ellenérzéseit.

· Képes tettetni a beszédet, például úgy tesz, mintha telefonon beszélgetne.

· Képes szerepjátékot játszani.

· Képes megosztani játékait.

·  Ha nem tud valamit egyedül megoldani, nemcsak gesztusokkal, hanem szóban is segítséget kér a felnőttől.

3 és 4 éves kor között

Néhány gyermek esetében az ún. dackorszak nem két-hároméves kora között jön el, hanem kicsit később. Ellenálló viselkedésformái is sokáig fennállhatnak, melyeket a felnőttnek kell megtanulni bölcsen kezelni. A dackorszak fejlődési előrelépése, hogy a gyermek már egyszer-egyszer rálát saját viselkedésére is, ennek következményeként jelenik meg például. a bűntudat, amikor megérti, hogy „rosszat tett”.

A kisgyermek az elkövetkező évek alatt fokozatosan nyílik meg a környezetében lévő személyeknek. A kezdeti szoros anya-gyerek kapcsolat kibővül a szűkebb, majd a tágabb rokoni és baráti körrel. Később az utcán is egyre többször ismer fel szomszédokat, a boltost vagy a fodrászt. Köszönni még nem mindig hajlandó önállóan, sokszor csak unszolásra, a kérdésekre időnként válaszol, de az is lehet, hogy szégyenlősen bújik a szülőhöz, azonban élénken figyeli mások kapcsolatteremtését, viselkedését, és utánozza is ezeket szerepjátékaiban.

Ez az időszak az anyáról való alkalomszerű leválni tudás, az óvodakezdés ideje is. Kezdetben ilyenkor az otthon tanult szokásokat igyekszik átvinni a gyermek az óvodába is, de lassanként felismeri, elfogadja és betartja az új közösség szabályait. A kortársakkal való kapcsolatot a külön játszás, a megfigyelés és a mellette játszók utánzása jellemzi leginkább, megjelenik a tárgyak felajánlása, vagy az óhajtott tárgy mindenáron való megszerzése.

A dackorszakban értjük meg igazán, milyen nehéz is bölcsen szeretni gyermekünket. Az első és legfontosabb, hogy kevés szabály legyen, de azok legyenek ésszerűek, a gyermek számára is könnyen átláthatók és betarthatók, melyeket mi következetesen alkalmazunk. A bonyolult szabályokat a három-négy év közötti gyermek azért nem képes betartani, mivel egyszerre csak egy dologra tud figyelni, így a második, harmadik szabályt óhatatlanul áthágja. A sok szabály feleslegesen köti meg önálló cselekvését, ezáltal hosszú távon az önállóságra való törekvést is meggátolja, kételkedni fog önmagában. A lakást olyan módon rendezzük át, hogy csak néhány tiltásra kelljen figyelnie a gyermeknek (meg nekünk is), a többit például a veszélyes tárgyak magasra helyezésével, vagy más természetes akadály állításával küszöböljük ki. Félreértés ne essék, nem jó, ha nincsenek szabályok! Ez csak eleinte tűnik jó megoldásnak, hiszen nem nincsenek viták, nézeteltérések. De azt is tudnunk kell, hogy ez esetben a gyermekünk egyáltalán nem tanul meg rugalmasan alkalmazkodni, nem tudja érzékelni sem a saját, sem mások határait, mely azután az óvodáskor végén viselkedészavarokban üt vissza, az énfejlődésükben és a közösségi fejlődésben egyaránt.

A dackorszakban helyes nevelési módszernek bizonyul, hogy a gyermek egy-egy vágya helyett választási lehetőséget ajánlunk számára, például a csoki helyett aszalt gyümölcsöt ajánljunk fel, a szörp helyett teát, stb. Így a gyermek képes kizökkenni a görcsös akarásból, és lehetősége van „mérlegelni”, más megoldást is számba venni. Fontos az is, hogy ne vegyük át a gyermek indulatát, hanem nyugodtan kérjük tőle a másik lehetőség meggondolását.

Az óvodába lépés késhet a koraszülött vagy a gyakran betegeskedő, esetleg valamilyen krónikus betegségben szenvedő gyermeknél. Ilyenkor ne siettessük az óvodáztatást, inkább próbáljuk meg fejleszteni az önkiszolgálást és az önálló játékot nála, de játszóház, zenefoglalkozás, esetleg „kis ovi” (egész délután vagy délelőtt a szülővel közös óvodai tevékenység) heti rendszeres látogatásával is felkelthetjük a kicsi kortársak felé fordulásának igényét.

Van olyan gyermek, aki látszólag könnyen szokik az óvodába. Azonban mindig azt várja szeme sarkából, mikor jön érte a felnőtt. Ha lehet, az előre megbeszélt időpontban mindig pontosan érkezzünk, és töltsünk a délutánból egy-két órát olyan közös tevékenységgel, ahol mindketten átélhetjük az együttlét örömét. A közös könyv- vagy rajzfilmnézéstől a főzésen át a barkácsolásig minden szóba jöhet, amit szeretnek csinálni. Ha ez rendszeressé válik, a gyermek jobban tud figyelni, örömmel adja bele magát az óvodai játékba, versmondásba, mesékbe is, mert „tudja”, hogy a délután kielégíti a szoros anyai jelenlét-szükségletét. Fontos, hogy tudjuk, amit most megalapozunk, az az iskoláskorban is végig segítségünkre lesz a gyermekünkkel való kapcsolatban.

Vannak olyan gyermekek, akiknél sokkal nehezebb, „zajosabb” az óvodába szoktatás, nehezen válnak elaz anyától. Ebben az esetben arra készüljön fel a család, hogy a gyermek mindenképp igyekszik majd meghosszabbítaniaz anya maradását, arra is hevesen fog reagálni, ha az öltözőben távolodik tőle. A kevésbé zűrös megoldás ilyenkor, hogyhaaz édesapa viszi oviba a csemetét, és az anyától való elválás már otthon megtörténik. Főleg akkor kívánatos eleinte ez a megoldás, ha az édesapa és a gyermek kötődése nem ellenálló típusú, vagy ha az apa kellő ügyességgel el tudja terelni a gyermeket az elválási sírásról, például érdekes témát vet fel, mesélni kezd arról mit fog csinálni napközben. Ilyenkor azonban célszerű, ha az édesanya megy a gyermekért az oviba, és itt is jó hatása lehet a fentebb már említett közös délutáni tevékenységnek.

Azokban az esetekben, ha a beszokási problémák tartósak és több hétig fennállnak, vagy a helyzet idővel nem javul, hanem romlik, akkor mindenképpen érdemes nevelési tanácsadóban vagy mentálhigiénés ellátásban dolgozó pszichológus segítségét kérni.

Önkiszolgálás

Egészséges gyermek 3 éves

· Kialakul a nappali és éjszakai szobatisztaság.

· Önállóan, kevés maszatolással eszik kanállal.

· Segítséggel használja a zsebkendőt, kifújja az orrát.

· Teljesen önállóan levetkőzik.

3 és 4 éves kor között

Ugyanúgy, ahogy a gyermekek segítőkészen sertepertélnek szüleik körül, arra is vágynak, hogy önállóak legyenek bizonyos dolgokban. Ennek csak mozgásuk összehangoltsága és a szülők képzelőereje szab határt. Amennyiben szerető bizalom kíséri önállósodási törekvéseiket, lépésről lépésre, hétről hétre újabb és újabb önálló tettekre képesek. Az önkiszolgálás fejlődése is igen egyéni, nem tudható, hogy melyik gyermeknek melyik lépés lesz a következő. A mindennapi szokások terén lépnek legtöbbet előre a gyermekek, hiszen ezt gyakorolhatják rendszeresen. Ebben a korban még nem érett a gyermek az önálló mozgástervezésre, így az utánzásnak lesz a legnagyobb szerepe az elsajátításban.

Ezt az időszakot három nagy terület jellemzi: a tisztálkodás, az öltözködés és a táplálkozás. A tisztálkodás területén a legfontosabb a szobatisztaság elérése, valamint az önálló kézmosás és orrfújás. Önállóan vetkőzni könnyebb, mint önállóan öltözni: a legegyszerűbb ruhadarabok, a sál, a sapka önálló felvétele után következnek a nagyobb bebújós darabokkal – nadrág, szoknya, ing, pulóver – való gyakorlás. Az étkezés területén addig el kell jutnia a gyermeknek, hogy a kanál mellett a villa önálló használatával is próbálkozzon. Figyelve arra, hogy a kézbe adott evőeszköz teljesen veszélytelen legyen, segít, ha bátran engedjük, hogy a gyermek próbálkozzon – csak így fejlődhet a finommozgások kivitelezése.

Fontos, hogy tudjuk, a gyermekekben elemi vágy él, hogy sikeresnek érezzék magukat egy-egy mindennapi cselekvésben. A mi feladatunk „csak” az, hogy bízzunk a csemetéinkben, mert a szerető bizalom segíti az önállósodásban. Engedjük, hogy próbálkozzon az önálló evéssel, kézmosással, még akkor is, ha eleinte nem tökéletes tisztaság lesz az eredmény.

Azzal tudjuk még segíteni, ha kivárjunk egyes cselekvéseit: ne mi húzzuk a mosdóhoz, hanem várjuk ki, míg a víz alá tartja a kezét, később tartsuk a szappant, hogy a gyermek elvehesse, vagy csak nyissuk meg a csapot és várjuk ki, hogy ő próbálkozzon, és csak akkor lépjünk közbe, ha egy fázisnál láthatóan elakad. Engedjünk teret a kicsi önállósodásának, aktivitásának. Ha a gyermek azt tapasztalja, hogy a szülő ott áll mellette, számíthat rá, hogy megakadáskor jön a segítség, akkor bátrabban próbálkozik.

Nagy szerepe van az önállósodásban a családi mintáknak is, mivel a gyermek ekkorra már fejlett utánzóképességgel rendelkezik. A második, harmadik gyermek általában gyorsabban halad az önállósodás terén. Nemcsak azért, mert ellesi testvéreitől, vagy mert a szülőknek nincs idejük sokat „vacakolni” egy-egy munkafolyamattal, hanem azért is, mert a szülőknek már több tapasztalatuk van az önállóság fokozataiban, így bátrabban engednek szabad teret a gyermek törekvéseinek.

Abban az esetben, ha a gyermek valami miatt lemaradt az önkiszolgálás fejlődésében, például tartós betegség, koraszülöttség, minimális idegrendszeri sérülés miatt, akkor ne próbáljuk a lemaradást azonnal pótolni. Csak kis lépésekben haladjunk, mint a tipikus fejlődésű gyermekeknél. Azt az önkiszolgálási területet válasszuk ki, melyen a legsikeresebb lehet az előrejutás. Például ügyetlenebb gyermeknél a kézmosás vagy a vetkőzés, esetleg a tízórai elfogyasztása lenne elsőként célravezető, ügyesebb gyermeknél akár az ebéd második fogása, vagy egy-egy ruhadarab felhúzása tűnik elérhető célnak. 

Testi fejlődés és mozgás

Nagymozgás

Egészséges gyermek 3 évesen

· Rövid ideig (1-2 mp) meg tud állni egy lábon.

· Lépcsőn váltott lábbal jár fel-le.

· 30 cm magasról páros lábbal leugrik.

· Futás közben gyorsan és élesen bekanyarodik, hirtelen megáll.

· Triciklit hajt pedállal.

3 és 4 éves kor között

A kialakult, biztos nagymozgások korszaka kezdődik, az egyensúlyozás és a koordináció egyre stabilabb lesz. Az óvodás gyermek rendkívül mozgékony, futkározik, ugrándozik, mindenhová felmászik, hintázik, pörög és forog. Folyamatosan keresi az egyensúlyszervét érő ingereket, emellett igényli azt is, hogy minél több tapasztalatot szerezzen a testéről és a világ tapintással megismerhető dolgairól.

A statikus egyensúly fejlődését megfigyelhetjük például egy lábon álláskor. Négyéves kor felé haladva egyre hosszabban fognak tudni így egyensúlyozni, akár 4-8 másodpercig is megállnak egyik és másik lábukon is. Lábujjhelyen állva is képesek egyensúlyban maradni néhány másodpercig.

A dinamikus egyensúly fejlődése látható lesz a járás, futás, ugrás, mászókák és járművek használata során. Menet közben át tudnak lépni akár 20 cm távolságban lévő akadályokon, vonalon járva lábaikat egymás elé téve lépnek. Három- és négyéves kor között már minden gyermek megtanul a lépcsőn lefelé is kapaszkodás nélkül és váltott lábbal menni, akár hosszabb lépcsőn is (8-10 fok).

Helyből egyre messzebbre, négyéves korra akár fél méternyire is képesek előreugrani. Egy lábon állva is megtanulnak ugrani néhányat. Páros lábbal pedig képessé válnak folyamatosan, hosszan előre ugrálni.

Ha van rá lehetőségük, megtanulnak három- vagy négykerekű járművet pedállal hajtani. Kétkerekű futóbiciklin is képesek jól egyensúlyozni, önállóan haladni. A sokat gyakorló gyerek már akár pedállal is képes hajtani a kétkerekűt. Az elindulás és megállás a kétkerekű pedálossal még nehéz, ebben segíteni kell nekik. A rollerezés is kedvelt mozgásforma ebben az életkorban.

Amikor az időjárási viszonyok megengedik, járjon a gyermek a szabadban kisnadrágban és mezítláb, hemperegjen a fűben, homokozzon, sarazzon és pancsoljon minél többet. Természetesen a tél adta lehetőséget is fontos kihasználni, a játékot a hóval, csúszkálást a jégen. A fenti tapasztalatszerzési módok segítik az agy egyre összehangoltabb működését, az egyensúlyérzék és a mozgáskoordináció fejlődését, emellett a finomabb kéz-ujj mozgásokat is meglapozzák. Jó, ha az időjárási viszonyoktól függetlenül naponta néhány órát a szabadban tudunk tölteni (kertben, parkban, játszótéren, erdőben) a gyermekkel. Érdemes megfigyelni, hogy milyen sokféleképpen tudnak mozogni nagy térben, különböző eszközökön. Nem mindig kell direkt irányítani őket, nem szükséges beavatkozni a tevékenységükbe. (Természetesen addig a pontig, amíg magukra és társaikra nézve nem veszélyes, amit csinálnak). Ha játszótér nincs is a közelben, érdemes néhány kihívást jelentő tereptárgyat felkutatni (domboldal, árokpart, kidőlt fatörzs, lehajló bokorág, kiálló gyökerek, nagy kövek), amiken lehet lépkedni, futni, átmászni, elbújni stb. Néhány órás könnyű kirándulásokat, sétákat is végig tudnak már gyalogolni.Fontos, hogy bármelyik lábbal hajtható járművel tanul meg közlekedni a gyermek (motor, roller, futóbicikli, három- vagy kétkerekű), folyamatosan és határozottan tanítsuk neki az utcán való közlekedés szabályait. Mindig állapodjunk meg vele, mikor indulhat el, meddig mehet, hol várjon meg bennünket, ha mi gyalog kísérjük őt. Amennyiben már együtt közlekedünk az úttesten, akkor a jobb oldalon, az úttest szélén való haladás tanítását kell elkezdeni. Az úton közlekedő egyéb járművek közeledésére nekünk kell odafigyelnünk és figyelmeztetnünk a gyermeket a lehúzódásra, vagy ha úgy biztonságos, a félreállásra. Szerencsésebb a gyermek mögött haladnunk, mert akkor látjuk őt, és könnyebben tudunk szóban is kapcsolatot teremteni vele. Ha pedig segítenünk, terelnünk vagy védenünk kell, könnyen mellé tudunk gurulni. Lejtős terepen ne engedjük egyedül nekiindulni, csak ha már a fékezést jól elsajátította! Ezenkívül a bukósisak viseléséhez is következetesen szoktassuk hozzá a gyermeket, akkor is, ha még járdán közlekedünk vele, hogy a későbbiekben szokássá, igénnyé váljon számára annak viselése.

A legtöbb kisgyermek ebben az életkorban már állandóan fent csücsül vagy csimpaszkodik valahol (mászókán, alacsony fán, bokron, kerítés lábazatán, korláton). Le is tud mászni biztonságosan, és vigyáz magára. Szeret csúszdázni, hintázni, mászókázni. Figyelemfelhívó, ha messze elkerül minden olyan eszközt, tereptárgyat, amire fel lehet mászni, kikerüli az akadályokat, kézfogást kér vagy négykézlábra ereszkedik, ha nagyon egyenetlen vagy meredekebb a talaj. A térbeli mozgások hárítása, elkerülése a gyermek koordinációs, egyensúlyi vagy térérzékelési bizonytalanságára utalhat. De előfordulhat túlféltő, túlóvó szülői hozzáállás is a háttérben. Fontos tudnunk, hogy a gyermek az önálló tevékenysége közben ügyesedik a legtöbbet, így szerzi a legtöbb tapasztalatot, és nem akkor, ha mindig fogjuk a kezét, megcsináljuk helyette a mozgást. A szabad mozgásgyakorlásban nem gátolt gyerek bátor, de óvatos, veszélyérzete elkezd megfelelően kialakulni. A mozgás gyermekkorban együtt jár az eséssel, ettől nem tudjuk, és nem is szükséges (bizonyos határokon belül) mindig megóvni a gyermeket. Esni is tudni kell, így az a gyermek, aki szabadon kísérletezhet a mozgásaival fejlődése minden fokán, megtanul ügyesen esni is, kezeire letámaszkodni, fejét megvédeni. Bátorítsuk a gyermeket az önálló mozgásra, keressünk számára életkorának megfelelő mozgásos kihívásokat, és a biztonságot csak közeli jelenlétünkkel adjuk meg, ne közvetlen segítségadással.

A fentiek ellenkezője is figyelemfelhívó, ha a gyermek semmilyen körülmények között nem vigyáz magára, nem alakul ki a reális veszélyérzete; ha folyton mögötte kell állni, hogy le ne essen, utána kell szaladni, mert nem áll meg, nem veszi észre az akadályokat, nem figyel a terepviszonyokra és állandóan megbotlik, elesik. Utóbbi fokozott mozgékonyság és gyengébb figyelmi teljesítmény párosulásából adódhat. Nehéz meghúzni a határt, hogy meddig tartható egyéni sajátosságnak a fokozott aktivitás és mozgékonyság, vagy mikortól nevezhetjük kezelést igénylő állapotnak. Mindenesetre érdemes átbeszélnünk a védőnővel, gyermekorvossal, ha kétségeink támadnak.

Finommozgás

Egészséges gyermek 3 évesen

· Tud ollóval vágni.

· Gyöngyöt zsinórra fűz.

· Bemutatást követően képes kört rajzolni a papírra.

· Labdadobásnál eltalálja a közeli célt.

· A labda elkapása az esetek felében sikerül.

3 és 4 éves kor között

Ebben az életkorban az a legfontosabb, hogy lássuk kialakulni a jobb vagy a bal kéz dominanciáját. Fokozatosan láthatjuk (már két-hároméves kor között is akár), hogy a gyermek egyik keze ügyesebb lesz és azt többet is használja. Négyéves korra a gyermekek többsége jobbkezessé, néhányan balkezessé válnak (10-15%).

Egyre jobban szeretnek rajzolni, már nemcsak firkálgatnak, hanem irányítják a vonalvezetést és különféle alakzatokat formálnak, ezeket meg is nevezik. Rajzaik ebben az életkorban felismerhetőbbé válnak, amit lerajzolnak, már hasonlít a valósághoz, de az arányok, a lerajzolt dolgok egymáshoz viszonyított elhelyezkedése még kezdetleges. Azt is tudja, hogyan néz ki az ember, többnyire ugyan csak egyetlen vonal jelzi a végtagokat, olykor a törzset is, de már felismerhető.

Továbbra is inkább egy kézzel dobnak, csak nagyobb labdát tudnak két kézzel dobni. A labdát egyre messzebbre képesek eldobni, bár elengedés után az még kissé lefelé repül. Néhány méteren belül jobban eltalálják a kiszemelt célt is. Az érkező labdát előre nyújtott, merev karral várják és a mellkasukhoz szorítják. A labda elkapása nem mindig sikeres, többnyire csak az esetek felében, negyedében képesek megtartani.

Mindig legyen lehetősége a gyermeknek, hogy elkérjen papírt, ceruzát, krétát, ujjfestéket vagy gyurmát. Mi is felkínálhatjuk az ábrázolás, alkotás lehetőségét, ha a gyermek nem kezdeményezi, de fontos, hogy hagyjuk érvényesülni! Ugyanakkor ne akarjuk rávenni arra, hogy ezt vagy azt rajzoljon, a folyamat természetes úton halad, ha nincs benne sürgetés, elvárás. Ne javítsuk ki a rajzát, ne mondjuk azt, hogy mi mást látunk, mint amit ő gondol. Hagyjuk kísérletezni, képzelőerejét szárnyalni!

A labdagyakorlatok az óvodai testnevelésnek is részét képezik, de az együtt eltöltött szabadidő során is motiválhatjuk gyermekünket a labdás közös játékra. A labda dobásának különböző módjai (feldobás, célba dobás, lepattintás) mellett a labda elkapását és rúgását számtalan formában lehet játszani, gyakorolni. Amellett, hogy a mozgáskoordináció sokoldalúan fejlődik a labdás játékok során, lehet párosan és csoportosan játszani, felnőttel, szülővel éppúgy, mint kortársakkal.

 A rendszeres gyakorlással a későbbi sportmozgásokat is megalapozzuk. Legyen a gyermek játékai között többféle labda, melyek méretükben, súlyukban és felületükben különböznek egymástól. Egy sima gumilabda, egy textilből varrt labda és néhány leselejtezett teniszlabda nagyon jó szolgálatot tehet. Más-más erővel és röppályán kell ezeket elgurítani, dobni, rúgni ahhoz, hogy célba érjenek. Az óvodáskorú gyermek a labda eldobásából még nem tud következtetni a labda mozgására, ezért nem tud jól felkészülni az elkapásra, csak akkor, ha pontosan dobják neki. Egykorú társak dobását nehezen kapják el, a sikertelenség miatt sokszor nem is játszanak egymással. A szülő vagy a nagyobb testvér jobb partner a labdázásban ebben az életkorban.

A gyermeket nem kell a jobb vagy a bal kéz használatára szoktatnunk, mert az majd magától kialakul. Ha azt vesszük észre, hogy a bal kezét kezdi előnyben részesíteni, akkor hagyni kell, nem szabad átszoktatni, megjegyzéseket tenni, minősíteni a kézhasználatot. Amennyiben a gyermek egyértelműen balkezessé válik, abba nem szabad beavatkoznunk, hagyni kell annak használatát kibontakozni.

Abban az esetben viszont szükség lehet további vizsgálatra, ha azt vesszük észre, hogy a gyermek négyéves korához közeledve is ugyanolyan gyakorisággal, hol egyik, hol másik kezét használja. Vagy ha azt látjuk, hogy mindig azt a kezét veszi elő, amelyikhez közelebb van a tevékenység tárgya (például a jobb kezével eszik, ha jobbra van a kanál az asztalon, bal kezével eszik, ha bal oldalra volt a kanál letéve). Vagy a tevékenység közben állandóan átveszi az eszközt egyik kezéből a másikba, mert nem képes a test középvonalát keresztezni (például rajzolásnál a papír jobb oldalán jobb kezével rajzol, a bal oldalán a bal kezével, és így cserélgeti többször a ceruza tartását). 

Fejlődési mérföldkövek

4–5 év

Észlelési folyamatok

Egészséges gyemek 4 évesen

· Képes egy jelenségre rövid ideig összpontosítani.

· Egyszerre egy jelenségnek csak egy tulajdonságát tudja vizsgálni.

· Felismeri az alapvető formákat (négyzet, kör, háromszög).

· Ismeri a testét, meg is tudja mutatni a testrészeit.

· Képes felismerni és megkülönböztetni egymástól a környezet jellegzetes zajait.

4 és 5 éves kor között

A szem az az érzékszervünk, mely egyszerre a legtöbb információt képes felvenni a külvilágból, és a gyermek hamar megtanulja, hogyan válassza el egymástól az alakot és a hátteret, a lényegest és a lényegtelent. A kisgyermek egyre több részletet fedez fel egy tárgyon, lassan elkezdődik a módszeres letapogatás korszaka, de ekkor sokszor el is veszik a részletekben, az egészet téveszti szem elől. Ehhez már finomabb szemmozgásokra van szükség, és ezek fejlődését több okból is hátráltatja, hogyha a gyermek gyakran nézi a monitort. Egyszerre a tárgynak többnyire csak egy tulajdonságára képes összpontosítani. A környezet jellegzetes hangjait (például: toronyóra, mentőautó stb.) már biztosan felismeri, emellett a beszéd szavai és a szavaknál kisebb szótagok felismerése is jellemzően ekkor jelenik meg.

Az alaklátás és a formafelismerés mellett egyre biztosabban működik a nagyságállandóság. Az alak, a forma és a nagyság kategóriáinak megszilárdítása érdekében hasznos, ha ellentétpárok felismeréséhez kapcsolódó játékokat játszunk a gyermekkel. A kicsi-nagy (pl. összekapcsolhatjuk gyöngyfűzéssel), széles-keskeny (összekapcsolhatjuk ajándékkötöző szalagok nézegetésével), puha-kemény (kenyeresdoboz rendberakásakor), könnyű-nehéz (bevásárlás után), sima-érdes (papírfelületek, bőrünk tapintása kézmosás előtt és kézmosást követően), meleg-hideg (lábosokban víz) ellentétek felismerése fejleszti a megfigyelőképességet, az érzékelést-észlelést, az emlékezetet, a gondolkodást és a nyelvi képességet is. Jók az egyszerű fejlesztő játékok, ezeket akár otthon is elkészíthetjük. Játszhatjuk például azt, hogy a kicsinek egy-egy tárgy képét és árnyképét kell felismerni, egyeztetni, esetleg memóriajáték-szerűen párosítani. Fel lehet ismertetni vele képek segítségével egy-egy tárgy kiragadott részletét a teljes ábrázoláson, vagy lehet szortíroztatni nagyság szerint egyazon tárgy képének különböző méretű példányait. Játszhatjuk azt, hogy több egymásra rajzolt tárgykontúrt ismertetünk fel vagy rajzoltatunk körül vele. Jó hallásgyakorlat, ha többféle hang együttes megszólalásából kiválasztatunk vele egyet, vagy megkérjük, hogy sorolja fel az elhangzottakat. Ki lehet vágni egyszerű tárgyak kontúrját kartonból, és meg lehet kérni a gyermeket, hogy tapintás alapján mondja meg, mi az.

A kisgyermek fejlődő idegrendszeri folyamatainak, különösen a látás és hallás feldolgozásának nem tesz jót az a rengeteg inger, amely ma körülveszi (különösen a városi gyermeket). Végtelen mennyiségű információt vagyunk képesek beereszteni, azonban ennek csak egy töredékét tudja az idegrendszer feldolgozni, a többi a felejtési folyamatban elhalványul és eltűnik. Azonban ha a bejövő és fel nem dolgozott ingerek közül több is erős benyomást tett a gyerekre, akkor nem könnyű azokat elfelejteni. Ilyenkor az idegrendszer hosszasan foglalkozik egy adott esetben teljesen fölösleges informával, hogy végre aztán elfelejthesse azokat. Ez nyugtalanná, frusztrálttá teheti a gyermeket. Mi pedig esetleg értetlenül állunk ezelőtt, hiszen a legjobb szándék vezérelt bennünket, hogy gyermekünknek élményeket nyújtsunk, de ő nem úgy reagál, ahogyan mi azt elképzeltük. A túlingerlés (nagy zaj, erős zene, túl sok ember, hangzavar stb.) veszélyes lehet ebben a korban is.

Gondolkodás

Egészséges gyemek 4 évesen

· Megérti az időfogalmakat (pl. múlt, jelen, jövő, napszakok).

· Összehasonlít látható tulajdonságokat (pl. sebesség, nagyság).

· Lassan megérti a valódi összefüggéseket.

· Építős és szerepjátékot játszik.

· Megkülönbözteti az élőt az élettelentől.

4 és 5 éves kor között

Ez az ok-okozati gondolkodás kialakulása szempontjából egy átmeneti időszak. A korszak kezdetén általában még úgy gondolkodnak a gyerekek, hogy két, időben egymáshoz közeli eseményt összekapcsolnak, függetlenül attól, hogy ezek ok-okozati kapcsolatban vannak-e egymással vagy sem (például: azért van sötét, mert neki aludni kell mennie). A korszak végére viszont megszületnek az első ok-okozati felismerésen alapuló ítéletek (azért van sötét, mert lemegy a nap). Ugyanígy két dolog között kezdetben csak a külső jegyek mutatják számára az összefüggést (például: akinek kalap van a fején, az férfi, és ha kalapot tesz fel a néni, ő is férfi lesz). Ugyanakkor a közeli múlt és a közeli jövő érzékelésének segítségével ebben az időszakban válnak képessé arra, hogy megmondják két, képen ábrázolt jelenségről, hogy melyik történt hamarabb. A konstrukciós és szerepjátékokban is azért lehetnek sikeresek az ilyen korú gyerekek, mert már nem próba-szerencse alapon dolgoznak, hanem képesek kezdetleges egymásutániságot sorozattá formálni. A rajzfejlődésben általában ekkor indul a firkák mellett a tárgyak, emberek, állatok egyszerű ábrázolása. A négy-öt év közötti gyermek nem azt rajzolja le egy tárgyról, hogy mit lát, hanem azt, amit tud róla.

Játsszunk együtt a gyermekkel, fogadjuk el a felkínált üres csészét, mintha valóban lenne benne tea, hagyjuk, hogy a gyerek „megfodrászoljon” bennünket, hiszen ezek az alapvető, szimbolikus játékok a későbbi szimbolikus gondolkodás előképei.

Ne erőltessünk rá felnőtt oksági gondolkodásmódot, fogadjuk el, amit a gyermek mond, ugyanakkor ha kérdez, akkor egyszerűen – ne túl sok információval – magyarázzuk el a dolgokat, például:

– Mitől lesz borús az ég?

– Esni fog az eső.

– Akkor a Nap hová tűnik?

– A felhők mögé.

– A Hold hová tűnik, amikor világos van?

– Elbújik a hegyek mögé. 

Kommunikációs és nyelvi képességek

Egészséges gyemek 4 évesen

· Nyomon követ egy legalább nyolc szóból álló mondatot.

· Tudja követni a három részből álló utasításokat.

· Beszél a képekről, mesekönyvekről.

· A beszéd teljesen folyamatossá válik, nem jellemzik az élettani megakadások.

· Az általa használt szavak száma kb. 1500 szóra tehető.

· Összetett nyelvi szerkezeteket használ, bővített mondatokban (legalább 4-5 szó) beszél.

· A különböző mondatfajtákat helyes hanglejtéssel kapcsolja össze.

· Több igeidőt használ.

· A sziszegő-susogó hangokat, az l, j, r hangokat kivéve artikulációja tiszta.

· Képes rövid mondókát, verset megtanulni, többiekkel együtt mondani.

4 és 5 éves kor között

Ez a korszak a „folyton beszélés korszaka”. Szinte minden gyermekben olyan erős közlési vágy él, hogy legszívesebben minden fejükben megforduló gondolatot azonnal kimondanának. Élvezik a felnőttekkel való párbeszédet. A kommunikációt gyakorolják játék közben is, a szerepjátékokban is egyre inkább a beszéd a meghatározó.

Igyekezzünk a valódi kölcsönösségen alapuló kommunikációra! Európai felmérések szerint az anyák átlagban napi hét percet beszélgetnek csemetéjükkel. Ez azonban nem elégséges ahhoz, hogy az iskolaérettséghez szükséges nyelvi fejlettséget elérjék a gyerekek. Ha a gyermek a nap túlnyomó részében csak befogadóként van jelen, azaz állandóan csak a rádiót vagy a tévét hallja, akkor pont a legfontosabbat, a kölcsönösséget nem tanulja meg, így nem tudja majd használni sem megszerzett tudását. Törekedjünk a gyermekünkkel való párbeszédre, vonjuk be a beszélgetésekbe, és hagyjuk őt is beszélni. A felgyorsult élettempó mellett egyre nagyobb jelentősége lesz annak, hogyan tudjuk azt a kevés időt minőségi módon eltölteni gyermekünkkel.

Ebben az életkorban szintén nagy jelentősége van a rendszeres, élőszóval történő esti mesélésnek. A mindennapi élet eseményeit feldolgozó történetek mellett most már láncmesék, és a kicsiknek való verses mesék is megjelenhetnek.

A négy és öt év közötti életkorban figyelni kell arra, hogy a nyelvtani fejlődés megindult-e. Előfordulhat, hogy a gyermek szókincse sem növekedett az életkornak megfelelően, és a mondatalkotás is egyszerű marad, például kétszavas, háromszavas mondatokat mond. Ilyenkor célzott játékokkal segíthetjük a nyelvi fejlődést, azonban ha a fejlődés helyett inkább egy korábbi állapotot (pl. kétszavas mondatokat) észlelünk, akkor ajánlott felkeresni logopédust, aki tanácsokat adhat, illetve szükség esetén fejlesztésben részesítheti a gyermeket. Az a leghasznosabb, ha minden közös cselekvést egyidejűleg szóban is elmagyarázunk, kifejtünk (például: „Most megmelegítem a levesed. Merőkanállal kimerem a tányérba. Kicsit megfújom, mert túl meleg lett, és teszek a levesbe egy kis tejfölt.”). A gyermek számára ez a fajta cselekvéssel kísért beszéd egyszerű, kézzelfogható példát mutat arra, hogyan fejezhetjük ki nyelvileg helyesen magunkat, hogyan következnek az egyes szavak egymás után a mondatban. Később a gyermeket is meg lehet kérni, mondja el, mit csináltunk. Segítsük ki, amikor nem tudja pontosan megfogalmazni!

Szocializáció, énfejlődés

Egészséges gyemek 4 évesen

· Képes beszélgetést kezdeményezni.

· A beszélgetésnél képes figyelembe venni a partnert.

· Képes mások érzelmeit felismerni.

· Partner a konfliktusok megbeszélésében.

· A kortársakkal való együttjátszás páros helyzetekben, főként tárgyak cseréjén alapul.

· Viszonzatlan barátságok nem frusztrálják.

· Megjelenik a nemek szerinti elkülönülés.

· Az egyes felnőtt szerepek több összefüggő cselekvését is képes megvalósítani.

4 és 5 éves kor között

A kortársak fontos és egyre növekvő szerepet töltenek be az óvodás gyermek életében. Az óvodában az egymás mellett játszás mellett megjelennek az építős játékok és a felnőtt szerepek játékos gyakorlásának formái, később a szerepjátékok, melyek páros és csoportos együttjátszásra adnak lehetőséget.

Ebben az időszakban a felnőtt szerepeket is erősen figyelik, olyanok akarnak lenni, mint a bátor katona vagy a sokat utazó nagybácsi.

A gyermekek énképe is folyton módosul a környezeti hatásoknak megfelelően, ez a közösségi tanulás folyamata. A vérmérsklet és az eddig szerzett tapasztalatok teszik azt, hogy ugyanarra az ingerre más-más válaszreakciót adnak a gyermekek, ez azt is jelenti, hogy a felnőttnek is a gyermek temperamentumához kell igazítania válaszait.

Ebben a korszakban a gyermekek is képesek alapszinten a partnerhez igazítani közléseiket, olvasni a partner ki nem mondott szándékait. Például a kistestvérnek egészen egyszerűen néhány szóval mondják el ugyanazt a történetet, szinte magyarázva, míg apával felnőttesen beszélve, a nagymamának kicsit hangosabban, az előzményeket is ecsetelve tárják fel a történteket.

Fogadjuk el gyermekünket olyannak amilyen, ez azonban nem azt jelenti, hogy minden cselekedetüket is el kell fogadni vagy helyeselni. Amikor valami rosszat, bosszantót tett, akkor nem személyében őt kell minősíteni, hanem magát a tettet. Például: az „Általában ügyes vagy, de most nem jól tetted, hogy ledobtad a játékot” mondat erősíti önmagában (hiszen azt mondtuk, hogy ügyes), mégis kifejezi rosszallásunkat, míg a „Nagyon rossz vagy, mert ledobtad a játékot” mondat gyengíti az önmagával való azonosulást, mert az egész gyermeket minősítettük általa. Az is fontos, hogy amikor érezzük a gyermek őszinte megbánását – például amikor sírva fakad, mert már megértette, miért volt helytelen, amit tett –, akkor erősítsük meg szeretetünkkel ezt a felismerést, és ne korholjuk tovább. Például a „Sajnálom, hogy így történt, de most már tudod, legközelebb hogyan kell tenned” mondat a változásban bízva előremutató, míg az „Ugye megmondtam, hogy ne csináld ezt” mondat visszahúzó, mert nem a pozitív példát erősíti. Az is fontos, hogy kimutassuk a gyermek tettével kapcsolatos érzelmeinket, de ne váljunk indulatossá, mert az indulat valójában szóbeli agresszió, semmit sem tesz hozzá a megoldáshoz, csak a gyermekben kelt félelmet, bűntudatot vagy ellenindulatot.

Az idegrendszer érési folyamatai lehetővé teszik, hogy a gyermekek szinte tükörként utánozzák a felnőttek viselkedését, ez az óvodáskor leghatékonyabb tanulási stratégiája. Ez azonban azt is jelenti, hogy szinte önkéntelenül felveszik a szülők, mindenekelőtt az azonos nemű szülő viselkedési szokásait, és ezt játékaikban gyakorolják is. Amennyiben a szülő szóban is megerősíti, hogy helyesnek tartja ezt a viselkedést, akkor ez a minta lassan belsővé válik. Önmagában a szóbeli kinyilatkoztatás azonban nem elegendő, a szülői magatartás az igazán ragadós példa.

A gyermekek akkor jönnek igazán zavarba, hogyha a felnőtt a szóbeli közléseiben mást mond, mint amit tettei, gesztusai sugallnak. Ilyenkor nem tudja értelmezni a közlő szándékát, nem tudja, hogy melyiknek higgyen: a szavaknak vagy a mozdulatoknak, gesztusoknak. Amennyiben ugyanattól a felnőttől sokszor kapja ezt a zavarba ejtő magatartást, ez megbénítja kezdeményezőkészségét, csökkenti motivációját. Minden szempontból egyértelmű jelzéseket kell adnunk gyermekünknek, aki már szinte a felnőttekhez hasonló bizonyossággal olvassa le szándékainkat, akkor is, ha egy szót sem szólunk.

Önkiszolgálás

Egészséges gyemek 4 évesen

· Ellenőrzés mellett önállóan mos fogat.

· Önállóan használja a zsebkendőt.

· Kis segítséggel kezet mos és törölközik.

· Kis segítséggel önállóan használja a WC-t.

· A levetett ruháit képes egy helyre tenni.

· A nadrágját, szoknyáját, pulóverét önállóan felveszi.

· Képes a pisilést, kakilást rövid időre késleltetni.

4 és 5 éves kor között

Az óvodáskor általában sokat lendít a gyermekek önállósodásán. Amíg otthon természetes, hogy az édesanya mindig ott van, és megteszi, ami szükséges, az óvodában éppen az válik természetessé, hogy az óvó néni vagy a dadus nem tud egyszerre az egész csoport mögött ott állni, a gyermek tehát a többieket látva maga is törekszik az önálló WC-használatra, kézmosásra, fogmosásra. Ilyenkor a lelki-érzelmi fejlődésben erőteljesen megjelenik a mások helyzetének, érzelmeinek felfogása, így például a segítés szándéka(anyának, óvónőnek), mely szintén előrelendíti az önállósodási folyamatokat. Az önálló WC-használat megtanulása a leghosszabb folyamat, melyben a legtöbb tapintatra és diszkrét odafigyelésre van szükség úgy, hogy közben mindig tiszteletben tartjuk a gyermek emberi méltóságát. A legtöbb gyermek eljut ebben az évben az önálló cselekvésig, sőt már arra is ritkán kell figyelmeztetni, hogy utána kezet mosson. Az öltözködésnél a lehető legnagyobb önállóság elérése a cél ebben az életkorban. A ruhadarabok közül lassanként már csak a legfinomabb mozgást igénylőknél kell a felnőttnek besegíteni, például a cipőfűzésben, a harisnyanadrág felhúzásában.

Ebben az időszakban válik lehetővé, hogy ne csak magában a cselekvésben, hanem a használt tárgyak elpakolásában is önálló lépéseket tegyen, például lemossa és eltegye a fogkeféjét, visszategye a játékait a polcra, vagy egy megbeszélt helyre letegye a levett ruháit.

Kísérjük figyelemmel az óvodai fejlődést, beszéljünk az óvó nénikkel, és amit az oviban már egyedül tesz meg a gyermek, annak otthon is adjunk teret, vegyük természetesen megjelent készségnek. Így kevés odafigyeléssel nagy ugrások érhetők el az önkiszolgálás fejlődésében. Például az óvodában a gyermekek vetkőzéskor meghatározott helyre teszik le ruháikat, erre mi is kijelölhetünk otthon egy helyet a gyermeknek. Az óvodai napos rendszer lehetővé teszi, hogy a gyermekek a terítésben és a tálalásban segítsenek, amit általában nagyon élveznek is. Ezt a jó élményt felhasználva mi is adjunk lehetőséget, például a merőkanál használatára, a tányérok, evőeszközök kirakására, azok mosogatóba helyezésére. Ilyenkor a legfontosabb, hogy természetesnek, a tanulási folyamattal együtt járónak tekintsük, ha nem sikerül minden tökéletesen, és a legnagyobb nyugalommal töröljük fel a keletkezett cseppeket vagy tócsát. Így a gyermek láthatja, hogy ha hibázik is, van lehetőség a javításra. Ha sikerül minden helyzetben megtartani nyugalmunkat, ez nagyban lendíti a gyermek önállóságának fejlődését, míg ellenkező esetben, ha felszisszenünk, feljajdulunk, netán mérgessé válunk a véletlen kiöntött leves láttán, az visszahúzza a gyermek akaratát, lefékezi cselekvési kedvét. A gyermek tőlünk tanulja meg, mi a jó és a rossz. Ha mérgesek vagyunk, az azt jelenti, hogy ő rosszat tett, bűntudatot érez, ezt nem szabad megismételnie, így legközelebb inkább nem tesz semmit. A bűntudat felkeltése helyett jobb az,  ha a „sikerült, nem sikerült, legközelebb majd sikerül” alapállást választjuk. Még jobb, ha a kárelhárításba is ugyanazzal a természetességgel vonjuk be a gyermeket, például az ő kezébe is adunk törlőrongyot. Így világos lesz a gyermek számára, hogy mi a követendő megoldás hasonló helyzetekben, anélkül hogy prédikálnánk egy kiömlött leves láttán.

Az önkiszolgálásra nevelésben ugyanúgy a következetesség a kulcsszó, mint bármilyen más otthoni szokás kialakításában. A saját dolgunkat könnyítjük meg azzal, ha egy-egy öltözködésbeli, mosdóhasználatbeli újításra nagy figyelmet fordítva néhány hétig rendszeresen ismételtetjük a gyermekkel. Amikor már begyakorlottá válnak a mozdulatok, akkor a gyerekek maguk fognak ragaszkodni a mindennapi megvalósításhoz, egyrészt mivel minden rendszeresség, kiszámíthatóság biztonságot jelent számukra, másrészt a szülői minta az otthon törvényének minősül, még akkor is, ha nem hangzik el kifejezett kérésként, csak egyszerűen megcselekszik.

Ha a gyermek mozgásos ügyetlenséggel küzd, értelemszerűen az összes önkiszolgálási tevékenységben is jelentkezni fog ez a nehézsége, például az öltözködésben nem boldogul a zokni, cipő vagy ruha felhúzásával, a kapcsok, cipzár, patent pedig egyenesen megoldhatatlan gondot jelent számára. Az érzékelési (látás, tapintás, hallás, szaglás, mozgás) problémákkal küzdő gyermeknek emellett az is gondot fog okozni, hogy mit mi után húzzon fel, figyelmét minden apróság eltereli az öltözésről, nem tud végigvinni egy-egy cselekvéssort. Ilyenkor nagy türelemre van szükség a részünkről. Az csak részben megoldás, hogy könnyen felhúzható, bebújós dolgokat vásárolunk, mert arra is gondolni kell, hogy minden gyakorlás, ha nehéz is, a mozgáskoordinációjuk fejlesztésére szolgál. Nehéz eltalálni az egyensúlyt, hogy ne adjunk túl nehéz feladatot számára, de ne is szolgáljuk ki teljesen, az idő szűkére hivatkozva.

Célszerű arra törekednünk, hogy egy-egy cselekvést kis részletekre bontva kérjünk a gyermektől: a pulóver felhúzásakor kezdetben csak a karját nyújtsa megfelelő szögben, majd ha ez már „üzemszerűen” megy, akkor kérjük, hogy egyik karjára húzza fel a pulcsit önállóan, a másikat még mi segítsük, hiszen ez tulajdonképpen összetett mozgást feltételez. Ha már ez is megy, igyekezzünk a másik kar bedugásához hétről hétre egyre kisebb segítséget nyújtani, míg önállóan fel nem tudja venni.

Nehezéség az is, hogy hiába tudja már az összes részcselekvést külön-külön, ezeket egy folyamattá összekapcsolni sok gyakorlással jár. Kezdetben közvetlen segítséggel vezessük át a következő szakasz kezdetére, például öltözéskor adjuk a kezébe a soron következő ruhadarabot, hogy azt már önállóan vegye fel. A játékok elpakolásakor is adjuk a kezébe a soron következő játékot, azután a megfelelő polcra már ő tegye fel, így biztosítva számára a folyamat élményét. Később elég, ha csak szóban mondjuk a soron következő teendőt.

Az önálló öltözködés leggyengébb pontját a kapcsok, cipzárak, patentok és a cipőfűző jelentik. Sokat segítene, ha ezeket nagyobb tárgyakon gyakorolhatná. Érdemes házilag néhány A4-es, A3-as méretű vastagtextilre nagy cipzárt, kapcsokat, cipőfűzőt szerelni, ezt a szekrény vagy az ágy oldalához erősíteni, hogy minden nap alkalma legyen nagyban gyakorolni a később kicsiben elvárt mozdulatokat.

Előfordulhat, hogy jobban maszatol evés közben, mint a vele egykorú gyerekek. Ennek változásához több időre van szükség, azonban arra mindenképpen megtanítható, hogy igyekezzen az asztalt és a ruháját az étkezés után rendbe tenni. Ez csak akkor nem okoz felesleges bűntudatot, ha már a szülő éreztetni a gyerekkel, hogy megbízik benne. A kiabálás vagy korholás biztosan nem vezet célra, hiszen nem ellenállásból vagy a mi bosszantásunkra nem tesz meg valamit, hanem azért, mert az idegi szabályozásnak több tapasztalatra van szüksége. Számára már így is nehéz elviselni, hogy minden akarata ellenére sem sikerül kivitelezni valamit, ne erősítsünk rá erre szidással, mert ez negatív élményként épül bele énképébe.

A mások számára egyszerű mozdulatok megtétele is sokkal több figyelemmel és fáradságos koncentrálással jár, ezért jóval gyorsabban elfárad. Arra kell törekedni, hogy ne merítsük ki teljesen az energiáit a játékkal vagy bármilyen más napközbeni tevékenységgel, mert akkor nem marad elég tudatos figyelme például az önkiszolgálásra, és a legegyszerűbb cselekvések is szétesnek. Ilyenkor már nem lehet tőle önállóságot elvárni, és többletsegítségre szorul.

Az ügyetlenségét nem kell az orra alá dörgölni (pl.: „Már megint kiöntötted…”), hanem természetes, a fejlődéssel egyre inkább eltűnő folyamatnak kell tekinteni. Bízzunk abban, hogy a megvalósítás érdekében gyermekünk mindent megtesz, ahogyan mi is, ugyanis hosszú távon az tapasztalható, hogy a sikerességben nem feltétlenül az adottságok számítanak, hanem az, hogy hátrányaival hogyan tud megküzdeni a gyermek az évek során, és ebben a megküzdésben nekünk is nagy szerep jut. 

Testi fejlődés és mozgás

Nagymozgás

Az egészséges gyemek 4 évesen

Statikus egyensúly

· Állás: egy lábon kb. 6 másodpercig megáll, 2 másodpercig tud lábujjhegyen állni.

Dinamikus egyensúly

· Ugrás: helyből előre tud ugrani kb. 30-60 cm távolságra, le tud ugrani 70-80 cm magasról, páros lábbal előre tud ugrálni folyamatosan, hosszan, egy lábon előre ugrál 3-5-ször vagy 1 m hosszan.

· Járás: vonalon jár, lábait egymás elé téve. Vízzel teli poharat tud úgy vinni, hogy a víz nem lötyög ki.

· Futás: képes élesen bekanyarodni, hirtelen meg tud állni.

· Lépcsőn lefelé is váltott lábbal megy kapaszkodás nélkül.

· Képes pedállal hajtani három- vagy négykerekű járművet, futóbiciklin két keréken gurulva is jól egyensúlyoz.

4 és 5 éves kor között

Az óvodások mindamellett, hogy egyre összetettebben variálják azokat a mozgásokat, amiket már megtanultak, kitartóak és jól terhelhetők is. Szervezetük állóképessége (hogy mennyire bírják a terhelést) és ügyességük (koordinációs képességeik) abban az esetben fejlődnek optimálisan, ha kellő színvonalú és mennyiségű testnevelésben részesülnek. Az ebben az életkorban történő rendszeres gyakorlással alapozhatjuk meg és építhetjük be a gyermek szokásrendszerébe az egészséges életmód követelményeit. Ebbe beletartozik a megfelelő életritmus, az elegendő pihenés és alvás, valamint a helyes táplálkozás mellett a rendszeres testmozgás is.

A mozgásfejlődésben azt láthatjuk, hogy az ötéves életkor felé haladva a gyermek egyre hatékonyabban és gyorsabban tanul meg új mozgásokat. A korábban tanult mozgásformák tökéletesednek, és egyre több mozgáskombináció jelenik meg. Állóképességük rendkívül jó, sokszor jobban képesek alkalmazkodni a terheléshez, mint az edzetlen felnőttek. Ügyesen mászókáznak, fára másznak, hintát hajtanak és bukfenceznek. Futásuk gyors, jól koordinált. Egy lábon állva képesek 8 másodpercen túl is egyensúlyozni. Temperamentumtól és ügyességtől függően bizonyos gyermekek szinte nem ismernek akadályt maguk előtt. Ugyanakkor a biztonság fokozódása is megfigyelhető, kialakul veszélyérzetük. A mászóeszközökön mászás az időszak egyik legkedveltebb mozgásformája.

A helyből előre ugrás képessége kb. 70-80 cm közötti távolságra nő. Helyből felugrással hátra tudnak fordulni 180°-ot. Páros lábbal tudnak hátrafelé is ugrálni folyamatosan néhányat. Egy lábon pedig tudnak hosszan is előre ugrálni. A hintát maguk hajtják. Labdarúgás során előkészítő fázisban a rúgó lábat hajlítva hátra lendítik, közelebb állnak a labdához, kedvezőbb szögben találják el, ügyesebben tartják a célirányt. Már nemcsak az álló labdába tudnak belerúgni, hanem a gurulóba is.

A gyermekek eltérő adottságokat örökölnek (a testalkat, a mozgásos ügyesség és a teherbírás terén is), és lelki érettségben is nagyon különbözhetnek. Ezért érdemes több lehetőséget feltérképezni, hogy találunk-e számára örömet adó, sikerélményt nyújtó, rendszeres mozgási lehetőséget. Szóba jöhet néptánc, művészi torna, foci, tollas, tenisz, atlétika, úszás, cselgáncs, szinte bármelyik sportágban várják már az óvodás gyermekeket is. Ha lehetősége van a gyermeknek rendszeresen sportolni, akkor ettől az életkortól kezdve már gyakorlatilag bármilyen összetettebb sportmozgást el tud sajátítani alapszinten. Persze ehhez elengedhetetlen a rendszeres gyakorlás, a családi motiváció és a lehetőség megteremtése. Meg tudnak tanulni kétkerekűn biciklizni, úszni, síelni, korcsolyázni, lovagolni. Sok gyereknek nincs erre lehetősége szervezett keretek között, de a családdal, testvérekkel közösen is elsajátítható például a focizás, pingpongozás, tollasozás, és jó játék a fogócskázás, bújócskázás és a kidobós játék.

Minden gyermek eltérő testi adottságokkal (testalkat, testsúly) rendelkezik, és más az érdeklődése, az érés üteme, a motiváció jellegzetességei, az akarat működése. Az öröklés is befolyásoló tényező, nem egyforma a gyorsaság és a robbanékonyság, az ízületi lazaság, az állóképesség, az erő. Egy dolog azonban azonos, a mozgás fontos örömforrás minden gyermek számára! A gyermek családi háttere sokszor meghatározza, hogy milyen sportmozgások elsajátítására van lehetősége. Az óvodába kerüléssel az irányított testnevelés bekerül ugyan a gyermek életébe, de a legtöbb óvodában ez még nem mindennapos foglalkozás. Érdemes ezért feltérképeznünk, hogy lakóhelyünkön milyen elérhető lehetőségek vannak.

A helyes testtartás kialakítása óvodáskortól fontos feladat. Ebben az életkorban a gyermekek még keveset vannak egy testhelyzetben, a napnak csak egy kis részét töltik asztalnál ülve. Sok időt vannak a szabadban, és a csoportszobában játék közben is gyakran változtatják testhelyzetüket. Fontos, hogy otthon se üljenek naphosszat a tévé, táblagép, számítógép előtt, hanem játsszanak a szőnyegen, vagy még inkább az udvaron. A tartáshibák kialakulásának megelőzését csak a rendszeres, nem egyoldalúan terhelő mozgással tudjuk elérni. Fontos, hogy később az iskolát, ahol sokkal több időt fognak ülve tölteni, jól felkészült izomzattal, megfelelő testtartással kezdjék majd el a gyermekek. Iskoláskorban akkor fognak tudni jól figyelni és helyesen fogni a ceruzát, ha nem lesz megterhelő számukra a tartós ülés.

Finommozgás

Az egészséges gyemek 4 évesen

· Egyértelművé válik a jobb- illetve balkezesség.

· A ceruzát az ujjai segítségével tartja.

· Szeret rajzolni, festeni, gyurmázni.

· Ollóval ki tud vágni egy egyszerű formát.

· Egykezes dobásnál megjelenik a törzsfordítás.

4 és 5 éves kor között

A központi idegrendszer úgy fejlődött, hogy a hüvelyk- és a mutatóujj a legügyesebb minden olyan tevékenységben, mely apró, pontos, precíz mozgásokat kíván. A kéz csontjainak és izomzatának megfelelő fejlettsége is szükséges a biztos ceruzafogáshoz és a megfelelő vonalvezetéshez. Sok mozdulathoz kell nagyfokú precizitás, ezért jó, ha a gyermek gyakorolja a gombolást, a fűzést, a csavarozást és más hasonló tevékenységeket. Az ollóval vágásban is ügyesednek, nagyméretű, egyszerű formákat már körbe tudnak vágni. Fontos, hogy a balkezes gyermeknek balkezes ollója legyen. Négy-ötéves korban a gyermek úgy rajzolja le a világot, ahogy ismeri, ezért a rajzain a tárgyak gyakran átlátszók. Egyidejűleg több nézőpontból rajzol. Emberrajza a kezdeti fej-láb alakból fokozatosan finomodik, ötéves korban a rajzolt embernek már több testrésze van.

Labdakezelésében változást hoz, hogy fejlődik az egyensúlyérzék, a szem-kéz koordináció, a térérzékelés, az irány- és iramérzékelés, valamint a tempóérzék. A kislabdát 2 méterről célba tudják dobni. A nagyméretű labdát már többnyire el tudják kapni.

Ha a gyermek már jól tartja a ceruzát és ügyesen rajzol, abban az esetben is fontos a kéz és ujjak használatának gyakorlása, ügyesítése más tevékenységek során. A kézművesség és barkácsolás alkotó játékai fejlesztik a kézhasználatot. A társas helyzetek természetes lehetőséget kínálnak az utánzáshoz, és az ezen keresztüli tanuláshoz. A mindennapok játéktevékenységeiben jó, ha meg tudjuk teremteni azokat a lehetőségeket, amelyek támogatják az érés, a fejlődés funkcióit. A változatos anyag- és eszközhasználat során a gyermek kísérletezhet, kibontakozhat kreativitása.

Előfordulhat, hogy egyes gyermekek éretlenül fogják a ceruzát: több ujjukkal tartják, esetleg marokra fogják. Ebben az esetben törekedjünk a gyermek kezeinek ügyesítésére, erősítésére. Használjunk az ábrázoláshoz minél többféle eszközt, a vastag színes ceruza mellett a zsírkréta és a festék is kerüljön elő. Az ujjak ügyesítése és erősítése változatos módon történhet: gyurmázással, ujjfestéssel, aszfaltkrétás rajzolással, gyöngyfűzéssel, apró tárgyak segítségével. Fontos a kéz érzékelési funkciójának fejlesztése, ezért játsszunk minél többféle anyaggal: homok, sár, kavicsok, tobozok, apró termések, falevelek, vászon, papír, gyurma, agyag stb.

Gyűjthetünk különféle terméseket, és a dió, mogyoró, gesztenye, galagonya, csipkebogyó és tobozok különféle szerepet játszhatnak a foglalkozásokban. Készíthetünk gesztenye- és tobozbabákat és -állatokat. A gesztenyebabáknak filctollal különféle arcokat rajzolhatunk, az állatok készítéséhez más terméseket is felhasználhatunk, és idővel egy egész állatkertünk is lehet. Karácsonyra díszeket is készíthetünk belőlük, és a dió- és mogyoróbelet felhasználhatjuk a közös mézeskalácssütés során.

Fejlődési mérföldkövek

5–6 év

Észlelési folyamatok

Egészséges gyermek 5 évesen

· Képes egy jelenségre hosszabb ideig összpontosítani.

· Észleli a tárgyak nagyságát különböző távolságokból is.

· Képes felismerni és megkülönböztetni egymástól a mindennapi zajokat.

· Emlékezete egyszerre 3-4 elem megőrzésére képes.

· Képes egyszerű időbeli egymásutániság feldolgozására.

5 és 6 éves kor között

Minél részletezőbb a megfigyelés, annál hosszabb ideig képes a gyermek egy tárgyra figyelni, nő a figyelem és a rövid távú emlékezet terjedelme. Igyekeznek a különböző tárgyak közötti térbeli viszonyokat megérteni, majd mindezt a síkban (papíron) is felhasználni. Ebben az időszakban fejlődik a nyelvben is a téri viszonyszavak (pl. helyragok (-ban, -ben), névutók (mellett, fölött, mögött, alatt, előtt, óta, múlva) rendszere. A rajzfejlődésben is ilyenkor jelennek meg a térviszonyok, például lesz fent-lent, ég és föld a rajzon, melyet néha állatok is benépesítenek, esetleg megjelenik az elöl-hátul fogalma is, például valaki elbújt a fa mögött.

Képessé válik több tulajdonság egyidejű figyelembevételére (forma, méret, felület, nagyság, szín), és képes egybevetni az ugyanarról a tárgyról – különböző érzékszervi csatornákon – befolyó információkat.

Mivel a növéssel a test arányai és képességei ismét változnak, a gyermeknek újra nagy szüksége van arra, hogy sok mozgásos tapasztalatot gyűjthessen össze önmagáról. A korszerű, egyre több helyen megtalálható játszóterek elegendő lehetőséget nyújtanak erre, mert szinte akadálypályaként működnek – bújni, mászni, forogni kell bennük, ami egyformán stimulálja a mozgáskoordinációt, az egyensúlyérzéket, a látást és sokszor még a tapintást is. Használjuk rendszeresen ezeket, főképp ha kis lakásban élünk. Amennyiben kellő mozgáslehetőséget biztosítunk számára, a nagycsoportos óvodás gyermek egyre tudatosabban figyeli meg testének térbeli kiterjedését, apró részleteit is. Csak így lehetséges, hogy a gyermek tudja rendszerezni a térre vonatkozó ismereteit, majd síkra is át tudja fordítani azokat. Ez utóbbi szintén lényeges előfeltétele az írásbeli, papír-ceruza feladatok megoldásának.

A hallásészlelés is fejlődik: képes megkülönböztetni egymástól például két, csak egyetlen hangban eltérő szót (szék-fék). Játszhatunk „egyforma, nem egyforma játékot”, akár halandzsaszavakkal is (pl. zsuk-suk; taf-taf; kot-tok). Szintén hasznos közös játék a hasonló szópárok keresése, amelyek csak egy hangban térnek el egymástól (pl. szál-szel, szór-szól), majd ezekhez szómagyarázatokat is adni, vagy a szavakat külön-külön mondatba helyezni.

A tapintás észlelésében a gyermek már képes a kontúr végigtapintására és ezáltal a tárgy felismerésére. Játsszunk sok olyan játékot a gyermekkel, melyekben a kontúr pontos végigtapintására van szükség ahhoz, hogy a tárgyat felismerjék. Ilyen társasjáték az „Ügyi boci”, melyben bekötött szemmel kell kitalálni, milyen tárgyat tart kezében a játékos. A különböző nehézségi fokú elemek segítségével ki-ki megtalálhatja minden gyermek számára a megfelelő feladatot.

Az iskolakezdéshez közeledve a gyermekek figyelme kitartóbbá válik, képesek elmélyülni egy-egy játékban hosszabb ideig is, képesek végigvinni egy cselekvéssort anélkül, hogy egy újabb inger elterelné a figyelmüket. Vannak azonban olyan gyermekek, akik nehezen figyelnek tartósan egy dologra, gyakran váltanak tevékenységeket még ebben az életkorban is. Ha a felnőttel páros helyzetben dolgoznak, akkor nem jelenik meg ez a probléma, ám ha önállóan kell véghezvinni valamit, rövid idő alatt „kiesnek” a feladatból. Ugyanez jellemző beszédükre is, nagyon gyorsan járnak a gondolataik, gyorsan váltanak, de nem fejezik be a mondatokat, máris egy másik gondolatba fognak, így nem lesz érthető a történet, melyet előadnak. Abban tudunk ilyenkor segíteni, hogy egyszerűen feldolgozható ingerekkel vesszük körül a gyermeket, melyeket rövid idő alatt is meg lehet érteni. Az iskolába lépéshez fontos a figyelem elmélyülése. Ezt úgy segíthetjük elő, hogy nem adunk újabb és újabb játékokat a kezébe, vagy keresünk újabb és újabb elfoglaltságot számára, hanem az éppen használt vagy a már meglévő játékot igyekezünk új oldaláról bemutatni, használni; ne vegyük körül egyszerre több ingerrel, mely elterelheti figyelmét, például ha mesélünk, ne szóljon a tévé. Így tanulja meg a figyelmét egy jelenségre összpontosítani.

Gondolkodás

Egészséges gyermek 5 évesen

· Képes a látszatot és a valóságot megkülönböztetni.

· Fogékony az ok-okozat helyes kapcsolatának megértésére.

· Főfogalom alá rendez.

· Általában egy szabály alkalmazásával hoz ítéletet.

5 és 6 éves kor között

Minél jobban haladunk az iskoláskor felé, annál inkább látható, hogy a nyelv és a gondolkodás kölcsönösen segítik egymás fejlődését. A nyelv fejlődése által lehetővé válik a gondolatok megfogalmazása. A gondolat újabb tettekhez vezet, a tettek újabb gondolatokat hoznak. A gyermek a számára megmagyarázhatatlan dolgokat továbbra is bontakozó fantáziájával igyekszik kiegészíteni. A fejében, de a játék közben is képes összeilleszteni a dolgokat, illetve egy jelenséget egyre kisebb részeiben is szemlélni. Már nemcsak azt tudja, hogy minden dolognak neve van, hanem azt is, hogy egyes dolgok hogyan függnek össze egymással. Kialakult a főfogalmak rendszere: például a kanalat, a villát és a kést együtt úgy is hívhatjuk, hogy evőeszközök. Ugyanígy például egy 3-4 képből álló sorozat eseményeit a megtörténés szerint rendezni tudja, és azt is el tudja mondani, mi történt vele például az uszodában.

Igyekezzünk olyan napirendet, programsort állítani a gyermek elé, melyet úgy tudnak megvalósítani, hogy a program élményeinek földolgozása is megtörténhessen. Ez egyaránt segíti a gondolkodási és az emlékezeti folyamatok fejlődését, és a nyelvi kifejezőkészséget is gyakoroljuk ilyen esetekben. Mindig legyen arra idő, hogy például a megnézett cirkuszi műsorról otthon beszélgessünk, felidézni, mi volt a legérdekesebb, mi nem tetszett és mit szeretett volna még látni, ami nem szerepelt a műsorban. Ez az idegi feldolgozás mellett azt is segíti, hogy a gyermek egy-egy tapasztalt eseményről a lehető legrészletezettebb belső képet tudja alkotni, melyben a tények mellett az összefüggések is fellelhetők. Ezekre az összefüggésekre kérdeznek rá a gyerekek. Válaszoljunk a kérdéseire, így megmarad a dolgok iránti olthatatlan érdeklődése, mely a tanulási folyamatok sikerességéhez nélkülözhetetlen. Ebben az életkorban érdemes állandó szokássá tenni, hogy este a gyermekkel közösen visszatekintünk az eltelt napra, felidézzük annak legfontosabb eseményeit, és előretekintünk a következőre, átgondolva, várhatóan mi történik majd. Ezzel segítjük a gyermek egyébként még mindig bizonytalan időbeli tájékozódását is.

A közös tevékenységek között egyre nagyobb szerepe lesz a történetmesélésnek. Itt már nemcsak a láncmesék jöhetnek szóba, hanem olyan, kicsit összetettebb történetek is, mint a tündérmesék. Nem kell attól félnünk, hogy a mesélés hatására a valóság és a fikció keveredik, hiszen ebben a korban már képes ezek elkülönítésére (például már mondhat ilyen mondatokat: „Most játszásiból egy tündér leszel.”).

Amennyiben azt tapasztaljuk, hogy az öt-hat év körüli gyermek megfelelő környezeti tényezők ellenére sem mutatja a gondolkodásában az oksági elrendezést, például nem tudja megítélni két egyszerű, mindennapi történést ábrázoló kép közül, hogy melyik volt előbb, vagy nehézséget okoz számára a főfogalom alá rendezés, érdemes nevelési tanácsadót vagy óvodai gyógypedagógust felkeresni ezzel a problémával.

Kommunikációs és nyelvi képességek

Egészséges gyermek 5 évesen

· Képes követni összetett, több különböző összefüggést tartalmazó utasítást.

· Szívesen vesz részt a felnőttek beszélgetésében.

· Aktív szókincse 2000 szóra tehető.

· Képes elismételni a hallott történetet.

· Kiejtése szinte teljesen tiszta (csak az r ejtése tér el a tipikustól), a nehéz és hosszú szavak kiejtése sem okoz gondot.

· Szótagolva is tud beszélni.

5 és 6 éves kor között

Az óvoda nagycsoportja a nagy mesélés korszaka. Képes már hosszabb, például nép- vagy tündérmeséket is megérteni, és a vele megesett eseményeket vagy más, hallott történeteket sorrendben helyesen elmesélni. Ebben az időszakban születnek a szinte végtelenített mellérendelő mellékmondatok „… és akkor a, … és aztán.” Szókincse bár nem robbanásszerűen, de folyamatosan gyarapszik, ahogyan a tágabb környezetet megismeri. Egyre pontosabban igazítja mondanivalóját az aktuális beszélőtárshoz, például kistestvérével lassan, egyszerű szókapcsolatokkal beszél, apukájához összetett mondatokban, okossága teljes tudatában, a nagymamához pedig nemcsak egyszerűen hangosabban, hanem külön magyarázatot is fűzve azokhoz a dolgokhoz, amelyekről gondolja, hogy a nagyi még nem értesült.

Továbbra is az a legfontosabb feladatunk, hogy a gyermek elegendő, de még földolgozható mennyiségű beszédpéldához jusson, továbbá hogy segítsük őt abban, hogy minél többféle helyzetben legyen alkalma beszélni. Törekedjünk arra, hogy a kölcsönösség jellemezze a beszélgetéseinket. Amennyiben a gyermek tévét néz, segítsünk neki, hogy az ott látottakat szóban is földolgozza, vagyis kérdezhessen, elmesélhesse, mit látott. Arra is ügyelnünk kell, hogy minden nap legyen lehetősége a szabad játékra is, mivel a vele történt események leghatékonyabb feldolgozása a ekkor történik, és ezzel is fejlődik a szóbeliség. A gyermeknek továbbra is nagy szüksége van az életkorhoz igazodóan mesék, történetek hallgatására, így nemcsak szókincse bővül, hanem képzelete, fantáziája is megmozdul, melynek később az olvasásértésben veszi nagy hasznát.

Az iskolakezdés előtt célszerű, hogy az összes beszédhangot tisztán ejtse a gyermek, hiszen csak úgy lesz képes ezeket a hangzókat a betűkhöz kapcsolni. Ha az s helyett sz hangot ejt, nehezen fogja tudni az s betűt megtanulni. Ezért ha ilyen hangcseréket észlelünk a tervezett iskolába lépés előtti tanévben, mindenképp vegyük igénybe az alanyi jogon járó logopédiai szakszolgálat segítségét.

Amennyiben az élettani dadogás (a kisgyerek beszédképessége, beszélni tudása még elmarad a gondolkodásától, nem képes lépést tartani vele, meg-megakad a beszéde, ismételget szótagokat) nem szűnt meg, akkor is logopédiai kezelésre van szükség.

Szocializáció, énfejlődés

Egészséges gyermek 5 évesen

· Közlései tartalmát is a partnerhez igazítja.

· Kész kapcsolatot kialakítani és fenntartani.

· Szeret ajándékot készíteni szeretteinek, nem csak a jeles napokon.

· Képes elfogadni és betartani a szűkebb közösségi szabályokat.

· Fogékony a kis csoportos együttműködésre.

· Képes visszafogni negatív érzéseit (pl. azzal is képes kapcsolatba lépni, akit nem kedvel).

5 és 6 éves kor között

Ebben az életkorban már megjelenik az osztozkodás, a segítségnyújtás, a gondoskodás, a részvét. Ezeket a viselkedésformákat akár a testvérekkel, akár a kortársakkal vagy a felnőttekkel való kapcsolatban egyaránt gyakorolják a gyerekek. Egyre jobban tudják a saját érzelmeiket is szabályozni.

A társas fejlődés másik oldala a személyiség alakulása. A számára tökéletesnek, ideálisnak látott személlyel szeretne azonosulni, viselkedését hozzá igazítja.

Ez az időszak a szerepjátékok és a szabályjátékok kezdete. A szerepjátékoknál a szereppel való érzelmi azonosulás is megjelenik, mindenféle eszköz nélkül is képes a teljes szerepet eljátszani. A szabályjátékok megjelenésének kezdeti szakaszában az egyszerű dobókockás, húzogatós játékok segítenek megérteni a véletlen fogalmát, de ezek mellett egyenlő súllyal jelenjenek meg az emlékezetet, megfigyelési készséget, figyelemkoncentrációt fejlesztő játékok, mint például a memóriajátékok, különbségek felsimerésén alapuló játékok, stb. A társasjátékokkal majdhogynem észrevétlen módon a fentebb szereplő szinte minden társas készség fejleszthető. Általánosságban az érzelmek szabályozására alkalmas, de a kártyajátékokban például mások érzelmeinek felismerését gyakorolhatják a gyermekek. Különösen jól fejlesztik a társas készségeket az ún. handicap játékok, amikor nem saját bábuval lépnek a gyerekek, hanem az éppen felhúzott lap segítségével mindig más bábut segítenek a győzelem felé. Szintén hathatós eszköz a társasjáték ahhoz, hogy a gyermek megtanulja kontrollálni az érzelmeit, például ha veszít a játékban. Játsszunk rendszeresen társasjátékokat a nagycsoportos óvodás gyerekünkkel. Nem a klasszikus malom- és sakkjátékokkal érdemes kezdeni, hanem inkább egyszerű kártyákkal és lépegetős játékokkal vagy kevés lapot tartalmazó memóriajátékokkal. Ilyeneket akár otthon is lehet a gyermekkel együtt készíteni.

Ahhoz, hogy egy gyermek valamire alkalmasnak és hasznosnak érezze magát, lehetőséget kell adni számára, hogy sok alkotó cselekvésben bontakozhasson ki. Még egy felnőttnek is nagy boldogság, ha létrehoz valamit. Ebben az időszakban gyakran előfordul, hogy a gyerekek saját szabad játékidejüket töltik valamilyen munka jellegű tevékenységgel, sőt mások segítésével. Ennek két bontakozó képesség is van a hátterében. Egyrészt a testi fejlődés, másrészt a közösség felé irányuló érzelmek fejlődése. A testi fejlődésre jellemző, hogy most vastagodnak, erősödnek meg a végtagok, melyek erejét ki szeretné próbálni a gyermek. Ha nem tudjuk ezt az erőt értelmes tevékenységgel lekötni, akkor keres más kitörési pontot, ez lehet az agresszió is. Maguk a sikeres önkiszolgáló tevékenységek, például önálló öltözködés is segít abban, hogy hasznosnak, alkalmasnak érezze magát valamire. Engedjük, hogy segítsenek a házi munkákban, hiszen ezáltal az önbecsülésük is növekszik, és gyakorolják az erejüket, ügyességüket. Engedjük meg, hogy kihozza a krumplit a kamrából, hogy összehajtogassa a ruhákat, hogy sepregessen, porszívózzon, stb.

Dicsérjük a gyermeket, amikor csak lehet, hiszen ezzel ösztönözzük a további tevékenységekre is. Ám a gyermek egy-egy agresszív tettének büntetése, főként a testi fenyítés, általában hatástalan vagy újabb agressziót szül. Míg ha tisztán és világosan példát mutatunk a gyermeknek a közösségi viselkedésre, például a gondoskodásra, az együttérzésre, azzal önmagában is csökkentjük az agresszió valószínűségét, és ha a gyermek rendszeresen ezt a mintát kapja, akkor kamaszkorában is gyakrabban igazítja ehhez viselkedését.

Önkiszolgálás

Egészséges gyermek 5 évesen

· Önállóan tartja be a WC higiénés szabályait, kezet mos WC-használat után (az erre való figyelmeztetés azonban gyakran még nem hagyható el).

· Önállóan fogat mos, lemossa és elteszi a fogkefét.

· Képes gombolni, cipzárt fel- és lehúzni.

· A levett ruháit a helyére rakja.

· Kis segítséggel önállóan öltözik (harisnyahúzás, cipőfűzés kivételével).

· Ismeri a játéktárgyak helyét, segítséggel rendet rak a napi játékot követően.

5 és 6 éves kor között

A nagycsoportos óvodás gyermek, főként ha vegyes óvodai csoportban vagy több testvér között nő fel, ekkorra már a legtöbb mindennapi dologban kellő önállósággal cselekszik, mivel megszokta és látta maga körül, hogyan válnak a hároméves kicsik gyámoltalan segítettből bátor, önálló segítőkké. Ilyenkor képes először arra, hogy ne csak önállóan tegyen meg valamit, hanem meg is tervezzen egy rövidebb munkafolyamatot. Így amellett, hogy például leveszi a ruháját, el is teszi, vagy válogatva a szennyestartóba, illetve a székre rakja azokat. Tehát képessé válik, hogy egy egész cselekvéssort előre átlásson, nem csupán annak soron következő részletét. Ez távlatot és szabadságot ad cselekvéseinek, bár azok következményeit még nem tudja felmérni. Ebben a szakaszban az öltözködésben csakúgy, mint a napközbeni fürdőszoba-használat egyes részeiben önkiszolgálásra válnak képessé a gyermekek. A következő lépés, hogy egy teljes folyamatot átlátva az elejétől a végéig önállóan meg is oldja a feladatot, például a WC-használat esetében a vetkőzéstől a kéz megtörléséig folyamatosan, önállóan tudjon cselekedni. Ennek segítését egyrészt szóbeli figyelmeztetéssel érhetjük el („Mostál kezet?”), másrészt azonban különböző indirekt utakon is, például illatos szappant veszünk, és amikor kijön a gyermek a fürdőszobából, azt mondjuk: „Most finom illatú lett a kezed. Megszagolhatom?” Ekkor a legtöbb gyerek visszafordul, ha elfelejtette a kézmosást, nincs szüksége ennél egyértelműbb irányításra. Vagy: „ A ruhádnak is jólesik, hogy egész napi hordás után megpihenhet a széken, segítettél neki megpihenni?”, stb. Ezekkel a diszkrét megszólalásokkal és a saját példaadásunkkal olyan szilárd szokásokat építhetünk ki, melyekben könnyű lesz később a közös örömet adó tevékenységekre figyelni, és kevesebb lesz a vita, a civakodás a családban.

Minden szabály annyit ér, amennyi megvalósul belőle. Fontos, hogy csak azt várjuk el gyermekeinktől, amit magunk is rendszeresen megteszünk. Az óvodás, kisiskolás gyermek főképp a cselekvések nyelvén ért, számára az a legfőbb szabály, melyet mi mutatunk neki cselekedeteinkkel – mindig fontos az összhang a szülői cselekedetek és a kinyilatkoztatott szabályok között. A gyermek szabálykövetéskor a látottakat utánozza, tehát ha mi olyan szabály betartását követeljük tőle, amit mi magunk sem tartunk be (pl. nem rakjuk el a ruháinkat), akor ne csodálkozzunk, hogy a gyermek sem tartja be azt. A példát mi mutatjuk, a gyermek azt követi.

Azoknak a gyermekeknek, akik az önkiszolgálás fejlődésében nem haladnak életkoruknak megfelelő intenzitással, valószínűleg szakember segítségére is szükségük lesz, attól függően, milyen természetű ez a fejlődési megakadás. Lehetséges – esetleg tudtunkon kívül –, hogy mi magunk fogjuk vissza az önállósodási folyamatokat (pl. túlóvó, túlvédő hozzáállással). Ezen gondolkodjunk el kicsit! Amennyiben a gyermek ugyan próbálkozik, azonban a képességei nem fejlődnek kellőképpen, és ez okozza ügyetlenségét, akkor célszerű segítséget kérni.

Testi fejlődés és mozgás

Nagymozgás

Egészséges gyermek 5 évesen

Statikus egyensúly

· Egy lábon állva 8-10 másodpercig képes egyensúlyozni.

Dinamikus egyensúly

· Futása gyors és jól koordinált.

· Gerendán jár, lábaival egymás elé lép.

· Ugráspróbák: helyből előre ugrás kb. 70-80 cm távolságra; helyből felugrással hátra tud fordulni 180°-ot; páros lábbal hátra ugrál folyamatosan.

Mozgáskoordináció

· Ügyesen mászókázik, fára mászik.

· Hintát hajt.

· Bukfencezik. 

5 és 6 éves kor között

A gyermekek öt-hatéves korukra képesek összetettebb, bonyolultabb mozgáskombinációk elsajátítására, ha van lehetőségük rendszeres gyakorolásra. Így megtanulnak fára mászni, kerékpározni, hintát hajtani és bukfencezni. Lehetőségeiktől függően elsajátítják az úszás, a lovaglás, a tollaslabdázás, a síelés vagy szinte bármelyik másik sportmozgás alapjait. A mozgások erőssége, tempója és térbeli terjedelme jelentős mértékben fejlődik, egyre ellenállóbbá válnak a hosszan tartó terheléssel szemben.

A mászóeszközökön történő mászás ennek az életkornak továbbra is az egyik legkedveltebb mozgásformája. A mászás gyorsabban, koordináltabban, folyamatosabban megy végbe. Vérmérséklettől és ügyességtől függően bizonyos gyermekek szinte nem ismernek akadályt maguk előtt. Ugyanakkor a biztonság fokozódása is megfigyelhető, veszélyérzetük kialakult. Ötéves kor után jelentős fejlődés játszódik le, már nemcsak felfelé, hanem lefelé is ügyesen jönnek a nehezebb mászóeszközökről, hegyoldalon, fáról. Fejlődik a húzás, tolás, függeszkedés és egyensúlyozás is. A legváltozatosabb sportmozgások elsajátítására képesek.

Az ugrás csak akkor fejlődik ebben az életkorban megfelelően, ha kellő gyakorlásra is van lehetőség, különben a fejlődés lassú és formaszegény. Javasolt az ugróiskolázás, a gumizás, az ugrókötelezés, valamint a távolugrások, támaszugrások, sorozatugrások, fel-le ugrások és átugrások gyakorlása.

Együtt tud játszani a többiekkel, mások szempontjait is figyelembe tudja venni, képes arra, hogy a szabályokat megértse, betartsa és azokat állandónak tekinti. A társasjátékok használata ezt meg is követeli. Megérti azt is, hogy a szabály megsértése „büntetést” von maga után, ha nem tartja be a szabályt, a többiek nem játszanak vele. A gyermek viselkedésére jellemző, hogy szükségleteit késleltetni tudja, azaz megtanul várni, ez is fontos tényezője a szabályjátékok gyakorlásának. Ez adja majd alapját a közösségben végzett játékos tornafeladatoknak: fogócskáknak, bújócskáknak és kidobós játékoknak.

A kirándulásokat érdemes több családdal együtt szervezni, a gyerekek húzzák, ösztönzik egymást, kortársak között nem panaszkodnak fáradtságról. Mi is segíthetjük legyőzni a holtpontokat, például ha az érdekes természeti jelenségekre irányítjuk a figyelmet: „Nézd, ott egy kidőlt fa, fussatok el odáig és másszatok fel rá!”, vagy „Hű, nézzétek, tölgyfa! Adok egy zacskót, gyűjtsetek makkot, otthon készítünk belőle képet, figurákat!”. Vihetünk állat- és növényhatározót magunkkal, a kirándulást az ismeretek bővítésére is érdemes kihasználni. A természet számtalan mozgásos kihívást is rejt, ne tiltsuk a felmászástól, árokugrástól, köveken mászkálástól, de segítsünk neki kiválasztani, melyik az a szikla, fatörzs, hegyoldal, árokpart, ahol biztonságosan játszhat.

Ebben az életkorban nagyon kedvelik a játékos tornafoglalkozásokat, és a sportmozgások alapjait is könnyen elsajátítják. Testi képességeik, figyelmük és kitartásuk alapján is képesek egy 45-60 perces játékos sportfoglalkozást végigcsinálni. Rendszeres gyakorlással összetettebb mozgások elsajátítására is képessé válnak. Meg tudnak tanulni görkorcsolyázni, kerékpározni, úszni, síelni stb. A rendszeres mozgás nem csak testüket, szervezetüket erősíti, de személyiségformáló hatású is, gondoljunk a fegyelemre, önfegyelemre, kitartásra, önuralomra és akaraterőre. Az óvodás kisgyermek fő tevékenysége azonban a játék, bármilyen testmozgást végzünk is a gyermekkel, ne feledjük, a játékosság és a megfelelő pihenőidők betartása fontos!

A járás nehéz terepen, az ugrás, a futás és a mászás csak akkor fejlődik ebben az életkorban megfelelően, ha kellő gyakorlásra ösztönzik a gyermeket. Nehezített járást lehet gyakorolni különböző magasságú lépcsőkön, emelkedőn, lejtőn, homokozó szegélyén, fatörzseken, lapos köveken, bokrokat kerülgetve, térdig érő vízben. Az átlépések variálhatók 20-50 cm között: tócsák, gödrök, sziklák, faágak, gyökerek, árkok fölött, között lehet ügyesíteni a járást. A futójátékok is kedveltek, különböző iram- és irányváltásokkal, elindulás-megállás gyakorlásával, természetes támaszgyakorlatokkal kombinálva (csúszás, úszás, mászás). Jó mókát jelentenek az utánzó mozgások (sánta róka, pók, rák, fóka, medve). Nagy teremben vagy a szabadban a szabályjátékok széles tárháza is rendelkezésre áll (fogócskák, labdajátékok, körjátékok). A térérzékelésben a társak mozgásának érzékelése, és az ahhoz való alkalmazkodás megtanulása is fontos. Ösztönözhetjük gyermekünket ugróiskolázásra, ugrókötelezésre, távolugrásokra és támaszugrásokra (béka, nyuszi, sánta róka). Emellett jól gyakorolhatók a sorozatugrások, a fel-le ugrások és átugrások különböző magasságú lépcsőkön, emelkedőn és lejtőn, homokozó szegélyén, fatönkökön, nagy köveken.

Ha van rá lehetőségünk, igyekezzünk olyan játékokat vásárolni vagy készíteni, melyek a gyermek ügyességét teszik próbára, például roller, görkorcsolya, ugrókötél, kötéllétra, gyűrűhinta. Fontos, hogy a gyermek számára biztosítsuk a minél változatosabb mozgások végrehajtásához szükséges feltételeket! Kertben a magasabb faágakra hinta, mászókötél, függőlétra, gyűrűhinta akasztható. Az ilyen játékok, eszközök beszerzése és használata később busásan megtérülő eredményeket hoz. Ahhoz, hogy a gyermek egyre jobban koordinálja mozgását, hogy izmai összehangoltan működjenek, látása, hallása jól működjön, szükséges a kellő mennyiségű és kihívást jelentő mozgáslehetőség biztosítása. A mozgásos ügyesség fejlesztése mellett olyan képességek megszerzését is lehetővé teszik számára, melyek az iskolába kerüléskor jobb tanulási eredményeket biztosítanak.

Ebben az életkorban a későbbi úszás elsajátítása érdekében fontos, hogy a vizet mint új közeget megismertessük és megszerettessük a gyermekkel. A vízben más fizikai törvényszerűségek érvényesülnek, mint a szárazföldön, meg kell szokni az új érzéseket, meg kell tanulni egyensúlyban tartani és irányítani a test mozgását. A vízhez szoktatás célja, hogy a gyermek egy idő után ugyanolyan otthonosan mozogjon a vízben, mint a szárazföldön, teljesen alkalmazkodjon a megváltozott közeghez, annak törvényszerűségeihez, jellegzetességeihez. Úszásoktatást csak akkor lehet elkezdeni, ha a gyermek megszerette a vizet, otthonosan viselkedik benne, és célszerű mozgásokat végez. Meg kell tanulnia először az arcra fröccsenő vizet elviselni, a szemhéjait lezárni, később a víz alá merülni. Már a kádban való fürdés is kezdő lépés lehet, ha ez a lehetőség adott a családban. Amikor van idő hosszan fürdeni, fel lehet tölteni sok vízzel a kádat, és hagyni a gyermeket hosszan pancsolni. Érdemes öntögetős, locsolós, spriccelős játékokat játszani, és az arc víz alá merítését, a levegő vízbe fújását is el lehet kezdeni gyakorolni. Nyáron egy felfújható medence jelentheti a következő lépést a kertben vagy az erkélyen. Emellett az anyagi és földrajzi lehetőségeinktől függően ki kell használni a nyarakat, akár természetes vízben, akár strandon vagy uszodában is szerezhet a gyermek további élményeket, tapasztalatokat.

Sok gyakorlással válnak képessé a gyermekek arra, hogy úrrá tudjanak lenni minden váratlan és bizonytalan helyzeten. Az egyensúlyérzékelő, az izom-, ín-, ízület-, bőrérzékelési rendszer és a látás révén befutó számtalan ingerek feldolgozása bonyolult idegrendszeri feladat. Az idegrendszer éretlenségéből adódóan (például koraszülöttek), vagy a kevés testérzékeléses és mozgásos tapasztalattal rendelkező gyermekek ebben az életkorban mutathatnak ügyetlenséget a nagy- és finommozgások koordinációjában, az egyensúly- és térérzékelés területén. Ebben az életkorban még sok hátrány behozható, de biztosítani kell a lehetőséget a megfelelő mozgások kellő ideig tartó gyakorlására. Fontos, hogy a gyermekek csoportban is tevékenykedhessenek, egymást ugyanis motiválják és utánozzák. Rendkívül nagy mozgásigényük különösen jól kielégíthetők sokmozgásos testnevelési játékokkal. Amennyiben egy kisgyermek a nagy- és finommozgásos koordináció, egyensúly-, test- és térérzékelés területein sok nehézséget mutat, speciális mozgásterápiára is szüksége lehet. A terápia kiválasztásához részletesebb vizsgálatra van szükség, melyet a területileg illetékes Nevelési Tanácsadóban kérhetünk.

Emellett vannak olyan eszközök is, amik megkönnyítik az ujjtartást. A helyes fogást segítő ceruzafogók gumiból készülnek, háromszög formájúak és a ceruzára húzhatóak. Ezek a ceruza helyes fogásához és irányításához szükséges 3 ujjat (hüvelyk-, mutató- és középső ujj) a megfelelő helyre irányítják. Háromszög alakú ceruza is kapható, kicsi kezeknek a vastag, nagyobbaknak a vékony javasolt. Fontos, hogy ne szóljunk rá, ne korrigáljuk a ceruzafogását minden percben. Ha elcsúszik az ujja, olykor-olykor javítsuk ki, de ne éreztessük vele minden percben, hogy rosszul fogja a ceruzát, mert elvesszük a kedvét. 

Fejlődési mérföldkövek

6–7 év

Gondolkodás

Egészséges gyermek 6 évesen

· Képes egy jelenségre nemcsak fókuszálni, hanem annak mozgását követni.

· Egy jelenségnek egyszerre több tulajdonságát is képes vizsgálni.

· Érzékeli a mennyiségállandóságot (ha adott mennyiségű tárgyak elrendezését megváltoztatjuk, tudja, hogy akkor is ugyanannyi tárgy marad, vagy ha áttöltünk bizonyos vízmennyiséget egy más alakú tálba, tudja, hogy ugyanannyi a víz mennyisége).

· Biztosan alkalmazza a több-kevesebb fogalmát.

· Biztosan választja ki az alakot a háttérből.

· Biztosan felismeri a tárgyak közötti téri viszonyokat.

· Kialakul a testséma, és képes nyomon követni saját testének minden mozdulását.

· Emlékezete egyszerre 4-5 elem megjegyzésére képes,

· Érdeklődik a szimbólumok, pl. a betűk, számok iránt.

6 és 7 éves kor között

A látott dolgok feldolgozási folyamata fejlődik ebben a korban. Biztosabb lesz a látás élessége, valamint a részletérzékenység, és a finom szemmozgások koordináltsága lehetővé teszi a pontos szemmel követést, mely az olvasástanulás elengedhetetlen feltétele. A gyermek képes egyidejűleg több tulajdonságot észlelni, pl. egyszerre veszi tekintetbe a nagyságot, a formát és a színt. Ez a fejlődés teszi lehetővé a betűk, számok feldolgozását, mely az olvasás és az írásbeli számolási műveletek tanulásának előfeltétele. Emellett a térlátás és a tér átlátásának képessége is fontos, ami szintén fejlődik ebben a korban. Rájön arra, hogy a másik, például a vele szemben álló más szemszögből, más téri helyzetben látja ugyanazt a tárgyat.

A hallásélesség mellett főként a hangok finom megkülönböztetésében tapasztalunk fejlődést. Ennek legfontosabb jele, hogy a gyermekek biztosan meghallják és felismerik a beszédhangok között lévő finom különbségeket, például képesek megkülönböztetni egymástól pusztán hallás útján az sz és a z beszédhangot.

Az észlelés és a gondolkodás ebben a korszakban már igen szorosan együttműködik. A gondolkodási műveletek tekintetében tovább erősödik az oksági gondolkodás, és a mese és a valóság között egyre biztosabb határ húzódik. Az iskolaérettséget mutató gyermek képes felismerni a saját tudását, pl.: „Én már tudom, hogyan kell kiszámolni azt, hogy mennyi kettő meg kettő!”

A megfelelő látásélesség mellett a szemmel követésnek is nagy jelentősége van a sikeres olvasás- és írástanulásban. Ennek kialakulását akkor segíthetjük elő, ha a monitornézés ésszerű korlátozása mellett sok szemmozgást segítő játékot játsszunk a gyerekkel (pl.: célba dobás, melyhez elegendő néhány kislabda, házilag is készíthető babzsák és egy kosár, egy kuglijáték, stb.). A követő szemmozgások koordinálásához a sok labdajáték is jó szolgálatot tesz, kivéve a focit, mert ott nem szemmagasság környékén mozog a labda. Játszhatunk egyszerű becslős játékot is, például becsültessük meg a gyermekkel, hogy a köztünk lévő távolság hány lépés, majd lelépéssel ellenőrizzük azt. Jó szolgálatot tesz a zseblámpa is, ha elsötétített szobában a falra különböző formákat írunk a lámpa fényével, és azokat kell a gyermeknek felismernie; vagy a saját zseblámpájával kell a mi lámpánk egyenletes mozgását követnie úgy, hogy a sajátjának fénye mindig egybeessen a miénk fényével (ilyenkor az egyik lámpára tehetünk színes fóliát).

A hallás élessége mellett a beszédhangok megkülönböztetése is fontos az olvasás tanulásához. Szótagoljunk a gyermekkel, segítsünk neki felismerni a beszédhangokat. Ezek a játékok akár menet közben a kocsiban is játszhatók, nem igényelnek eszközöket, ugyanakkor hozzásegítik a gyermeket ahhoz, hogy egy szó belső szerkezetét finoman érzékelve felismerjék annak összetevőit, ez később a szófelismerést és a helyesírást segíti. Erre alkalmas a „Van-e benne?” játék: mondunk egy hangzót, pl. „sss” (fontos, hogy ne a betű nevét mondjuk ki („es”), hanem pusztán a hangot), és azt kérjük, figyelje meg a gyermek, hogy a következő szavakban szerepel-e ez a hang! Ezután felváltva mondunk olyan szavakat, melyekben szerepel és amelyekben nem szerepel. Ezt később ismétlejük meg más, kicsit nehezebben kihallható hangokkal, például k, g, p stb. Ha már jól megy, akkor kérjük meg, hogy próbálja meghallani, milyen hangzóval kezdődnek az egyes szavak, például: súly, sonka, sajt, sapka, sál. Azután milyen hangzóval végződnek, például: lapát, kabát, kelet, élet stb. Igen sok és változatos a lehetőségek száma, egészen odáig eljuttathatjuk a gyereket, hogy robotos játékot játszunk, mivel a robotok szinte hangonként mondják ki a szavakat (eleinte rövidebbeket, később hosszabbakat), pl. s-á-l.

Az iskolai tanulási sikeresség szempontjából nagy jelentősége van a jól követő szemmozgásoknak, annál is inkább, mert a gyerekek sokszor napi több órát is néznek tévét vagy más monitort, amely kifejezetten megakadályozza a követő szemmozgások fejlődését. Tévénézés vagy számítógépezés helyett inkább játsszunk vele sok, fentebb is leírt szemmel követéses játékot, de kezdhetjük egy olyannal is, mely közvetlen testi érintéssel vezeti a gyermek szemét. Például a kedvenc apró tárgyát (kisautó, kismanó) lassan gurítsuk végig az egyik karján a vállától a kézfejéig és vissza, mondván: „Te leszel az autóverseny vezetőbírója, szemmel kell tartanod a kocsikat!” Csak addig mozgassuk a kisautót, míg a szemével is követi („Az autó most lemegy a völgybe, most feljön a hegyre”, stb.). Amikor a követés megszakad, állítsuk meg a tárgyat. Ha a gyermek pillantása visszatér a tárgyra, akkor folytassuk annak mozgatását, míg a kézfejhez nem érünk. Ott vége van a szakasznak, kezdődik a hegymenet (a csuklótól a vállig). Ezt mindkét karon végezzük el minden nap legalább egyszer. Ha a gyermek szeme sokáig nem térne vissza az autóra, akkor enyhe nyomást gyakoroljunk a karra az autóval, mely automatikusan visszatéríti a tekintetet. Amikor a karon már jól megy, a lábon is el lehet végezni, mindig a törzshöz közel kezdve, majd távolítva, és ismét közelítve.

Kommunikációs és nyelvi képességek

Egészséges gyermek 6 évesen

· Körülbelül 3000 szavas az aktív szókincse.

· Nyelvtanilag helyesen beszél.

· Képes a párbeszédben, társalgásban egyenrangú félként részt venni.

· Közléseit rugalmasan módosítja a partner igényeihez.

· Képes a beszédet különböző célokra használni (pl. információ közlése és szerzése, érzelmek, szükségletek kifejezése, stb.).

· Kívülről tud verseket, mondókákat, éneket.

· Anyanyelve hangjait elsajátította, kiejtése tiszta.

· Képes a szó első hangzóját megnevezni.

· A téri viszonyokat megérti.

6 és 7 éves kor között

Az elkövetkezendő egy évben a gyermek olyan mértékig képes birtokolni anyanyelvét, hogy az a tanulási folyamatok alapjává válhat. Bátran kezdeményez párbeszédet, és képes azt fenntartani, kérdéseket fogalmaz meg és folyékonyan mesél a vele történt eseményekről. Emellett azonban képes visszatartani is beszédét, hogy a beszédpartnert meghallgassa. A jó beszédértés és a tiszta kiejtés éppúgy az olvasástanulás feltétele, mint a hétköznapi tárgyak és jelenségek megnevezése és rendszerezése, vagyis a kellően bő szókincs és a világos szerkezetű mondatok alkotása.

A nyelvi kifejezések gazdag tárháza áll a gyermek rendelkezésére, most arra van a legnagyobb szüksége, hogy minél többet használja, forgassa, hogy a lehető legtöbb variációban kipróbálja az egyes nyelvi elemeket. Igyekezzünk minél többet beszélgetni a gyermekkel. Nem feltétlenül úgy, hogy direkt rákérdezünk, mi volt az óvodában, csak egyszerűen a részletekre kérdezünk rá, pl.: „Melyik az oviban a kedvenc játékod?”, vagy „Mi volt a reggeli az óvodában?” És ilyenkor a legtöbb esetben már ömlik a szó a gyermekből, míg arra átfogóan nem emlékszik, hogy tulajdonképpen mi is volt az óvodában. Változatlanul fontos kelléke a lefekvés előtti időszaknak az élőszóban elhangzó mese vagy történet. Ebben az életkorban a népmeséknek és a tündérmeséknek van nagy szerepük a fantázia és a belső képek alakulásában. De ugyanilyen fontos az otthoni mondókázás, verselés is napközben.

A beszéd nyelvtani elemeinek fejlődése késhet azon gyermekek esetében, akiknek a beszédfejlődése nem indult meg időben. Előfordul, hogy a szókincs késői gyarapodását a mondatalkotás nehézsége kíséri, és még ebben az időben is sok nyelvtani hibát követnek el. Ezek a gyermekek külön nyelvi fejlesztést igényelnek az óvoda utolsó évében, melyet a logopédusok tudnak biztosítani. De mi is sokat tudunk tenni, ha rendszeresen beszélgetünk otthon, például képekről, ahol egyszerű mondatokkal kell megfogalmazni a látottakat. Alkalmasak erre az egymás után fűzhető képsorozatok is, melyek egy rövid történetet mondanak el, ha sorba rendezzük őket, vagy a korábban használt képeskönyvek, azzal, hogy most már a gyermek mesél nekünk. Ilyenkor helyes megoldás, ha nem direkt, hanem indirekt módon segítjük a gyermeket, amikor helytelenül alkot mondatot. Egyszerűen csak jól elismételjük a mondatot, pl. „Beleugrottak a majomok az ágontól a vízbe.” „Valóban, a majmok az ágról a vízbe ugrottak.” 

Szocializáció, énfejlődés

Egészséges gyermek 6 évesen

· Egyszerű szabályjátékokat játszik.

· Közösségi, társas viszonyai alapja a kölcsönösség, az egymás viselkedésére való elfogadható reagálás.

· Vannak a kortárscsoportban baráti kapcsolatai.

· Tudatában van saját aktuális érzelmi állapotának. Tudatában van érzelmeinek.

· Általában érzelmi elégedettséget él át.

· Ismeri testét, irányítani tudja cselekedeteit.

6 és 7 éves kor között

A társas-érzelmi viselkedés bonyolult mintázata jön létre az iskolaérettség korszakára. A hét év körüli gyermeknél a szabályok egyre inkább belsővé válnak, és nem pusztán azért tartja meg őket, mert a körülötte lévő felnőttek akarják, hanem mert fontosnak, szinte természetesnek veszi, hogy ez így helyes.

Nagy fejlődésen megy keresztül az önkontroll képessége, például képes gátolni a mozgását, az érzelmek kinyilvánítását, a válaszadást. Egyre biztosabb önállóbb akarattal és elszántsággal, személyes erőit mozgósítva vesz részt a közösség életében is. Lassan tudatára ébred képességeinek, ez önbizalmat hoz számára.

Ahogyan a gyermekben megszületik az önbizalom jó élménye, úgy szükséges az is, hogy feltétlenül támogassuk az iskolába lépő gyermeket, határozottan mondjuk ki, hogy bízunk az okosságában, ügyességében, ez a bizalom legyen akkor is töretlen, ha éppen nem hoz jó eredményt. Ilyenkor ne a gyermeket ítéljük meg, hanem az adott tettet értékeljük úgy, hogy az előremutató megoldást jelentsen. Például kifejezhetjük szomorúságunkat, látva a rosszul sikerült dolgozatot, de bűntudatot semmiképp ne keltsünk a gyermekben, hanem a történtek pozitív oldaláról kiindulva inkább azt segítsük, hogyan tudnánk együtt felkészülni, hogy a következő dolgozat jobban sikerüljön. Sok esetben a hatéves gyermekek még nem tudnak önállóan tanulni, szükségük van a felnőttre, hogy hosszabb ideig oda tudjanak figyelni, és fantáziájuk ne ragadja el őket.

A társas kapcsolatokban óvatos, visszahúzódó gyermekek egy része a túlérzékenység miatt tartózkodó. Olyan, mintha minden ingert felerősítve élne át, hasonlatosan ahhoz, mikor az embernek olyan vékony az arcbőre, hogy egy kis szellő érintése is fájdalmat jelent. Ez a mondhatni extra érzékelő képesség azt is jelenti, hogy könnyen bele tudja élni magát mások helyzetébe, sokkal jobban felismeri a társak lelkiállapotát, ugyanakkor a túl sok benyomás feldolgozhatatlanul feszíti, és egy folytonos zavaró, ingerlő állapot jön létre. Lehetőség szerint ne hagyjuk teljes időre napköziben a gyermeket, mert az sokszor túl nagy terhelést jelent érzékenységének, hanem otthon biztosítsunk szabad játékidőt, hogy a napközbeni benyomások a szerepjátékokban feldolgozásra kerülhessenek. Az is segítség lehet, ha a gyermek otthon mesélhet az átéltekről. 

Önkiszolgálás

Egészséges gyermek 6 évesen

· Önállóan felveszi és beköti a cipőjét.

· Önállóan öltözik.

· Önállóan fésülködik.

· Önállóan mosdik, törölközik.

· Evőeszközzel önállóan, tisztán eszik.

· Kancsóból kis segítséggel önt.

· Ételt a tálból kis segítséggel mer.

· Segít a terítésben, mosogatásban, más házimunkákban.

6 és 7 éves kor között

Amennyiben az önkiszolgálásban eddig fokozatos, mindig életkorának megfelelő lépéseket tett a gyermek, mostanra kialakult alkalmassági élménye, nagy önbizalommal tölti el, hogy a legtöbb esetben nem szorul rá szülői segítségre. Ez jó élmény neki, „én mindent meg tudok csinálni, amit akarok” állapotba kerül, mely serkenti a fantáziában megjelenő újabb és újabb ötletek megvalósítását. Ez az „alkotókész” állapot sok újdonságot is hozhat az önkiszolgálás terén, például a fürdés önállósodását, a ruhák önálló kiválasztását, a terítést, stb. A legfontosabb mégis az, hogy összességében képes átlátni és rendezni az őt körülvevő teret, és megfelelő módon alkalmazkodni az abban bekövetkező változásokhoz. Már képes elviselni, sőt megérteni, hogy vannak olyan helyzetek, melyekben egyes szükségleteit nem lehet azonnal kielégíteni, így lehetővé válik, hogy az iskolában az órán nyugodtan tudjon figyelni, és a szünetre időzítse a szükségletek kielégítését.

Fontos, hogy teret adjunk  a gyermek önállóságának, még akkor is, ha nem mindig tökéletes a végeredmény, például fürdéskor vagy az asztal megterítésekor. Engedjük, hogy egyedül végezze el a gyerek a cselekvéssort, amikor kész, közösen ellenőrizzük az eredményt, megbeszélve, később mit kellene majd másként csinálni. Az így befektetett energia és idő hosszú távon megtérül, hiszen a gyermek meghálálja a figyelmet, és igyekszik egyre pontosabban megcsinálni a bizalommal átadott feladatot.

A szükségletkielégítés késleltetése olyan képesség, melyet rendszeresen gyakorolni kell ahhoz, hogy a mindennapi életben alkalmazhatóvá váljon.

A szülők mindent és a lehető legrövidebb idő alatt szeretnének gyermekeik számára nyújtani. Nemcsak a kiszolgálás, hanem a vágyak teljesítése terén is. Nyilván, ha egy gyermek szomjas, akkor is tud pár percet várni az innivalóra. Ugyanígy szelíden segíthetjük a gyermeket abban, hogy képessé váljon más szükségletei kielégítésére is kicsit várni, valamint szükségletei és vágyai között különbséget tenni. Például ha éhes, akkor nem a csoki a megoldás, még akkor sem, ha az esetleg könnyebben elérhető és jobban vágyott; vagy például attól, mert a kislány az ujjatlan ruhát szeretné felvenni, nem arra van szüksége, amikor odakint hideg van. Ezekben az esetekben kedvesen, teljes nyugalommal mondhatjuk, hogy idáig nem terjed a gyermek önállósága, hiszen bár képes önállóan cselekedni, nem képes a következményeket még belátni.

Testi fejlődés és mozgás

Nagymozgás 

Egészséges gyermek 6 évesen 

Statikus egyensúly

· Egy lábon állva egyensúlyoz nyitott szemmel 10-15 másodpercig.

· Egy lábon állva egyensúlyoz csukott szemmel 6-10 másodpercig.

Dinamikus egyensúly

· Tud vonalon járni hosszabb távon (3-4 méter) jó egyensúllyal.

· Átugik 25 cm magas kötél fölött.

· Helyből páros lábbal előre tud ugrani kb. 1 méter távolságra.

· Egy lábon előre tud ugrálni gyorsan és hosszan, vagy helyben tud ugrálás egy lábon 6-7-szer folyamatosan.

· Változatos mozgásformákra képes: ugróiskolázik, ugrókötelezik, görkorcsolyázik, jól kerékpározik.

6 és 7 éves kor között

Az iskolába kerülés nagy változás lesz a gyermek életében. Új közösség, más elvárások, és ami a legfontosabb: a mozgás és a játék szerepét átveszi a padban ülés és a tanulás. A mindennapos testnevelés bevezetésével szerencsére ma már összehangoltabb, könnyebb az átmenet a gyermekek számára. A gyermek testi változásokon esik át, amennyiben terhelhetősége jó, az lehetővé teszi számára a figyelem és a mozgáskoordináció megfelelő szintjét, végig tudja majd ülni a tanórákat, és irányítottan dolgozik. Fejlődik ebben a korban az egyensúlyérzék, a szem-kéz koordináció, egyre jobban érzékeli a teret, az irányt, a mozgás ütemét, lendületét.

Változatos mozgásformákat próbálnak ki, mindent, amire lehetőségük adódik. Jellemző rájuk a fokozott mozgáskészség, a sok új mozgás elsajátítása megfelelő színvonalon. Javul a mozgások ritmikussága, pontossága és gazdaságossága. Egyre biztonságosabban uralják mozgásukat a járásban, futásban és az ugrások végrehajtásában. Járásuk hét-tízéves korra válik egyéni, egyedi, végleges stílusúvá. Gerendán, homokozó szélén, kidőlt fatörzsön lábaikat egymás elé téve hosszan, ügyesen végigsétálnak. Akár fél méteres átlépésekre is képesek járás közben (pl. köveken, tócsa felett stb.). Futásban és ugrásban nincs akadály számukra, egyenetlen talajon, meredek lejtőn, lépcsőn is jól futnak, ugrálnak, szökdelnek, kisebb árkot, fatörzset átugranak. A futás a 6-7 évesek 90%-ánál jól koordinált, laza és harmonikus. Egyre magasabbról ugranak le, ez kihívás számukra, de esetenként rosszul választják meg a leugrás magasságát, ezért jobb ellenőrzött körülmények között próbálkozniuk.

A mozgásos játékok, tevékenységek, feladatok rendszeres alkalmazása kedvezően hat a gyermeki szervezet teherbíró képességére, egészséges fejlődésére, és fontos szerepük van a helyes testtartáshoz szükséges izomegyensúly kialakulásában.

A gyermek helyes testtartásának kialakítását a kellően sok mozgás segíti elő. Fontos, hogy otthon se a tévé, számítógép, táblagép társaságában töltse a gyermek az ideje nagy részét, hanem a szabadban, sok mozgással.

Mindenkinek, így a gyermeknek is fontos, hogy jó széken és helyesen tudjon ülni, ezért figyeljünk arra is, hogy a széknek a gyermek testméreteihez kell alkalmazkodnia. Magassága tegye lehetővé, hogy a gyermek talpa a földön támaszkodjon, mert a derekat terheli, ha a láb nem támaszkodik. Ha nem ér le a gyermek lába, tegyünk alá zsámolyt vagy dobozt. A szék támlája olyan helyen és olyan helyzetben legyen, hogy a derekukat neki tudják támasztani; ha a szék erre nem alkalmas, akkor tegyünk a gyermek dereka mögé kemény kispárnát.

A hanyag tartás jellemzői: a legszembetűnőbb a háti domborulat fokozottsága, ezen a lapockák oldalra csúsznak, az alsó csücsök elállhat, kiemelkedhet a hát ívéből. A mellkas elölről megtekintve lapos, beesett, és enyhe deformitása is fennállhat.

Tartáshibából lesz a gerincbetegség. A mozgásszegény életmód, a képernyők előtt ülés, a sok tanulnivaló miatt előfordulhat, hogy az iskolás gyermekek izmaikat keveset és helytelenül használják. Amennyiben felmerül a tartáshiba gyanúja, ajánlott gyermekortopédushoz fordulni. Ebben az életkorban megelelő gyógytornával a tartáshibák jól korrigálhatók.

Finommozgás/manipuláció

Egészséges gyermek 6 évesen

· Apró elemekből összetett építményeket épít.

· Késsel és villával képes szabályosan enni.

· A jobb- vagy balkezesség kialakult és megszilárdult.

· Megjelennek az írómozgások.

· Ábrázolása részletező, színezésnél betartja a határokat.

6 és 7 éves kor között

A gyermek rajzai egyre inkább részletezővé válnak, emberrajzán már apró részleteket is megjelenít (pl. szempilla vagy zsebek a ruhán). Sok olyan elem is van, mely írómozgásokat is tartalmaz (ívek, hurkok, hullámok). Ha megmondják neki, miről kell rajzolnia, akkor annak megfelelő összetett képet készít.

Meg tudja nevezni testrészeit, szóbeli utasításokat végre tud hajtani mozgásban. A gyermek egyre összetettebb, egyre több lépésből álló cselekvést, finommozgást igénylő feladatot lesz képes végrehajtani. Ügyes minden kézműves technikában: festés, rajzolás, vágás, ragasztás, papír hajtogatása, gyurma formázása. Egyszerű házimunkákban is tud segíteni: hámozás, aprítás, kavarás, tésztaszaggatás, söprés, törölgetés stb. Ha lehetősége van rá, megtanul késsel, ollóval bánni, eszközökkel (csavarhúzó, konzervnyitó, krumplihámozó, tésztaszaggató) munkálkodni. Ezzel saját önkiszolgálását könnyíti meg. Ha éhes, vág egy szelet kenyeret és megkeni. Szívesen segít a főzésnél, sütésnél. Megtanul répát, krumplit tisztítani, pogácsát, mézes süteményt szaggatni, cipőt pucolni, stb. Az iskoláskor kezdete amúgy sem könnyű életszakasz, ha a gyermek az önkiszolgálásban nem elég gyakorlott, ez könnyen beilleszkedésének gátjává válhat. Ezért nagyon fontos, hogy otthon is hagyjunk neki lehetőséget a gyakorlásra!

Egyre biztosabban kell birtokolniuk a labdát, alkalmazkodva a különböző labdák tulajdonságaihoz. Célzatosan kell fejleszteni az elkapást, a lekezelést, a labdához helyezkedést, az ütést, rúgást, fejelést, valamint a labda egyszeri lepattintásával történő megindulást, megállást.

Barkácsoláshoz – ha lehetséges – biztosítsunk megfelelő gyermekméretű eszközöket (kis kalapácsot, harapófogót, csavarhúzót, villáskulcsot, esetleg lombfűrészt) és megfelelő anyagokat (puhafaléc, rúd). Ezeket az eszközöket azonban ne vehessék elő szabadon, hanem kérni kelljen, hogy a balesetveszély kizárása érdekében egy felnőtt állandóan figyelemmel kísérhesse tevékenységüket. Alkalomszerűen kerüljön sor közös alkotások készítésére is (farsangi készülődés, terepasztal-készítés stb.).

Mindannyian a legjobbat szeretnénk gyermekeink számára, így az óvodában is. Inspiráló környezetet, ami segíti folyamatos fejlődésüket, családias légkört és játszótársakat. Ezért szülőként sokszor elbizonytalanodunk, hogy vajon gyermekünk fejlődése számára előnyös-e, ha vegyes életkorú csoportba kerül. Gerber Anita, a pécsi Istenkúti óvoda óvodapedagógusa osztja meg tapasztalatát a vegyes csoportokkal kapcsolatban, a leggyakoribb szülői kételyek megválaszolásával.

Évkezdés a vegyes csoportban
Az azonos életkorú gyermekekből álló tiszta csoporttal ellentétben, a vegyes csoportokban az óvodát kezdő gyermek egy már kialakult közösségbe kerül, ami a nagycsalád mintájára különböző életkorú gyermekekből áll, ezért a beszoktatás időszaka is gördülékenyebb. Az egymást már korábbi évekből ismerő gyermekek elfogadó magatartása és vidám játéka, a családias hangulat nagyban segítheti az újonnan érkezett gyermek beilleszkedését.

Minden év elején természetes módon rendeződik át a csoport, hiszen minden gyermek egy évvel idősebb lett. A korábban mintaadó nagyobb gyerekek iskolába távoztak, szerepüket az őket követőknek kell átvenniük. Ezt az átrendeződést igyekszünk segíteni oly módon, hogy tudatosítjuk az eddig mintakövető gyermekekben, hogy nagyok lettek, figyelniük kell arra, hogyan viselkednek, milyen mintát nyújtanak a kisebbeknek.
Osztatlan csoportban tudatosan hosszabb időt szánunk a szokásrendszer teljes elsajátítására is; ez az egész szeptembert kitölti. A későbbiekben erre építjük ugyanis a napi tevékenységek zökkenőmentes megvalósulását, ami elengedhetetlen a csoportok megfelelő „életének” kialakításában.

Kicsik és nagyok: együtt?
A vegyes csoportban nevelődő gyermekek jellemzően fogékonyabbá válnak a toleranciára, nagy mértékben fejlődik empátiás készségük, segítő-gondoskodó magatartásuk. Év elején megszokott, hogy a kisebbeket „pátyolgatják”, dajkálják, ringatókat, mondókákat énekelnek nekik, hiszen ők is ezt érezték, látták az óvónéniktől és a nagyobbaktól, amikor ők kerültek a csoportba. A nagyobbak később is szeretnek maguktól „gondoskodni” a kicsikről, sokszor kérni kell őket, hogy ne tegyék meg a „kicsi” helyett, amire az már maga is képes…

A vegyes csoportformában szívesen érvényesítjük „az együtt és külön elvét”, amely rugalmasan igazodik a gyermekek egyéni igényeihez. A vegyes csoportban nevelkedő kicsikre jellemző, hogy önállóbbak, vonzzák őket a nagyobbak tevékenységei, előbb ügyesednek. Nem jelent majd később problémát akár a kötött tevékenységeken való részvétel sem, mert látják, hogy a nagyoknak olyan „teendőik” vannak, amin azok szívesen részt vesznek. Van idejük a kicsiknek „felkészülni” arra, hogy majd az ő életükben is eljön ez az idő, - de addig csak akkor vesznek részt benne, amikor késztetést éreznek rá.

Ugyanakkor a kicsiknek szükségük van néha az „elkülönülésre”, elbújásokra, amelyre a csoportban szintén lehetőségük van. A gyerekek ilyen jellegű többsíkú magatartása gyorsítja a szocializációt.

Hogyan tervezhető a csoport tevékenysége?
A tiszta csoportokból álló óvodákban könynyebben tervezhető a csoportok éves illetve havi terve, hiszen minden csoport esetében az adott életkorhoz kapcsolódó követelményszintet kell figyelembe venni. Azonban itt is számolni kell az egyéni különbségekkel és képességekkel. A vegyes csoportokban a tevékenységeket mindig a nagyok szintjéhez tervezzük, majd ezt egyszerűsítjük le a kisebbekhez. A kisebbeknek nagy húzóerőt jelentenek a játékos, komplex kezdeményezések, amibe életkoruk és fejlettségük szerint kapcsolódnak be, majd a foglalkozásból kilépve, zavartalanul folytathatják játékukat.
Az egyéni fejlődésbeli különbségek az azonos életkorú gyerekek között is gyakran felmerülnek, feszültséget okozva ezáltal a lassabban fejlődő gyermekekben. A vegyes csoportokban természetes módon van jelen az eltérő fejlettség. Az életkori lemaradásokat csak az óvónő észleli, és ehhez igazítja a fejlesztési lehetőségeket. Így a gyermekek észrevétlenül hozhatják be lemaradásukat, azt nem kudarcként élik meg. Amennyiben pedig iskolakezdésük egy évvel kitolódik, akkor sem válik szükségessé a csoportváltás, hanem maradhat a gyermek megszokott csoportjában még egy esztendőt.

A legproblematikusabbnak vélik az óvónők és szülők a vegyes életkorú csoportokban a tanulást, annak megszervezését, tartalmi kérdéseit, a differenciálás lehetőségeit, módszerhasználatát, ami valójában az óvodapedagógusra mér feladatot, nem a gyermekekre.

Testvérek az óvodában
Nagy előnye a vegyes csoportnak, hogy az egy családból érkező, különböző életkorú testvéreket nem kell szétválasztani egymástól az óvoda intézményén belül. Az óvodai gyakorlat szerint a testvérkapcsolatokat két fázisban kezeljük. Első lépésként erősítjük kötődésüket, hogy nagyobb legyen a családból kilépő testvérek biztonságérzete, majd második lépésként oldjuk a testvérek zártabb világát, ezzel erősítve, hogy „nyissanak” társaik felé.

Amelyik gyermeknek nincs otthon testvére, annak szintén gazdag élményt nyújt a vegyes csoport. Átélheti a testvérkapcsolatok megfigyelését, majd „testvért” választhat magának. Vagy egy kisebb pajtását, vagy egy számára mintaadó, nagyobb gyermeket. Érdekes megfigyelés, hogy a tiszta csoportokban a nemek közti elkülönülés általában erőteljesebben van jelen, főleg a nagycsoportban.
A fiúk számára sokszor hiányzik a megfigyelhető és utánozható „nagyfiú” minta, amit az óvónéni természetesen nem tud megadni, a legjobb szándékkal sem. A megfelelő arányú vegyes csoportokban ezzel ellentétben a nagyobb fiúk mintaként szolgálnak a kisebbek számára.
Szintén a vegyes csoport előnyének tartom, hogy a gyermeknek nem kell akarata ellenére csoportot váltania, amennyiben egy évvel késleltetik az iskolakezdés. A gyermek az óvodakezdéstől az iskolakezdésig egy csoport tagja marad.

Összegezve tehát minden óvodapedagógusnak és szülőnek tiszta szívből ajánlom a vegyes életkorú gyermekekből szerveződő csoportokat, hiszen az abban tapasztalható állandó megújulás, önmagába visszatérő körforgás nagyban elősegíti a szociális tanulást, egymásra figyelést és alkalmazkodást.

BESZOKTATÁS

Amikor mi, szülők először visszük óvodába az alig három éves gyermekünket, - még akkor is, ha jártunk már bölcsödébe – izgulunk, olykor összeszorul a torkunk. Megpróbálunk felkészülni a váratlan eseményekre, gyermekünk reakcióira, de titokban, legbelül érezzük, rólunk is szól a helyzet: kiáll­juk-e a próbát? Hogyan fognak ránk nézni, ha sírunk, esetleg hisztizik a gyermekünk, vagy éppenséggel, mit gondolnak majd rólunk, ha túl könnyen ott­hagy bennünket?

Ha bemegyünk az óvodába, azt szeretnénk, ha valaki velünk is foglalkozna, minket is fogadna. Hiszen mi adjuk át a gyermekünket, a mi szívünk „szakad meg”. Szeretnénk, ha az óvónők velünk beszélnének először, hiszen a két felnőtt találkozásában, egymásra hangoltságában érzi magát biztonságban a gyermekünk. Ha azt érzi, hogy mi ketten megértjük egymást, ha látja, hogy az óvó néni nem akarja őt „kivenni”, „trükkökkel kicsalogatni” a kezünkből, ha azt látja, hogy mind a két felnőtt leguggol hozzá, az óvó néninek van türelme kivárni, amíg mi elbúcsú­zunk, és „átvenni” őt tőlünk: kézből kézbe, akkor nem lesz sírás, nem kell hirtelen mozdulatokkal elválni. Megtanuljuk mi magunk is, hogyan tudjuk szépen átadni gyermekünket. Örömmel mondani eleinte neki, hogy „Gyere menjünk be együtt, nézzük meg a többieket, a szobát, a játékokat” , majd a későbbiekben: „Jó játszást, érezd jól magad, jövök érted….”.

Az óvodai csoportba belépve éreznünk kell, hogy időt adhatunk magunknak és gyermekünknek arra, hogy megtalálja a hangot az óvodás társakkal csak­úgy,­ mint a felnőttekkel. Ha van időnk, ne sürgessük se magunkat, se gyermekünket. (Nincs eleve meghatározott idő, ameddig „be kell szoktatni a gyermeket”) Engedjük, hogy ebben az új világban felfedezze a tárgyakat, a társakat, megtalálja, meglássa önmagát. Mindezt a számára biztonságot adó felnőttek körében. Legyen minden reggel egy gyönyörű rituálé, ami kiszámíthatóvá teszi a helyzetet, magabiztossá a benne lévőket, a megérkezés, a búcsúzás és az átadás pillanataiban.  

Az egymásra hangolódás a csoportban két szinten megy végbe: a felnőttek és a gyermekek szintjén. Mindegyikhez sok idő kell. Felnőtt szinten sok segítséget jelent az, hogy a nevelők jól tudják, a sze­retet nem csak érzés, érzelem, hanem leginkább elkötelezettség, dön­tés a Gyermek mellett. Ehhez társul a különböző hőfokú érzelem, és találkozik a gyermek odafordulásával. A gyermekek szinte azonnal érzik, mennyire nyitottak, készek az egymásra hangolódásra, az elfogadásra az óvónők és a dajka néni. 

 Kedvesen, lágyan, vagy akár erőszakosabban, a gyereknek meg kell szoknia az óvodát, a csoportot, a felnőtteket, a gyereknek kell megszoknia, elfogadnia az óvoda szabály- és szokásrendszerét.

Az egymásra hangolódás megengedi az óvónőnek, hogy megengedhesse a gyermeknek megmutatni önmagát, va­lamint, hogy az egymáshoz közeledést ő maga is szabályozhassa felnőtt és gyermek között egyaránt. A gyermekek egymásra hangolódásában is sokat segíthet az óvónő. Közös játékok, éneklések, zenélések teremtenek kö­zös nyelvet, jó hangulatot.

Csak a tiszteletben kialakított kapcsolat válik mindenki számára értékessé, egymást értővé, szeretettel átöleltté.

ELSŐ ÉV, KISCSOPORT

MIT VIGYÜNK AZ OVIBA?

Az első szülői értekezleten, és/vagy a családlátogatás alkalmával érdemes ezt megbeszélni. A legtöbb oviban, ruhás zsákban, és polcon tartják a ruhákat. Ennek módja eltérő, intézményenként változó.A ruházat a csoportszobában legyen kényelmes játszóruha, amitWC-használat esetén a gyerek kis segítséggel, vagy önállóan is kezelni tud. A benti cipő, szandál célszerű, ha kényelmes, fogja a pici bokáját.Udvari ruházat, cipő szintén legyen kényelmes, és az időjárásnak megfelelő. A ruhazsákban praktikus dolog pótruhát, zoknit,alsóneműt tenni 1-2 darabot, „baleset” esetén. Azoknál a gyerekeknél is számítani lehet ilyenre, akik már régen szobatiszták.Ennek oka az új közösség, a rengeteg élmény, egyszerűen hajlamosabbak „eljátszani az időt”. Tartsák szem előtt, az ovi nem divatbemutató. Felesleges a drága, divatos holmi. Mindenképp olyan ruházatot válasszanak, amit nem sajnálnak, ha piszkos, esetleg gyurmás, festékes lesz. A gyermeknek ne az legyen a legnagyobb gondja, hogy vigyázzon a ruhájára.Intézményenként eltérő, hogy kérnek e saját ágyneműt, pizsamát. ( Nálunk mindkettő szükséges)Apró plüss állatot mindenképp tegyünk be a zsákba. Az ismerős barát, az otthont idézi, megkönnyíti majd az elalvást a pihenőidőben.Fontos: Mindenbe rajzolják/varrják bele a gyermek jelét. A sok hasonló közt nem fogja a kisgyermek biztonsággal megismerni a saját ruháit. A pedagógusoktól sem várható el, hogy 20 kisgyermek összes holmiját megjegyezze.

BESZOKTATÁS

Szeptemberben új környezetbe kerül gyermeke. Kíváncsian,érdeklődve érkeznek a kicsik az oviba. A nyári időszakban sok alkalmat lehetett találni az óvodára való készülődésre (látogatás az oviban, az óvó nénik családlátogatása,óvodai felszerelések beszerzése, elkészítése).Az intézmények ma már nagyon családbarát módon szervezik az első napokat, hetet. Célszerű a munkahelyen erre a pár napra, maximum egy hétre szabadságot tartani. A nyugodt, fokozatos beszoktatásba fektetett energia meghozza a gyümölcsét. Általában az óvodapedagógusok nagy rutinnal rendelkeznek, amivel a gyermekeket fogadják, és megkönnyítik az anyától/családtól való elválást.. Az első napon rövidebb, szülővel együtt eltöltött idő után induljanak haza, megbeszélve az óvó nénivel, hogy másnap találkoznak, és újra játszanak majd.Fontos: bízzon a szülő a pedagógus ítélőképességében, s legyen együttműködő. Ha az óvónő úgy látja, hosszabb-rövidebb időre kiküldi a szülőt a teremből. Cél, a gyermek körüli teendőket fokozatosan a pedagógus vehesse át.

Buktatók:

A szülő ragaszkodik jobban a gyermekhez, esetleg nem esik jól a lelkük mélyén, hogy kicsinyük jól érzi magát másokkal az anya/apa nélkül is, talán észre sem veszi a hiányukat.A gyerek sír, ez természetes, hiszen eddig csak ő volt egyedül, esetleg másod-harmad magával. Itt egy nagyobb létszámú közösségbe került. A szülő úgy érezheti, gyermeke háttérbe szorul. Ez tévedés, valójában az óvodapedagógusnak minden kisgyermek egyformán fontos. Általában a gyerekek az elváláskor sírdogálnak egy kis ideig. Majd a sok játék, mese, tevékenység feledteti velük az első megszeppenést. Jellemző még, a szülő megérkezésekor a sírás, hiszen akkor tudatosul a gyermekben újra, hogy az anya/apa nélkül volt.Néha, érzékenyebb kisgyermek a napirend változását nehezen érti,elbizonytalanodik, ilyenkor sírva fakadhat. Az állandóság egy bizonyos idő után megteremti azonban benne a biztonságérzetet, s ezek a sírdogálások elmúlnak.

PRAKTIKUS ÖTLETEK

Mit tehet a szülő?

· Esténként beszélgessen a gyermekével, milyen jó is lesz az oviban, mi mindent lehet majd ott megint játszani.

· Reggel nyugodtan, nem kapkodással készülődjenek, egy-két korty folyadékot, ételt mindenképpen adjon a kicsinek indulás előtt. Ezzel megelőzhető, hogy esetleg éhség miatt rossz legyen a gyermek komfortérzete.

· Beszéljék meg mikor is érkezik érte (ebéd után, alvás után,uzsonna előtt stb.). Mindig valamilyen napirendi ponthoz és ne órához kösse az érkezés időpontját, mivel a gyermeknek a cselekvés a támpont.

· A megbeszélt időben érkezzen, lehetőleg ne késsen, mert ezzel csalódást okoz, bizonytalanságot válthat ki. Inkább későbbi időpontot mondjon, mint megalkuvásként kiharcolt korábbi időpontot, amit nem tud betartani.(az úgynevezett kegyes hazugság sokat árthat!)

· Délutáni érkezéskor lehetőleg csak pár szóval érdeklődjön a pedagógusnál, gyermeke aznapi élményeiről. Egyrészt, mert a pedagógusnak a többi gyerekre kell figyelnie, nem célszerű hosszú ideig elvonni a gyermekcsoporttól, másrészt, ettől az időtől kezdve a gyermeknek azt kell éreznie, az anyu/apu most már csak az övé, csak őrá figyel. A délutáni, esti időszakban keressék az alkalmat a napi élmények felelevenítésére: Mit evett? Kivel játszott? Mit énekeltek, melyik mesét mondta az óvó néni a pihenés előtt?. Este ismét együtt készüljenek a másnapi óvodába indulásra (ruha, alvós játék kiválasztása stb.)

Mire számíthat a szülő?

A környezet változása, a nagyobb közösség kellemetlenségeket is okozhat. Az egyik, a gyermek betegségei. Amíg meg nem szokja a közösséget, sajnos a legtöbb kisgyermek gyakrabban betegszik meg. Fontos, hogy csak teljesen meggyógyult, egészséges kisgyermek térjen vissza a közösségbe. Ha csak épphogy kilábalt a lázból, és máris bent van az oviban, nagyobb a valószínűsége az újbóli, többszöri betegségnek. Másik kellemetlen „tünet” a fejlettségi szintben való visszalépés.Leggyakrabban a szobatisztaság átmenetileg kétségessé válik, gyermek újra bepisil. Ez természetes reakció a gyermek részéről,ezzel jelzi a család, az anya hiányát. Türelemmel, az óvó nénikkel, dajkákkal való bizalmas viszony kialakulásával ez a kellemetlen tünet megszűnik.

A KISCSOPORTOS ÓVODÁS

A kiscsoport életkori összetétele a 3-4 éves korosztály. Elsősorban a szocializáció terén történik nagy változás a kicsik életében. Bekerülnek egy nagy létszámú közösségbe. Bár sok játék és eszköz áll rendelkezésre, a vita elkerülhetetlen. A legnehezebb megtanulni a mással való kapcsolat kialakítása, a megosztozás, a lemondani tudás képességének elsajátítása. Ebben elsősorban az óvodapedagógus a kulcsfontosságú. Jó gyakorlattal, szép szóval, motivációval képes elérni az egyes kisgyermekeknél a békés megosztozást. Természetesen elkerülhetetlen a veszekedés, vita. Akik egynél több gyermeket nevelnek a családban, azok nagyon jól ismerik ezt, és tudják lehetetlen mindig mindenben a békés megegyezés. A vita tehát természetes velejárója ennek a folyamatban. A lényeg az, hogyan kezelik a gyerekek ezt a konfliktust. Az első év kezdetén mindenképpen a pedagógus személyes példamutatásán, és konfliktuskezelő módszerén múlik ennek sikere. A követendő pedagógiai megoldás a megmagyarázó, békésen megegyező viselkedésmintát preferálja.

PRAKTIKUS ÖTLETEK

Mit tehet a szülő?

Naponta beszélgessenek gyermekeikkel, mi is történt az oviban. Ha veszekedésről, vitáról számol be a gyermek, kérdezzük meg ki, mit tett. Ő miért tette/mondta azt. Jelezzük felé, hogy helyesen/helytelenül viselkedett-e. Magyarázzuk meg, mit kellett volna tennie. Erősítsük benne a bizalmat óvónői iránt, tudatosítsuk benne, hogy sérelem esetén szóljon az óvó néninek.

Fontos: Soha ne biztassák otthon gyermeküket az agresszív

viselkedésre (sem szóbeli, sem pedig tettleges), mivel ez az

intézményes nevelés módszerein belül elutasítást vált ki.

A kiscsoportban kiemelt terület a gondozás, önkiszolgálás.Az év elején különböző fejlettségű, jártasságú gyerekek kerülnek egy közösségbe. Az óvodapedagógusok elsődleges feladata a gyerekek egyéni képességeinek megismerése. Más praktikus ügyességgel érkeznek a bölcsődéből a gyerekek és más szinten állnak az otthonról jövők. Megint különbség van az úgynevezett „egyke”, és a testvér gyerekek közt. Nincs két egyformán ügyes gyermek. A cél, hogy önmagukhoz képest minél nagyobb önállóságot, szokás-szabályrendszert sajátítsanak el. Nagy segítség ebben a következetes pedagógusi viselkedés minta. Az óvodában, amit az egyik nap nem szabad, azt a másik napon sem szabad. Ez adja a gyermeknek a legnagyobb biztonságot. Az önállóságot az öltözés, a WC-, és mosdóhasználat, étkezés, rendrakás terén fokozatosan és folyamatosan alakítják ki az óvónők. Nagyon hamar megismerik, melyik gyermek mit tud és mire képes. Erre építve egyéni, differenciált bánásmóddal fejlesztik a gyerekeket. Különböző helyzetekben, dicsérettel motiválva érik el a gyermekeknél, az önálló tevékenykedést.

Év végére:

Tudnak nadrágot, pulóvert, cipőt húzni, zippzározni. Segítséggel összehajtják a ruháikat. Jelzik, ha fáznak, melegük van. Önállóan viszik a tányérjukat, poharukat, széküket, evőeszközüket, megterítenek maguknak. Kanállal segítség nélkül, tisztán étkeznek,isznak. Meg tudják mondani, melyik ételből kérnek sokat vagy keveset.A WC-t önállóan, igény szerint használják, kezüket alaposan körbemossák, segítséggel szárazra törlik. Segítséggel fogat mosnak, tisztálkodó eszközeiket segítséggel tisztán tartják.A környezetük rendjét irányítással, segítséggel helyreállítják(játékelrakodás).

PRAKTIKUS ÖTLETEK

Mit tehet a szülő?

Otthon is legyen a gyermeknek önálló feladata. (játék elrakás,szennyes ruha kirakása) Amit már tud az oviban, azt kérjék/engedjék, hogy otthon is végezze el. Ebben az életkorban a tanulás játékba ágyazott ismeretszerzés. Az óvodában töltött napok minden perce tanulási folyamat a gyermek életében, hiszen az eddig leírtak mind megkövetelik a gyermektől a tanulást. Klasszikus értelemben nem tanulnak a gyermekek, de azóvodapedagógus, alkalmazkodva a gyermekek fejlettségéhez, a játék szituációkhoz, olyan játékos helyzeteket teremt, mely során újabb és újabb élmények nyomán bővülhet a kisgyermek ismerete. Alapvető tevékenységek a játékhelyzeteken belül a mese-vers, énekzene,ábrázolás, külső világ tevékeny megismerése (matematikai,környezetismereti tartalmak), vizuális nevelés, testnevelés. A gyerekek számára mindez kötetlen, érdeklődésétől függő. Sikere az óvodapedagógus motiváló készségén, a gyerekek érdeklődési aktivitásának múlik. Egyszerű mondókák, mesék, versek, énekek megismerése mozgással kísérve, bábbal, képekkel kísérve történik. A külső világ megismerésére a csoportszoba és az udvari játékok mind alkalmasak. Megismerik a színeket, számlálnak 3-as, 4 –es számkörben, megfigyelik az állatokat, élőlényeket, saját testrészeiket. A mozgásigény kielégítése minden életkorban fontos.A kiscsoportban elsősorban a természetes mozgásformák minél összerendezettebb kivitelezésére törekszünk (csúszások, mászások,járások, futások).

PRAKTIKUS ÖTLETEK

Mit tehet a szülő?

Beszélgessenek minél többet a gyermekkel. A vásárlásban, házimunkában, egy-egy utazásban, közös játékban, mesekönyv nézegetésben rengeteg lehetőség rejlik. Megismeri a különböző tárgyak, cselekedetek, munkások neveit. Számlálhat, különböző és azonos dolgokra felhívható a figyelme.Fontos: az élő beszéd, a személyes kommunikáció! Ha felelős szülőkén viselkedve, időben szeretnék megalapozni gyermekeik tanulási képességét, azt az anyanyelvi neveléssel kell kezdeni. Ehhez elengedhetetlen a minél több személyes, „élőbeszéd”. A TV, DVD és egyéb elektronikai eszközök hallgatása heti 1 óránál nagyobb időtartamban már káros! Helyette a közös játék, a mesekönyv nézegetése, beszélgetés,kirándulás, séta hatékonyabb fejlesztőeszköz, s minden szülő feladata.

KAPCSOLAT AZ ÓVODÁVAL

Minden intézmény törekszik a szülőkkel, családokkal való harmonikus kapcsolat kialakítására. Első lépése volt az első szülői értekezlet, a családlátogatás.

· A tanév folyamán szeptember- május közt- általában 2-3

alkalommal van „Szülői Értekezlet”. Ennek a fórumnak a célja a

közösséget érintő kérdések megvitatása. Kerülendő gyermekekről

egyénenként történő tájékoztatás, a személyiség jogok védelme érdekében.

· Erre a szintén tanévenként 2 alkalommal megtartott „Fogadó

óra” alkalmas. Itt csak az érintett gyermek szüleivel történik

személyes beszélgetés. Itt van mód tájékozódni a gyermek fejlődéséről. Érdemes fontolóra venni a pedagógusok segítő tanácsait. Mivel ők az első szakemberek, akik a gyermekkel találkoznak, igen jó érzékkel meg tudják állapítani, ha kicsi valamiben, lassabban, vagy eltérő módon fejlődik kortársainál. Segítségnyújtás lehetőségeit a kerületi Nevelési Tanácsadó és/vagy a szakértői Bizottságok szakemberei tudnak nyújtani. Érdemes mielőbb igénybe venni a segítséget. A korai, célzott fejlesztés sokkal hatékonyabb, mint az iskolai életkorban megkezdett„korrepetálások”

· Ma már általános gyakorlat, hogy az intézmények internetes elérhetőséget, honlapot működtetnek. Itt is minden közérdekű információ, és program megtekinthető.

· Sok óvoda szervez családi programokat, kirándulásokat. Ezek mindenképpen jó alkalmak az intézményes és a családi nevelés összhangjának megteremtésére, egymás megismerésére.

· A szülői segítségnyújtás elengedhetetlen az intézmények számára. Elmondható, hogy az a közoktatási intézmény, ahol a szülők segítenek a környezet alakításában, szépítésében,sikeresebben működnek.

A MÁSODIK ÉV, KÖZÉPSŐCSOPORT

ÚJRA AZ OVIBAN

A nyári szünet után a gyermekeknek újra be kell szokni az óvodai életbe. Ez már sokkal zökkenőmentesebben zajlik, mint az a kiscsoportban tapasztalható volt.

Visszaszoktatás

Szeptemberben visszakerül gyermeke abba csoportba, ahol egy évet töltött. A pedagógusok, társak ismerősek. Mégis néha, mintha „elfelejtődött” volna, amit előző évben tanult. A hosszú nyár után ez természetes. Az óvodapedagógusok tudják, ismerik ezt a helyzetet. Számítanak rá, és megfelelő módon készülnek is erre.

PRAKTIKUS ÖTLETEK

Mit tehet a szülő?

A gyermekükkel beszéljék meg, mikor megy ismét óvodába. Neki a nyári szünet beláthatatlan hosszúságú. Ahogy közeledik a nap, készítsék fel arra, hogy újra találkozni fog barátaival, társaival, az óvó nénikkel. Esténként beszélgessen a gyermekével, milyen jó is lesz az oviban, mi mindent lehet majd ott megint játszani.  A tartalmas nyár jó útravaló a gyermek számára. A szülővel töltött napok élményét szívesen fogja megosztani társaival. Szervezzenek a nyárra minél több gyermekprogramot (séták, kirándulások stb)

A KÖZÉPSŐ CSOPORTOS ÓVODÁS

A középső csoport életkori összetétele a 4-5 éves korosztály. A szocializáció terén ismét nagy változás történik a gyerekek életében. Elindul az első barátságok kialakulásának időszaka. Majdnem minden kisgyermeknek egy idő után állandó játszótársai lesznek. Egyre jobban ragaszkodnak barátaikhoz. Ezt néha túlzásba is viszik. (nem akarják megfogni más gyerek kezét, más mellé ülni). Az óvodapedagógusok feladata a közösség összekovácsolása, úgy erősíteni a baráti kapcsolatokat, hogy közben a csoport egységes közösségi érzését is elősegítsék. Kiemelten fontos feladat, elkezdeni a gyermekek konfliktuskezelési képességüket fejleszteni. Pozitív megerősítéssel hamar megtanulják a nézeteltérések kulturált megoldását.

PRAKTIKUS ÖTLETEK

Mit tehet a szülő? 

Segítse gyermeke baráti kapcsolatainak erősítését. Mutasson példát a más gyermekek elfogadására. Ha szülinapi zsúrt rendez, annyi gyermek meghívását tervezze, hogy abba a kedvenc barátok mellett más társak meghívása is lehetséges legyen.  Ebben az életszakaszban alakul ki a tágabb környezet elfogadásának, a toleranciának a képessége. A gondozás, önkiszolgálás terén még mindig nagy eltérés tapasztalható. A folyamatos magyarázattal, mintaadással egybekötött gyakorlási lehetőségekkel ezek az eltérések év végéig fokozatosan csökkennek.

Év végére:

 A gyermekek kis segítséggel, szinte önállóan öltöznek, gombolnak. A ruhájuk, cipőjük helyét tudják, igyekeznek segítséggel rendben tartani. Igény szerint öltöznek, vetkőznek, ha fáznak, vagy melegük van. A WC-t önállóan, igény szerint használják, kezüket alaposan körbemossák, szárazra törlik. Önállóan, vagy kis segítséggel fogat mosnak, tisztálkodó eszközeiket segítséggel tisztán tartják.  A környezetük rendjét irányítással, többnyire segítség nélkül helyreállítják (játékelrakodás).

PRAKTIKUS ÖTLETEK

Mit tehet a szülő? 

Legyen a gyermeknek feladata, ezt otthon is önállóan végezze el (hétvégén takarítás a játékos polcon), Amit már tud az oviban, azt várják el, hogy otthon is önállóan végezze. Ebben az életkorban a tanulás még mindig játékba ágyazott ismeretszerzés. Alapvető tevékenységek a játékhelyzeteken belül a mese-vers, énekzene, ábrázolás, külső világ tevékeny megismerése (matematikai, környezetismereti tartalmak), vizuális nevelés, testnevelés. Az óvodapedagógusok hetente úgynevezett kezdeményezéseket szerveznek. Ezek 1-1 műveltségterületet fognak át. Igyekeznek a gyermekekkel minél több szempontból megismertetni a környező világot. Egyre hosszabb meséket, verseket, énekeket hallhatnak és tanulhatnak, megismerik a népi mozgásos, táncos játékokat. Az óvoda közvetlen környezetét kisebb séták alkalmával ismerik meg. Gyakorolják a gyalogos közlekedés szabályait is. A mozgásnevelésben a torna jellegű gyakorlatok is szerepet kapnak. A testnevelés foglalkozáson kötelező részt venni. Év vége felé anyanyelvi játékokat játszanak, báboznak, dramatizálnak. Gyarapodik a szókincsük, nyelvtanilag egyre pontosabb mondatszerkesztést használnak. Matematikai ismereteik bővülnek: számlálnak 5-ig, megismerik a több- kevesebb, alacsonyabb magasabb fogalmakat. A környezetük védelmének lehetőségeit is megismerik. Egyre több házi és vadonélő állatot ismernek meg, tudják nevüket, élőhelyüket, hasznukat, kicsinyeik nevét. Tapasztalják az emberek munkáit (eladó, postás, orvos stb.) A játéktevékenységben előtérbe kerülnek a szerep-, és konstruáló építőjátékok. Néhányan már egyszerűbb társasjátékot (memória, képdominó) is szívesen játszik. ​

PRAKTIKUS ÖTLETEK

Mit tehet a szülő?

Továbbra is fontos a sok tapasztalat és ismeretszerzési lehetőség biztosítása családi, otthoni környezetben. Azok a gyermekek mutatnak jobb fejlődési ütemet, akik otthonról sok ismeretet, élményt hoznak.  A rohanó társadalom egyik hátránya az autóval közlekedés. Az intézmények nem tudnak minden programot, különjáratú autóbusszal megoldani. A közlekedésre nevelés otthoni alapjai nagy segítséget nyújtanak egy-egy óvodai kirándulás, séta megvalósításában (látogatás a könyvtárban, piacon, stb.) Ha a gyermek biztonsággal tud fel-, leszállni a járművekről a szülő kíséretében, akkor sokkal gördülékenyebben közlekedik a csoporttal is. Gyakoroljanak a gyerekkel gyalog, járművön közlekedni.

KAPCSOLAT AZ ÓVODÁVAL

A kiscsoportban megismert kapcsolattartási módokon kívül ebben a tanévben 1-2 nyitott napot is szerveznek az intézmények. Ezt a délelőtti időszakra szervezik. Lehetősége van a szülőnek megfigyelnie gyermekét a közösségben a különböző tevékenységek és feladathelyzetekben. Erre a lehetőségre előre készülnek a pedagógusok, a gyerekekkel közösen megbeszélik miként, és miért látják vendégül a szülőket.

PRAKTIKUS ÖTLETEK

Mit tehet a szülő? 

A gyermekkel mindenképpen meg kell otthon beszélni, hogy ki lesz bent a csoportban (apa, anya).  Azt is tisztázni kell, hogy ha vége a látogatásnak mi történik. Apa, anya dolgozni megy, és a gyerek marad az oviban, vagy együtt hazamennek.  A váltópapucs minden intézményben egészségügyi okokból kötelező.  A szülő ezen a napon „csak” megfigyelő. Nem szólhat bele a pedagógus módszereibe, nem fegyelmezheti, védheti meg a gyermekét. Igen nehéz feladat a szülőnek, óvónőnek, gyermeknek egyaránt.  A legtöbb intézményben alkalom van a nyitott nap után a tapasztalatok megbeszélésére is. Ezt mindenképpen érdemes igénybe venni. Sok minden megtudható gyermekükről. 

ÓVODAI ÜNNEPEK, ALKALMAK 

Fotózás- nem kimondottan ünnep, de mindenképp más szervezési módot igényel a pedagógustól, szülőtől egyaránt. Általában csoport, egyéni és testvérképeket készítenek. Igény szerint elő-, és utánrendelhető. Mikulás: általában zárt ünnepség, délelőtt látogat el a gyerekekhez. Apró ajándékot hoz, cserébe verset, éneket, rajzot vár a gyerekektől.  Karácsony: intézményenként változóan szervezik, csak gyermekekkel, vagy szülőkkel közös szervezésű is van. Általában énekelnek, verset mondanak a gyerekek. Apró ajándékot kapnak, amit haza is vihetnek, azzal együtt, amit ők készítettek a szüleiknek. Ekkor a csoportok is kapnak ajándékot, ezeket nem lehet hazavinni.  Farsang: Móka, és kacagás egész délelőtt. Tánccal, tréfás vetélkedőkkel, dínomdánommal. Húsvét: intézményenként változó szervezésben, általában vagy a csoportba hozza a nyuszi a csoki ajándékokat, vagy az ovikertben tojásvadászatot tartanak. A lényeg a nyuszi varázsa, a gyermekek öröme.  Anyák napja: Édesanyák köszöntése verssel, énekkel, virággal.  Nagyok búcsúja: Az iskolába menő nagycsoportosok intézményenként más és más szervezéssel búcsúznak az ovitól, társaiktól, óvó néniktől. Általában a középsősök búcsúajándékot készítenek, verssel, énekkel búcsúznak a nagyoktól. Évzáró: A csoportok kis műsor keretében vendégelik meg a szüleiket, családtagokat az oviban. Ekkor az év során tanult verseket, énekes játékokat, meséket elevenítik fel.  Egyéb: Sok óvodában szerveznek gyermeknapot, családi sportnapot, majálist, amelyre a szülőket, családtagokat is szeretettel várják. 

PRAKTIKUS ÖTLETEK

Mit tehet a szülő?

 A gyermekkel minden esetben meg kell beszélni, mikor és meddig lesz ott a szülő a programon, mi történik utána vele.  A nyitott programokra a kezdés előtt 10 perccel érdemes megérkezni. A gyermekek nagyon izgatottak ilyenkor, fontos, hogy láthassák szüleiket, egy puszi, ölelés, mindenképp megnyugtató, fontos a gyermeknek.  Az alkalomhoz illő ruha, cipő mindenképpen legyen kényelmes. Tudjon mozogni benne a kisgyermek.  Ha gyermekük megilletődik, nem szerepel, nem kell katasztrófaként megélni. Ez nem vizsga, csak egy lehetőség.

MIT JÁTSZUNK A GYEREKKEL A NYÁRI SZÜNETBEN? 

Egyszerűbb társasjátékokat, memória, kép dominó, ki nevet a végén stb.  Gyurma, festék, olló, ragasztó segítségével különböző dolgokat alkothatnak.  Labda, újságpapírgombóc a legjobb móka, még a szobában is.  Utazás, vásárlás, csupa „unalmas dolog”. Figyelem fejlesztés különböző szempont szerint (pl: hány kutyát láttál, míg elértünk a postáig? Szólj, ha szemüveges bácsit látsz! stb.)  Szógyűjtés: csak gyümölcsök/állatok/ szerszámok/ eszközök. Nehezítés: csak piros gyümölcs lehet, csak 2 lábú állat lehet, csak olyan szerszám lehet, ami éles, csak konyhai eszköz lehet.  „Ollóka”: a szógyűjtés mintájára képgyűjtés, képek kivágása különböző szempont szerint. Tökéletesen alkalmas erre a sok reklámújság.  Fejezd be a mesét! Ismert vagy ismeretlen meséhez befejezést találjon ki a gyermek.

AZ UTOLSÓ ÉV, NAGYCSOPORT

VISSZASZOKTATÁS 

A gyereke már, mint ismerős jön vissza szeptemberben az oviba. Már nagy, ennek ő teljesen tudatában van, ezt érdemes is erősíteni benne. Az elérendő cél, hogy betöltve a 6. életévét, biztonsággal kezdhesse meg az iskolai tanulmányait. 

PRAKTIKUS ÖTLETEK 

Mit tehet a szülő? 

 A gyermekünkkel beszéljük meg, mikor megy ismét óvodába. Ahogy közeledik a nap, készítsük fel arra, hogy újra találkozni fog barátaival, társaival, az óvó nénikkel.  Elevenítsék fel együtt, milyen óvodai szokásokra, szabályokra emlékszik még, mit szokott játszani, kik a barátai. 

A NAGYCSOPORTOS ÓVODÁS

A nagycsoport életkori összetétele a 5-6-7 éves korosztály. A szocializáció terén megint nagy változás történik a gyerekek életében. A kialakult barátságok megerősödni látszanak, de emellett erős önérvényesítési törekvések is előtérbe kerülnek. Kiemelten fontos a konfliktuskezelési képességük fejlesztése. Pozitív megerősítéssel rögzült szokássá érlelődik a nézeteltérések kulturált megoldásának képessége, a másság elfogadása, tolerancia.

PRAKTIKUS ÖTLETEK 

Mit tehet a szülő?

  Segítse gyermeke baráti kapcsolatainak mélyítését. Erősítse benne a más gyermekek elfogadásának képességét.  Ismerjen meg minél több gyermeket, felnőttet. Erre remek alkalmakat teremt a különböző gyermekeknek szervezett kulturális és sportprogramok kínálata. A gondozás, önkiszolgálás terén már csak kis eltérés tapasztalható. A folyamatos magyarázattal, mintaadással egybekötött gyakorlási lehetőségekkel ezek az eltérések év végéig fokozatosan eltűnnek 

Év végére: 

 A gyermekek önállóan öltöznek, legtöbbjük a cipőt is be tudja kötni.  A WC-t önállóan, igény szerint használják, kezüket alaposan körbemossák, szárazra törlik. Önállóan, fogat mosnak, tisztálkodó eszközeiket tisztán tartják.  A környezetük rendjét irányítással, kérésre, önállóan helyreállítják (játékelrakodás).  Szívesen vállalnak kisebb munkajellegű feladatot a közösségért.  Önállóan, késsel, villával is tisztán tud étkezni, folyadékot tölteni kancsóból.

PRAKTIKUS ÖTLETEK

 Mit tehet a szülő? 

 Otthon is legyen a gyermeknek állandó feladata, ezt önállóan végezze el, emellett kisebb megbízásokat adjunk neki (pl. locsolja meg a virágokat) Amit már tud az oviban, azt várják el, hogy otthon is önállóan végezze. Ebben az életkorban a tanulás játékos helyzetekben történő ismeretszerzés. Alapvető tevékenységek a játékhelyzeteken kívül a mese-vers, énekzene, ábrázolás, külső világ tevékeny megismerése (matematikai, környezetismereti tartalmak), vizuális nevelés, testnevelés. Az óvodapedagógusok hetente kezdeményezéseket, valamint a gyermekek számára kötelező részvétellel foglalkozásokat szerveznek. Ezek 1-1 műveltségterületet fognak át. Igyekeznek a gyermekekkel minél több szempontból megismertetni a környező világot. Egyre hosszabb, és bonyolultabb szerkezetű meséket, verseket, énekeket hallhatnak és tanulhatnak, gyakorolják a népi mozgásos játékokat, táncos lépéseket. Az óvoda közvetlen környezetén kívül távolabbi séták alkalmával ismerik meg a tágabb környezetüket is. Gyakorolják a gyalogos és járműveken való közlekedés szabályait is. A mozgásnevelésben a torna jellegű gyakorlatok nagyobb szerepet kapnak. A testnevelés foglalkozáson kötelező részt venni. Év során folyamatosan anyanyelvi játékokat játszanak, báboznak, dramatizálnak. Gyarapodik a szókincsük, nyelvtanilag egyre pontosabb mondatszerkesztést használnak, cél a helyes kifejezőkészség kialakítása. Matematikai ismereteik bővülnek: számlálnak 6 10-ig, megismerik a több- kevesebb, alacsonyabb-magasabb fogalmakat, bontás, pótlás műveletét végzik eszközökkel. A környezetük védelmének lehetőségeit is megismerik, gyakorolják (őszi lombgyűjtés, ültetés, csíráztatás tavasszal). Egyre több házi és vadonélő állatot ismernek meg, tudják nevüket, élőhelyüket, hasznukat, kicsinyeik nevét. Tapasztalják az emberek munkáit A játéktevékenységben a szerep-, és konstruáló építőjátékok mellett lényeges helyet foglal el a bonyolultabb társas-, és logikai játékok. Saját maguk is találnak ki szabályjátékokat.

PRAKTIKUS ÖTLETEK

 Mit tehet a szülő? 

 Életkorának megfelelő, sokoldalúan használható játékokat biztosítson gyermekének. Fontos, hogy a gyermek kiélhesse kreativitását, fantáziáját a játék során. Célszerű „okos játékokat” vásárolni.  Fontos szerepet töltsön be a gyermeke mindennapjaiban a könyv. Tapasztalja, hogy könyvekből, újságokból hasznos, érdekes ismereteket lehet szerezni.  Sok „holtidő” kitölthető anyanyelvi játékokkal, keressék, és használják ki ezeket az alkalmakat.  A házimunka során minél több logikai gondolkodásra késztetheti a gyermeket (pl. itt van két alma, de öt kéne a sütihez. Mennyi almát kellene még kivenni a kosárból?)  Legyen feladata a gyereknek, melyet mindig el kell végeznie. Feladattudata, feladattartása stabilizálódik ezáltal. (pl. fürdés előtt rendet kell raknia a szobájában.). 

ISKOLAÉRETTSÉG KRITÉRIUMAI 

Testi vagy biológiai kritériumok  Hat éves korára egy gyermek kb. 110-120 cm magas és 20 kg. Természetesen ettől lehetnek eltérések, viszont fontos, hogy ha a gyermek súlya jóval az átlag alatt marad, felmerülhet, hogy bírni fogja-e az iskolával járó megnövekedett terhelést. Persze a szülők testméretei is befolyásolják a gyermek testtömegének alakulását, tehát ezt is mindenképpen figyelembe kell venni.  A gyerek teste megnyúlik, karcsúbb lesz, és eltűnik a kisgyermekekre jellemző pocak, tehát alakváltozáson megy keresztül.  Megkezdődik a fogváltás. Ez az idegrendszer megfelelő érettségéről nyújt tájékoztatást.  Fontos a jó egészségi állapot, a jó fizikai erőnlét, ami az iskolatáska cipelése és az egyhelyben ülés miatt fontos.  Testi szükségletei kielégítését késleltetni és irányítani képes (evés, ivás, wc)  Egyértelműen eldönthető a gyermek jobb- vagy balkezessége (ezen kívül fontos arra is figyelni, hogy a gyermeknek ugyanaz a lába, szeme és füle-e a domináns, amelyik kezével a ceruzát használja).  A gyermek mozgása összerendezett: tehát például nem okoz neki gondot a lábujjhegyen-, sarkon- vagy külső talpélen járás, a páros vagy fél lábon ugrálás vagy a fej emelgetése hason- vagy háton fekvés közben. Ezen mozgások pontatlan, hibás kivitelezése szintén idegrendszeri éretlenségre utal.  A gyermek finommozgása is összerendezett: képes a váll, a csukló, az ujjak független mozgatására. Ügyesen fogja a ceruzát, tud cipőt kötni, jól használ olyan eszközöket, mint pl. az olló, vagy az evőeszközök.  Jó az egyensúlyérzéke: pótkerék nélkül biciklizik, egyedül hajtja a hintát. II. Értelmi és képességbeli kritériumok  A gyermeknek megfelelő tisztaságúak a beszédhangjai, folyamatosan, gazdag szókinccsel, a nyelvtani szabályok használatával fejezi ki magát. A gyermek beszédhibájával, annak korrigálásával kapcsolatban érdemes kikérni az óvodai logopédus véleményét.  A jól rögzíthető, tartós figyelem elengedhetetlenül fontos az iskolába lépéshez. Az iskolába készülő gyerek legalább 20 percig legyen leköthető rajzolással, feladatlappal. A gyereknek feladatvégzése során ne legyen már szüksége állandó külső kontrollra, figyelmeztetésre. Annak a gyermeknek, akinek nehéz összpontosítania, figyelme könnyen elkalandozik sokkal nehezebb lesz az órán való odafigyelés és az ismeretek megszerzése is.  Emlékezetében mind a befogadás, mind a tanultak későbbi felidézése elvárható tőle. Tehát rövid- és hosszú távon is emlékeznie kell mind látott, mind pedig csak szóban közölt információkra. Például nem okoz neki gondot versek, rövid mesék megtanulása és elmondása.  Gondolkodásában fontos, hogy elvontabbá váljon, mint a korábbi években: felismerje a rész-egész viszonyát, képes legyen a lényeg kiemelésére, összefüggések meglátására, következtetések levonására, ítéletalkotásra.  Biztos legyen az alak-háttér megkülönböztetésében: ez azt is jelenti, hogy el tud vonatkoztatni a zavaró körülményektől és ki tudja választani a számára fontos információt.  Ismeri a saját testét, biztonsággal tájékozódik rajta: tisztában van testrészei nevével és helyével.  Jól tájékozódik a térben és a síkban, tisztában van az irányokkal (fent, lent, előtt, mögött, között, felé, bal, jobb, stb.) Ez fontos lesz a későbbiekben például a p-b, d-b betűk felismerésében, megkülönböztetésében, az írás és olvasás irányának kialakításában.  Képes soralkotásra, sorminta folytatására.  Tízes számkörben eszközzel biztonságosan számol. Ismeri a kisebb-nagyobb, több-kevesebb fogalmát.  Széleskörű ismeretekkel rendelkezik az őt körülvevő világról. Ismeri a személyes adatait: családtagjai nevét, lakhelyét. Tisztában van az évszakok, a napok, és napszakok nevével, azok váltakozásával. III. Pszichikus és szociális kritériumok  A gyermek várja az iskolát, készül rá, és ez a játékában, tevékenységében is megjelenik.  Érzelmileg kiegyensúlyozott.  Alkalmazkodik a szabályokhoz. Ezzel együtt nő a fegyelmezettsége, majd a figyelme is.  Képes megfelelő kapcsolatok kialakítására mind felnőttekkel, mind gyerekekkel. Igénye van arra, hogy közösségben legyen, és hogy oda be tudjon illeszkedni. Vannak barátai, és képes a közösség szabályaihoz igazodni.  Együttműködik és kitartó a feladatok elvégzésében: nem hagyja őket félbe. Kialakult a feladattudata. Megérti, hogy bizonyos feladatokat akkor is el kell végeznie, ha nincs hozzá kedve, fáradt vagy szívesebben játszana.  Önfegyelemmel rendelkezik, szükségleteit képes késleltetni: nem akar mindent azonnal, tud várni. Vagy például mozgási igényét legalább olyan mértékben képes kordában tartani, hogy ez a feladathelyzetekre és a fegyelmezettségre ne legyen negatív hatással.  Szembe tud nézni azzal, hogy valami nem sikerül rögtön. Nem veszíti el a kedvét, ha valamit ki kell javítania. Mer és akar újra és újra hozzáfogni egy-egy feladathoz. Nem esik kétségbe, ha nem az övé a legszebb rajz, vagy a legtökéletesebb munka  Elfogadja a felnőtt irányítását, szót fogad neki. Képes rá, hogy a felnőtt (a tanító) által kijelölt tevékenységet előbbre valónak tekintse minden más tevékenységnél. Ugyanakkor bizalommal fordul a felnőtt felé, és segítséget kér, ha arra van szüksége. 

PRAKTIKUS ÖTLETEK

Mit tehet a szülő?

 Mivel a gyermek az iskolába lépés előtt – valószínűleg – 3-4 évig óvodába járt, és sokszor az óvónőkkel több időt töltött, mint a szüleivel, fontos, hogy ők hogyan látják a gyermek fejlődését. Ugyanis ők látják a gyermeket többet közösségben, és ők tudják, hogy a többiekhez képest milyen lemaradásai vagy kiemelkedő képességei vannak. Valószínűleg a gyermek szociális érettségéről is objektív képet képesek alkotni, amit a szülőknek érdemes figyelembe venniük.  Egy-egy képességben való hiányosság vagy tökéletlenség még nem jelent iskolaéretlenséget, nem teszi lehetetlenné a tanulást, de kisebb-nagyobb zökkenőket okozhat. Viszont ha több területen teljesít gyengén a gyermek, felmerül az iskolaéretlenség gyanúja. Az óvodapedagógussal való konzultáció során lehetőség van kérni a Nevelési tanácsadó „iskolaérettségi vizsgálatát”  Csak indokolt- óvodapedagógus, és /vagy Nevelési Tanácsadó szakembereinek javaslatára tartsa még egy évet óvodában a gyermeket. Ne a kényelmi szempontok, hanem a gyermek fejlettsége legyen az irányadó.

ISKOLAVÁLASZTÁS

 Szinte azonos az óvodaválasztással foglalkozó résszel. Mindenek előtt az iskola megközelíthetőségét, körzetességet érdemes mérlegelni.  A nyitott napok, iskolakóstolgató programok kiváló lehetőség megismerni a leendő tanítókat. Szintén fontos a tanító személyisége, de most már érdemes a gyermeket is magunkkal vinni. Fontos, hogy a tanító ne csak a szülőnek, hanem a gyermeknek is szimpatikus legyen. A tanuláshoz való viszony kialakulásában kulcsfontosságú a szimpátia.  Tanítási, tehetséggondozási, felzárkóztatási-megsegítési lehetőségeket biztosít-e az iskola.

AZ ISKOLAI BEIRATKOZÁSHOZ SZÜKSÉGES IRATOK

 Az óvodai szakvélemény.  Ha vizsgálta egyéb szakember, akkor az iskolaérettségi szakvélemény.  Kerületenként változó, van ahol előzetes iskolai jelentkezési lap szükséges, más kerületekben, településeken 2befogadó nyilatkozatot”kérhetnek.  Készséggel adnak felvilágosítást az önkormányzatokon dolgozó, oktatásüggyel foglalkozó szakemberek is. A helyi rendeleteket, módosításokat is naprakészen ismerik, így korrekt, érthető felvilágosítást adnak személyesen és telefonos érdeklődésre is.  A gyermek és a szülő okmányai (lakcímkártya, személyi igazolvány) 

ISKOLAÉRETLEN A GYERMEK

Amennyiben a különböző szakemberek javasolják a még egy év óvodai nevelésben való részvételt, érdemes megfogadni a tanácsot. Mivel az iskolaérettségi kritériumok eléggé összetettek, az egyéni mérlegelés sokat számít. Van olyan kisgyerek, aki nagyon okos, de lelkileg nehezen viseli a változásokat, vagy a kudarcot. Ez is egy fajtája az iskolaéretlenségnek. Az óvodában maradó gyermekek nem tekinthetők butának, csupán valamely területen lassabban,kortársaiktól eltérő módon fejlődnek. Ezeknek a gyerekeknek a legtöbb óvodában biztosítható a differenciált, célzott részképesség fejlesztés. Erről a lehetőségről érdemes tájékozódni az óvodapedagógusoknál, óvodavezetőnél. 

A SAJÁTOS NEVELÉSI IGÉNYŰ GYERMEK

Azok a kisgyermekek, akiknek fejlődésüket veleszületett, vagy születésük után bekövetkezett tényezők lassítják, hátrányosan befolyásolják, sajátos nevelési igényű gyermekeknek nevezzük. A véleményt csak speciális szakemberekből álló Szakértői Bizottság állíthatja ki. Ellátásukat egyre több óvoda és iskola vállalja fel, integrált nevelés és oktatás keretén belül. Előnyös ez mind az ép fejlődésmenetű, mind pedig a sajátos nevelési igényű gyermekek számára. Az integrált intézményben tanuló gyerekekben sokkal hamarabb kialakul és rögzül a tolerancia, a másság elfogadásának képessége, jobb teljesítményt nyújtanak a szociális érzékenység, a segítőkészség terén. A sajátos szükségleteket speciális szakemberek bevonásával biztosítják az intézmények (gyógypedagógusok, terapeuták, konduktorok) az egyes gyermekek igényei szerint.

Óvodai beszoktatás – segítő könyvek, segítő mesék:

Janikovszky Éva: Már óvodás vagyok;
Szepes Mária: Pöttyös Panni az óvodában;
Finy Petra: Az ovi-ügy;
Bartos Erika: Anna és Peti: Irány az óvoda!,
Vackor az óvódában; Óvoda az őserdőben; Első nap az óvodában.- Diafilmek
Csesznák András – Csesznák Verka: Lapibaba oviba megy

Mit csináljak vele otthon?… Mit csináljak vele, hogy nyugodtan végezhessem a dolgomat?… Hogyan bírjam rá, hogy egy kicsit csendben legyen? …hogy ne rohangásszon ki percenként, hogy ő most unatkozik?” „Kapcsold be a TV-t!…Mit szeretnél nézni, válassz ki egy DVD-t!…Nézd meg újra azt a filmet!

Elcsendesedik minden, a háttérből, meszsziről szól a film. A gyerekek végre a TV előtt ülnek. Szemük előtt felfoghatatlan gyorsasággal elkezdenek peregni a képek, változnak a helyszínek, váltják egymást a szereplők. Képzeletüket, érzéseiket, önindította örömteli mozgásaikat, gondolataikat rabul ejti, betölti, aztán „szinte észrevétlenül” kisajátítja, ellehetetleníti, kifosztja, átírja, én-idegenné teszi a képhalmaz. Ha valaki megszólal a nézőközönségből, netán kér valamit, vagy mozog, a többiek azonnal leintik, mert zavaró. Senki senkire nem néz, nem is látják egymást, megszűnnek az érintések, az odafordulás, a beszélgetés, a kérdezés. Minden gyorsan történik, nem lehet lemaradni… Közben pedig fárad a szem, „kisül” az idegrendszer, kiszikkad a lélek.

Hogy mi a jó benne? Mozog, beszél, színes, fülbemászó a zenéje, olykor aranyos. De a történet a maga teljességében meg sem jelenik.
Van néhány mozzanat, amit a gyerekek felfognak, megértenek, aztán a gyorsaság okán megint „lemaradnak”, majd újra elkapnak egy pillanatot, amit képesek megfogni, feldolgozni, de a történet első látásra nem áll össze. A filmekből hiányzik az idő: a látásra, a meghallásra, felfogásra és megértésre. A képek nem kialakulnak, hanem fényképekké válnak, mozdulatlanná merevednek, ami feldolgozási idő, hely és energia hiányában így is marad. Az emlékezetbe való visszakerüléskor, felidézéskor vagy akár „véletlenszerű helyzetekben” villannak be ezek a rigid, merev képek, lefagyasztják az adott mozgást, ellehetetlenítik a velük való munkát, felesleges és idegen ballasztanyagot képeznek a személyiségben.
Végső soron elnyomják azt a hihetetlen gazdag belső, csodálatos világot, amivel minden gyermek rendelkezik.

A gyerekek az óvodáskorban képekben gondolkoznak, képeikhez az „anyagot” azokból a mesékben is használatos ősi képekből merítik, amellyel minden gyermek rendelkezik, intellektuális kapacitástól, egyéb nehézségektől függetlenül. A gyerekek szeretik megmozgatni saját belső képeiket, azokat lassan, lépésről- lépésre felépíteni, gazdagítani, színesíteni, lendületbe hozni. A képekhez és a mozgáshoz emlékek, érzések társulnak, „hőmérsékletük lesz”, emberivé válnak, és azt az élményt adják a gyerekeknek, hogy belső világukat széppé tudják varázsolni, képekkel, érzésekkel feltölteni, és az mind az övék. Nem szorulnak rá külső képekre oly mértékben, amennyire ezt egy film elárasztó képi világa teszi. A túl sok „előre gyártott” kép, (akár mozgókép, akár mesekönyv- kép vagy előrenyomtatott séma-rajz) megbénítja a kreativitást, a gyermeki kifejezésmód szabadságát, és állandó elvárásokat támaszt felnőttes tökéletességével a gyermek bontakozó grafikus kifejezésmódjával szemben.
A kész képek láttán minden gyerek nagyon jól tudja, ő OLYAT! nem tud rajzolni, ezért sokszor meg sem próbálja, vagy örökké elégedetlen saját rajzával, és inkább a felnőtteket kéri meg, hogy rajzoljanak neki. Nehezen fogadják el, hogy az a rajz, amit ők rajzolnak, az a maga nemében tökéletes, a sajátjuk, semmilyen más rajzzal össze nem téveszthető. A túl sok előre gyártott képpel, színezőkkel, sémákkal teli, „rajzolni tanító” foglalkoztató füzetekkel, könyvekkel egysíkúvá, színtelenné és unalmassá válik a rajzolás, a belső élmények megoszthatósága minimálisra csökken.
Reményeink szerint minden édesanya és óvónéni tudja, hogy a szárnyaló fantázia csak a sémarajzok és színezők nélküli világban mozdul meg. A belső képkidolgozás lehetősége adja alapját a helyzetek megértésének, a „képben levésnek”, a kreatív megjelenítési módnak, a gondolkodás rugalmasságának, az összefüggések felismerésének. Mindez tökéletes előkészítője a majdani iskolai helyzetek átlátásának, a szisztematikus szó -, és mondatépítkezésnek, a történetmesélésnek és fogalmazásnak, a matematikai és logikai képességek elsajátításának.

A TV helyzet „szociális analfabétává” teszi a gyermekeket, végső soron magányosságra ítéli őket azzal, hogy kiemel a családi történésekből, megfoszt a szeretet megnyilvánulás ezernyi apró jelétől, aminek következtében lassan kihűlnek. A szeretetteljes megnyilvánulások megtapasztalásának hiányában nincs minta a gyengéd kapcsolatkezdeményezésre, a viselkedésben megjelenik a szögletesség, a darabosság és a durvaság. Ha kilépnek ebből a magára hagyatott világból, nehezen találnak utat a társakhoz, testvérekhez, erőszakosan, vagy bohóckodva keresik a figyelmet, ami miatt az óvodában, iskolában hamar megkaphatják a beilleszkedési nehézséggel küszködő gyerek „priuszát”.

Higgyünk és bízzunk abban, hogy minden gyermek örömmel ajándékozza oda belső kincseit, ha a felnőtt szeretettel fordul felé, ha elfogadja a maga egyediségében. Minden belső kép kincs, és a gyerekeknek mindenre van saját képük! Ezek a képek a maguk gyermeki természete szerint nincsenek teljes fedésben a külső realitással, de tökéletes megegyezést mutatnak a gyermek belső realitásával. Gondoljunk a felnőtt számára elképzelhetetlen színű, formájú dolgokra, vagy akár az össze nem illő dolgok gyermeki összefüggésbe hozására, mint pl. a sárgatörzsű pillangófára, amit az írás illusztrációjának is választottam.

Varázslatos világ bontakozik ki a szemünk előtt, ha elfogadjuk ezt a gyermeki ajándékot minden realitáshoz közelítő - kényszerítő próbálkozás nélkül, minden javító szándékú megjegyzés, bírálat nélkül. A mi ajándékunk pedig az a felnőtt öröm, amit a gyermekek bizalmában megélünk.

Dr. Neuwirth Magdolna országosan ismert gyermekneurológus elemzése neurológiai szempontból a tévézés kisgyermekekre kifejtett hatásáról így írt:

A neurológiai szakrendelőben megjelent gyermekek közel 50 százaléka nem szervi beteg, hanem érzelmileg labilis, pszichésen feszült, mely gyakran szervi panaszokban nyilvánul meg (hányás, hasfájás, étvágytalanság). Néhány kisgyermek időnként furcsa grimaszokat, mozdulatokat végez, nyugtalanul futkározik, egy pillanatig nem tud megülni, nem foglalkozik egy tárggyal kitartóan. Az orvos a vizsgálatok során nem talál szervi bajt, de észleli, hogy a kisgyermek izgatott, feszült, „pörög”. A gyermekek napi programja rendszerint riasztó. Kevés a pihenés, a nyugalom, a csönd és az egészséges testmozgás, ugyanakkor az információszerzés meghaladja az életkornak megfelelő mértéket.

A kisgyermek is sok érdekes dologgal ismerkedhet meg a jól megválogatott műsorokból. Előfordul azonban, hogy nincs annyi ismerete és tudása, hogy könnyedén beilleszthesse és értékelhesse a látottakat. Így az érdekes műsor is okozhat feszültséget, az ijesztő pedig félelmet és szorongást kelthet.
Nem elhanyagolható az sem, hogy TV nézés közben folyamatosan több tízszeres és százszoros hang és fényinger éri a gyermeket, melyet szorozzunk a tv nézés időtartamával. De a háttér-tévézés vagy a gyerekszobába beszűrődő esti film hangjai is nagy mértékben zavarják sok kisgyermek nyugalmát, amelyek számos tünetet okozhatnak.

A feszült, felhúzott idegrendszer sokáig nem tud ellazulni, nem jön álom a gyermek szemére, éjjeli felriadások jelentkeznek. Esetleg has és fejfájásról, szédülésről panaszkodik, félve kapaszkodik a szülőbe, Nem tudja kipihenni magát, nyűgös ingerlékeny, szeszélyes. Nem marad egyedül a szobában, fél a sötéttől, fél hogy elhagyja a szülő. A szülő nem tudja mire vélni a tüneteket. Vagy ingerült lesz, büntet, vagy kiszolgálja a gyermek vágyait nagyobb mértékben, mint kellene, s jönnek a további bonyodalmak.

A média által készen kapott ismeretek helyett a gyermek fejlődése szempontjából értékesebb az elmondott mese során meginduló fantázia, a séta közben látott tárgyak és személyek, események közvetlen tapasztalása (pl. kirándulásnál állatok, növények, tájak megismerése). A szeretetteljes családi környezet, a szülők odafigyelése, a kérdésekre adott válasz, vagy közös „munka” a háztartásban különösen emlékezetessé teszi az eseményeket a gyermek számára.

Ajánlom, elemezzük saját és gyermekünk napirendjét, lesz rajta alakítani való. Fontos a kenyérkereset, a házimunka, de a legfontosabb, hogy szánjunk gyermekünkre naponta legalább l/2- l órát, amikor mesélünk neki, sétálunk vele, közben beszélgetünk. Időt nyerünk, ha bevonjuk a házimunkába, még a piciket is , ahogy azt a nagycsaládosoknál látni. A gyermekek segítőkészek, s a közös munkából sokat tanulnak. Ne sajnáljuk rá az időt és vesződséget!

A televízió pedig kerüljön a helyére. A gyermek csak válogatott műsort nézzen, de naponta legfeljebb félórát. Tudatosan tervezzük meg napjainkat bevonva a családtagot, barátokat! A gyermek boldogabb és nyugodtabb lesz, s ritkábban kell orvoshoz, pszichológushoz fordulniuk.

 Tipp: hagyjuk a lurkókat elmélyülni a játékban, mesekönyv lapozgatásban. Igyekezzünk életkornak megfelelő meséket választani, még akkor is, ha a nagytestvér miatt hajlamosak vagyunk "komolyabb" könyvekhez nyúlni. Szerencsére van már néhány olyan közkedvelt, kisgyermekeknek szóló mesekönyv, melyeknek bájos figurái már társasjátékon is megelevenednek,ezzel is segítve a feldolgozás folyamatát. Érdemes igénybe venni ezt a lehetőséget is, a tévét pedig toljuk inkább a sarokba...

10 gyakorlati tanács – hogyan neveld akaratos gyermeked

Az akaratos gyerek nevelése – tíz gyakorlati tanács

Úgy érzed, akaratos a gyereked? De hiszen ez nagyszerű! Bizony ám, hogy nagyszerű, hiszen, ha egy önfejű gyereket okosan és megfelelően nevelünk, igazán karizmatikus felnőtt válhat belőle. Olyan valaki, akinek a benső ereje, önbizalma és tartása megóvja attól, hogy a nagy többség a saját akarata alá gyűrje. Ha a szülő nem ragaszkodik ahhoz, hogy megtörje ezt az akaratot, igazi vezetők lehetnek belőlük.

És hogy hogyan is kezeld okosan az akaratos gyereket? Álljon itt hozzá tíz gyakorlati tanács:

1. Hatalmi harcok helyett vezessetek be közösen lefektetett szabályokat!
Így nem te leszel a rossz, ha azt mondod: Először a házi feladatot kell megcsinálni, csak utána nézhetsz mesét! Ha előre megbeszélitek, hogy nálatok ez a szabály, akkor tudni fogja a gyerek, mihez tartsa magát, nem lesz alapja a hatalmi harcmodor beindításának.
2. Egy akaratos gyerek számára fontos, hogy főnöknek érezhesse magát!
Hát add meg neki a lehetőséget erre. Teremts olyan helyzeteket, ahol igenis lehet főnök, ahol ő mondhatja meg mit és hogyan akar tenni. (Az esti rutin a vacsora, fürdés, elrámolás, fogmosás, esti mese. Hadd döntsön ő, mivel kezdi a sort.) Természetesen csak olyan keretek között tegye ezt, amit te is megfelelőnek tartasz (azaz a fogmosás a vacsora után van). Ezzel a módszerrel remekül lehet felelősségvállalást tanítani nekik: a saját döntéseik eredményeit tapasztalhatják, legyenek azok jók vagy rosszak. Egy akaratos gyerek úgysem fogadja el, hogy valami csak azért olyan amilyen, mert te, szülő azt mondod neki. Saját magának kell megtapasztalnia. (Ha a rendrakással kezdi, utána már csak a jó dolgok maradnak hátra, ha viszont a végére hagyja, akkor sem fogja senki elvégezni helyette.)
3. Kínálj föl neki választási lehetőségeket!
Ha parancsokat osztogatsz, több, mint valószínű, hogy ellenkezni kezd. Zsigerből. Ha viszont választási lehetőségként tálalod a helyzetet, úgy fogja érezni, hogy ura a saját életének. Hogy saját döntéseket hozhat. Pl. ha indulnotok kell a boltba, de ő teljesen belefeledkezik a játékába, kérdezd meg tőle: Most induljunk, vagy inkább 15 perc múlva? Később? Oké, de ha így döntöttél, akkor 15 perc múlva el is indulnunk! Ha pedig akkor sem akar, mondd neki, hogy ez az ő döntése volt.
4. Hagyd, hogy a saját teste fölött ő rendelkezhessen!
Tipikus eset: anyuka ragaszkodik hozzá, hogy a gyerek sapkát vegyen föl, mert kint hideg van. Gondolj csak bele: teljesen érthető, hogy nem akarja felvenni a sapkát, érthető, hogy ragaszkodik az igazához hiszen bent meleg van, a teste azt mondja neki, hogy nincs szükség további melegítésre. Persze te, felnőtt tudod, hogy kint hideg lesz, de neki nehéz ezt a benti melegből elfogadnia. Ahelyett, hogy semmibe vennéd a teste által diktált érzéseit (most meleg van) és ráerőltetnéd a (te szempontodból teljesen jogos) akaratodat (Márpedig addig nem indulunk el, míg fel nem veszed a sapkádat!), próbáld meg elérni, hogy saját akaratából hozza meg a megfelelő döntést: Rendben, akkor ne vedd föl a sapkát, de berakom a táskámba, és ha úgy érzed (!), hogy fázol, fel tudod majd venni.
5. Ne szégyenítsd meg!
Az előző példánál maradva, ha már kint vagytok a hidegben, nyilvánvalóan fázni fog a füle és fel akarja venni a sapkát. Viszont így a saját döntést hozza meg, nem kell megszégyenülést éreznie, mert nem neki (a teste által diktált érzéseinek) volt igaza, hanem az okosabb felnőttnek. Ilyenkor kell aztán a szülőnek visszafognia az Nem megmondtam?!, Ugye igazam volt?, Máskor majd hallgatsz rám, ugye? típusú mondatokat. Ezek nem tanítanak semmire, csak igazolják a szülő jogosságát és egyben földbe döngölik a gyerek érzéseit. Míg ha hagyod, hogy a saját döntését hozza meg, azzal megtanítod neki, hogy nincs abban semmi rossz, ha új információk alapján megváltoztatja a véleményét.
6. Hallgasd meg az ő érveit is!
Sokszor mi felnőttek olyan biztosak vagyunk az igazunkban. Hiszen idősebbek vagyunk, tapasztaltabbak. De ha a gyerek ragaszkodik valamilyen gondolathoz, az azért van, mert meg van győződve az igazáról. Lehet, hogy számunkra nem elfogadható az érvelése, de valami mégiscsak arra ösztönzi őt, hogy higgyen benne. Ha nem hallgatjuk meg az ő okfejtését, soha nem fogjuk megtudni, mi ez a valami. Elég, ha csak leguggolunk hozzá és nyugodtan, annyit mondunk: Oké, értem, hogy nem akarsz még fürdeni. El tudod mondani miért? És csak hallgassuk meg. De ne csak színlelve, hogy túlessünk rajta, és aztán beparancsolhassuk a kádba, hanem valóban odafigyelve rá. Ha a számára fontos dologokban meghallgatjuk őt, akkor talán akkor is elmondja majd a gondolatait, ha a mi számunkra fontos dologról kérdezzük (igen, igen, erről már írtam, de hát ez a vesszőparipám)
7. Képzeld magadat az ő helyzetébe!
Szituáció: megígérted a gyerekednek, hogy megvarrod az elszakadt kedvenc játékát, de nem jutott rá időd. Számodra ez egy a nyolcvankét napi teendő közt, és tényleg nem jutott rá időd, energiád. Ilyen bizony mindenkivel előfordul. A gyereked számára viszont nincs nyolcvankét fontos dolog, neki a megvarrt plüssállat a legfontosabb. Érthető, hogy csalódott és mérges rád. Ilyenkor kérj bocsánatot (!), hogy nem tartottad be az ígéretedet, nyugodtan magyarázd el a gyerek szintjén, hogy miért nem tudtad megtenni, majd ígérd meg, hogy legközelebb mindent megteszel, hogy sikerüljön megtartani az ígéretet. És tegyél is úgy!! Hidd el, nem leszel kisebb a gyerek szemében, csak emberibb és elfogadhatóbb. Szerethetőbb, tisztelhetőbb.
8. Fogadd el gyereked érzéseit!
Természetesen vannak szabályok, amiket be kell tartani. Ha ezek tisztázottak, akkor joggal elvárhatók – a család összes tagjától, a szülőket is beleértve! De attól, mert a szabályok léteznek, még nem kell szeretni is azokat. A gyerekek is nyugodtan kinyilváníthatják az érzéseiket és véleményüket. Ezáltal aztán feszültségtől is megszabadulhatnak, amit egyébként a hatalmi harcokba fektettek volna.
9. Ne hagyd, hogy a nevelés a kapcsolatotok rovására menjen!
A veszekedés kellős közepén a gyerekek semmit nem tanulnak. Ugyanúgy, mint mi, felnőttek, ha felmegy a pumpa, olyat teszünk vagy mondunk, amit nem gondolunk át. Ilyenkor a gondolkodó, elemző, összefüggéseket tisztázó része az agyunknak begubózik. Próbáld meg elkerülni az elfajuló veszekedéseket, még ha ilyenkor neked is kell okosabban viselkedned. Hidd el, nem kell mindig bizonyítanod az igazadat! Sokszor az állandó nevelésben, jót akarásban nem látjuk meg, hogy pont a legfontosabb vész el: a meghitt kapcsolat a gyerekünkkel. Próbálj meg rugalmas lenni, tartsd észben, hogy a legfontosabb a szoros kötődés a gyerekeddel, a kölcsönös szeretet és tisztelet.
10. Tartsd tiszteletben a gyerekedet – és ezt mutasd is ki!
A legtöbb akaratos gyerek a tisztelet kivívásáért harcol. Ha ezt megadod neki, sokszor elvész a harc kirobbanásának igazi okozója. Mint minden emberi kapcsolatban, itt is oly sokat számít, ha az illető úgy érzi, hogy megértik őt! Ha olyan helyzet áll elő, ami szerinted nem elfogadható (piros tüllszoknyában akar temetésre menni), attól még mutathatsz ki együttérzést a gyereked felé: Sajnálom, szívem, hogy nem tudod ezt a szoknyát most felvenni, pedig értem én, hogy nagyon szeretnéd. Tudod mit? Berakjuk a táskába, és ha vége a temetésnek, utána felveheted, rendben így?
Írta: Hanula Erika

https://www.facebook.com/Aprajafalva-617295805389964/?__tn__=kC-R&eid=ARD7uD5oTZMXPqAPoewaLBhl13FZtSaZJTxsCukeZygwVkv3qo-r7ViqPVqohm0FOOrU0ePyE1lVL-8e&hc_ref=ARQVNBte_YLBtPGJHtsv_0K9JtJDbaYFhlXofbCtYtMpTMhyQCr_1cvxnLmiPRqamH8&fref=nf

http://www.csaladinet.hu/hirek/gyerekneveles/gyerekirodalom_hangos_mesek/26133/egy_konyv_aminek_minden_gyerek_orul

//okosjatek.hu/logico_jatek?gclid=CjwKCAjwwbHWBRBWEiwAMIV7EzzFp5F4BU81SeShLns69K_EKM-JnjM-J6OW4z_3usIUXtDkplu59xoC_S8QAvD_BwE

http://www.jatekliget.hu

https://www.jatekfarm.hu/crayon-rocks?utm_source=ListaMester&utm_medium=email&utm_content=JF+resp+ovi+Djeco+fejleszt%C5%91&utm_campaign=JF+%C3%93vod%C3%A1k&utm_date=2018-09-26+08%3A21%3A41

https://aranykapuzenekar.wixsite.com/aranykapuzenekar

https://www.facebook.com/pg/aranykapuzenekar/photos/?ref=page_internal